A számunkra előállított élelmiszerek közel 40%-a soha nem jut el a szánkig. A betakarítás után egy részük a földeken marad, egy részük a gazdaságtól a kiskereskedőig tartó úton szállítás közben megromlik, tönkremegy a hűtés hiánya vagy a nem megfelelő kezelés miatt, illetve az élelmiszeripari vállalatok nem veszik át, mert hibásnak találják. Egy részüket pedig a feldolgozás közben kidobják.

Az eladatlan vagy el nem fogyasztott élelmiszerektől a boltok, éttermek és élelmiszercégek megszabadulnak. Otthon a legtöbb felesleges élelmiszer a szemetesben végzi. Az élelmiszer-hulladék egy részét komposztálják, eladományozzák vagy állati takarmányt készítenek belőle, de az Egyesült Államokban több mint 90%-a a hulladéklerakókba kerül. Egy részét elégetik.

Eközben világszerte 135 millió embert érint a mindennapos, súlyos éhezés és élelmiszerhiány, és 800 millióan alultápláltak. Az el nem fogyasztott élelmiszerrel pénzt dobunk ki – az Egyesült Államokban évente több mint 200 milliárd, világszerte pedig évente 1 billió dollárt. Az élelmiszer-pazarlással elmulasztjuk a lehetőséget, hogy tápláljuk azokat, akiknek nincs elég élelmük.

Az élelmiszer pazarlásával az előállításához felhasznált erőforrásokat is elpazaroljuk – a munkaerőt, a szállítást, a feldolgozást, a csomagolást és az elkészítést. A gazdaságban maradó élelmiszer beszántható vagy a bioemésztő segítségével újrahasznosítható, de amikor a hulladéklerakóba kerül, a bomlása során metán termelődik. Az élelmiszer-hulladékból keletkező üvegházhatású gázok a teljes globális kibocsátás 9%-át teszik ki, illetve 12%-át, ha a hulladéklerakók kibocsátását is beleszámítjuk. Ha a teljes élelmiszer-hulladékot 60%-kal csökkentenénk, az üvegházhatású gázok kibocsátása 7%-kal mérséklődne.

Élelmiszer-veszteség a termelőtől a tányérunkig vezető út minden lépésén adódik. Az Egyesült Államokban a leggyakrabban kidobott élelmiszerek a gabonatermékek, ezt követik a tejtermékek, majd a friss gyümölcsök, zöldségek, készételek és a pékáruk. A farmokon a betakarítás után szinte mindig marad termény a munkaerőhiány, a magas költségek, a hibák, az időzítés vagy az alacsony árak miatt.

A vevők elvárják a változatosságot, a frissességet és a hibátlan külsőt, a kiskereskedelemben pedig emiatt óhatatlanul ehető élelmiszerek maradnak a polcokon. Az éttermeknek és az élelmiszer-szolgáltatóknak teli kamrára van szükségük, de a nagybani bevásárlás és a tárolás szintén veszteséggel járhat. Az el nem fogyasztott adagokat ki kell dobni. Otthon az élelmiszer-pazarlás oka az, hogy túl sokat vásárolunk, túl hamar kidobjuk, hagyjuk megromlani, a maradékot pedig nem fagyasztjuk le, vagy nem komposztáljuk.

Az alacsony jövedelmű országokban az élelmiszer-pazarlás inkább a termelőhöz, mint a fogyasztás helyéhez kötődik. Ezzel szemben Észak-Amerikában az élelmiszer-veszteség és -pazarlás kétharmada a fogyasztóknál figyelhető meg.

Megoldások a különböző szinteken

HVG Könyvek

A háztartásokban megoldást jelent, ha a menüt gondosan megtervezzük, a maradékokat lefagyasztjuk és újra felhasználjuk, ahelyett, hogy kidobnánk, és ha kevésbé félünk a lejárati dátumtól. (Sokszor azokat az élelmiszereket is kidobjuk, amelyek még biztonságosan fogyaszthatók.) A zöldségesnél fogadjuk el a szépséghibás termékeket! Az étteremben, ha a szemünk többet kíván, mint a hasunk, bízzunk az utóbbiban!

Hszi Csinping kínai elnök 2020-ban intézkedéseket jelentett be, hogy visszaszorítsa az ország 1,4 milliárd lakosának élelmiszer-pazarlását; a „Tiszta tányér” kampány keretében az éttermeket a felszolgált ételek számának korlátozására ösztönzik, a vendégeket pedig arra, hogy mindent, amit megrendeltek, egyenek meg. (Hagyományosan a tányéron hagyott étel a vendéglátó iránti tisztelet jele volt.)

Az ellátási lánc elején a megoldások közé tartozik, ha a betakarítás, a feldolgozás és az elosztás folyamán növeljük a hatékonyságot, és csökkentjük a megromlás lehetőségét. A Mori nevű vállalat természetes, ehető bevonatokat fejlesztett ki a megromlás megelőzésére. A selyem egyedi tulajdonságait kihasználva olyan biztonságos, láthatatlan, íztelen, gyakorlatilag észrevehetetlen védőréteget hoztak létre, amellyel egész termékek, aprított gyümölcsök és zöldségek, fehérjék és feldolgozott élelmiszerek is bevonhatók. A Mori bevonattechnológiája nemcsak az élelmiszer-pazarlást csökkenti, hanem a minőségmegőrzés érdekben felhasznált műanyag csomagolás iránti igényt is.

A ColdHubs nevű nigériai vállalat napenergiával működő hűtőgéprendszereket állít elő, olyan állomásokkal, amelyek szinte bárhol, akár az elektromos hálózaton kívül is telepíthetők, így nagy mennyiségű élelmiszert menthetnek meg. A zárt lánc javíthatja az átláthatóságot az élelmiszer-ellátási folyamatban, hogy a termékek hatékonyabban jussanak el rendeltetési helyükre.

A kiskereskedelemben a fejlett szoftverek támogathatják a készletgazdálkodást, dinamikus árképzést alakíthatnak ki, összehangolhatják a tömeges rendeléseket a vásárlói igényekkel, és figyelmeztethetik az üzleteket, ha egy élelmiszer-adomány készen áll, ahogyan azt az európai uniós FairShare és az ír Food Cloud teszi. A Leanpathhoz hasonló adatelemző cégek számszerűsíthetik és nyomon követhetik a vendéglátó ágazatban keletkező hulladékot.

Az intelligens rendszerekkel a családok annyi ételt rendelhetnek meg az étkezéseikhez, amennyi valóban szükséges, a vállalkozók pedig új termékeket dolgozhatnak ki, így a „tökéletlen” termékek bekerülhetnek a fogyasztók számára elérhető ellátási láncba. Az előre kimért ételkészítő csomagok az összetevők pontos mennyiségét tartalmazzák, a háztartások pazarlása ezzel is csökkenthető.

Jó volna, ha a termelők, az üzletek és a fogyasztók megfontolnák, hogy a fölös élelmiszert élelmiszerbankoknak adományozzák. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) becslése szerint minden héten 821 millió ember éhezik. A Globális Élelmiszerbank-hálózat közel 60 országban szolgálja az éhezőket, évente több millió embernek segít, köztük csak az Egyesült Államokban 46 milliónak. Az élelmiszerek újraelosztásával az élelmiszerbankok évi mintegy 10,5 millió tonna üvegházhatású gáz légkörbe jutását akadályozzák meg.

További megoldás, ha a megmaradt élelmiszereket új termékként „hasznosítjuk újra”. Kolumbiában egy projekt keretében a kakaóbab-termelésből származó szerves hulladékot italok, édességek és étrend-kiegészítők ízesítőanyagává alakítják. A brit Rubies in the Rubble az át nem vett körtéből, paradicsomból és más terményekből készít ketchupot, önteteket és chutney-kat. Persze nem csak élelmiszer készíthető: a Veles háztartási tisztítószert 97%-ban élelmiszer-hulladékból állítják elő, és újrahasznosítható alumíniumflakonban árulják.

Az élelmiszer-hulladék megújuló energiaként és talajjavítóként is újrahasznosítható a mezőgazdaságban. A Vanguard Renewables nevű startup több millió literes űrtartalmú anaerob biogázüzemeket helyezett el a régió farmjain. A telephelyre szállított élelmiszer-hulladékot a berendezésekben erjesztik, így metán képződik, amelyet a gazdaságban felhasználhatnak, vagy a helyi energiaszolgáltatóknak eladhatnak. Az erjesztett, szerves anyagokban gazdag folyadékot helyben természetes trágyaként alkalmazzák. A Vanguard együttműködik az élelmiszer-ellátási lánc vállalataival, amelyek hulladékai a biogázüzemekbe kerülnek, ahol megújuló energiává alakulnak.

Az élelmiszer túl értékes ahhoz, hogy pazaroljuk.

A fenti cikk a Regeneráció című könyv szerkesztett részlete.

A Regeneráció újszerű módon közelít a klímaválság kérdéséhez: számos jó módszert mutat be, mint például a 15 perces város, a moszatpáfrány-termesztés, az élelmiszererdők meghonosítása. Ezek mind-mind hozzájárulhatnak bolygónk háborítatlan működéséhez, a biodiverzitás megteremtéséhez és az egészséges, igazságos bánásmódon alapuló emberi létezéshez. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.