„Bocsánat, de nem volt elég időm felkészülni.”

Azaz: könnyelműen elvállaltam ezt a prezentációt, de nem tiszteltem meg önöket azzal, hogy releváns, felépített, elpróbált gondolatsorral álljak önök elé. Valamivel kitöltöm a most következő fél órát, de még pontosan nem tudom, mivel. Lehet, hogy béna lesz.

„Elnézést, de kissé ideges vagyok.”

Észrevették. Szükségtelen említened. Nem is kissé, hanem baromira. Izzadsz, mint a szaunában, remeg kezed-lábad és a hangod, nem nézel rájuk.

„Most arról beszélek majd, hogy…”

Tudják, hisz azért jöttek el meghallgatni téged, mert pont arra kíváncsiak.

„Amikor tegnap este azon gondolkoztam, hogy mit mondjak itt most önöknek…”

Tényleg? Tegnap este? Amennyiben valóban ez a helyzet, akkor itt fejezd is be a prezentálást, és hagyd el a pódiumot. Egy prezentációra való tisztességes felkészülés heteket vesz igénybe. Ha tegnap este kezdtél el gondolkodni a mai mondandódon, akkor nem tettél semmit.

„Engedjék meg, hogy egy történettel kezdjek.”

Ezzel jelentősen hatástalanítod mind a bekövetkező sztorit, mind pedig a prezentációd kezdetét. Pedig a történetednek (ha jó) épp a kezdés hatásosságát kellene szolgálnia. Felkonferálás nélkül.

„Úgy terveztem, hogy ezt a műszert, amiről beszélek, meg is mutatom önöknek, de sajnos az irodában felejtettem.”

Pont most közölted a hallgatóiddal, hogy slendriánságod miatt lemaradnak a használható, gyakorlati információkról, a szemléltetésről. Ha nem hoztad el, hallgass róla! És (talán) nem jönnek rá, hogy felületes voltál.

„Bocs, hogy ez a dia ilyen zsúfolt.”

A prezentáló épp a PowerPoint-készítés terén cipelt képességhiányát vallja be töredelmesen. A hallgatóság ezt mentegetőzés nélkül is látja. Sőt. Ökölbe szorulnak a neuronvégződései tőle.

„Hú, kifutok az időből! Fussunk még át a hátralévő diáimon gyorsan!”

Vagyis bejelented, hogy túlírtad a prezentációdat, vagy elpazaroltad az előadói idődet. És nem vetted a fáradságot, hogy előzetesen lemérd a hosszát. A schnellben átpörgetett diák már csak reménytelen kísérletnek számítanak.

„Elnézést, hogy kissé hosszabb voltam.”

Ez többnyire akkor hangzik el, amikor az előadó jelentősen túllépte a számára megadott időt. Olaj a hallgatók lelkében lobogó tűzre.

„Elnézést, ha untattam önöket…”

Ennél amatőrebb befejezés el sem lehet képzelhető. Csinálj olyan prezentációt, aminél ez a lehetőség biztosan nem merül fel!

Miképp használjuk a meggyőzés eszköztárát, fejlesszük a prezentációs tudásunkat, és készüljünk fel egy állásinterjúra? Várjuk Kaszás György előadásán a HVG Állásbörzén, április 9-én 15 órától! Részletek itt.

A prezentáció művészete

HVG Könyvek