szerző:
Műértő

A kintornák és verklik mechanikájára hangszerelt népi hímzésmotívumok, a keresztszemes öltés lyukkártyára írása szenzációt keltve robbant be idén januárban a honi köztudatba. Pedig a zajos sikert elért Soundweaving projekt első változata már 2013-ban elkészült a MOME integratív és interdiszciplináris munkákat támogató laboratóriumában. A két alkotó, Szirmay Zsanett textilművész és Tárkány-Kovács Bálint cimbalmos-zeneszerző beszél a hangzó hímzésről.

 

Az eredeti kalotaszegi hímzett terítő az installáció része

– Az ősi, népi, keresztszemes hímzésnek a digitális kor alapegységére, a bináris kódra való lefordítása és megszólaltatása, valamint egyidejűleg az első számítógép-monstrumok lyukkártyáinak játékba hozása parádés ötletnek bizonyult. Ugyanakkor meglepő, hogy egy ekkora sikert elérő magyar projekt híre kerülő úton, külföldi designoldalak beszámolói nyomán jutott el a magyar közönséghez.

Sz. Zs.: – Először itthon nem volt akkora visszhangja, pedig már tavaly szeptemberben megjelentünk vele a Bécsi Design Héten, melynek Magyarország volt a díszvendége. December elején a Preziben is tartottam előadást róla az Inspiráló Dizájnelmélet keretében, mégis akkor lett belőle igazán nagy hír, amikor január közepén az egyik legnevesebb designblog, a holland Dezeen felfigyelt rá. Az itthoni köztudatba talán először a tőlük átvett tudósítás került be. Azóta óriási az érdeklődés, és nemcsak a szaksajtó részéről: legutóbb például a Családbarát magazin stábjával forgattunk.

T.-K. B.: – Amikor Bécsben állítottunk ki, egy helyi alkotó arról panaszkodott, milyen rossz neki, mert addig nem veszik komolyan a munkáját, amíg egy külföldi szakértő nem méltatja, illetve túl nem kerül az országhatáron. Senki sem próféta a saját hazájában.

– Mi inspirált a hímzések megszólaltatására? És hogyan alakult ki kettőtök közt az együttműködés?

Sz. Zs.: – Alapvetően három forrásból táplálkozott az ötlet. Régóta járok egy néptánccsoportba, velük gyakran terepmunkákra is mentük Gyimesbe, Kalotaszegre, ahol skiccben és fotón sok hímzésmotívumot gyűjtöttem. Ezeken a területeken még él a tisztaszoba eredeti funkciója, azaz ott gyűjtik össze a lány kiházasításához szükséges kelengyét. Itt, a tisztaszobákban gyönyörű kézimunkákat őriznek: díszített ruhákat, párnahuzatokat, terítőket keresztszemes hímzéssel. Aztán később az egyetemen elkezdtünk szőni, és lenyűgözött a szövőgép lyukkártyás működése. Akkor gondoltam arra, miért ne lehetnének ezek a lyukkártyák szépek. A hangzóság pedig a régi, búcsúbeli zenelejátszók emlékéből merítkezés. Ezeken az eszközökön a dallamokat lyukkártyák végigfuttatása, végigtekerése hozza létre, melyek sípokat vagy zengőfésűket hoznak működésbe. Megrendeltem a legszélesebb, húszfogas, másfél oktávos zengőfésűs kis zenedoboz-változatot, és elkezdtem dolgozni az ötleten.

T-K. B.: – Ezután Zanett, akit korábbról a Fonóból ismertem néptánc-, népzene-vonalon, elhozta hozzám az ötletet és egy-egy alapmotívumot, ami akkor még csak iskolai feladat volt a MOME-n. Az én szerepem abban állt, hogy a hímzésmotívumokból nyert hangokkal zenei darabokat alkossak. Ekkor kezdődött a párhuzamos munka: mivel a népi hímzés és a zene is a motívum alapegységéből áll, ebből építkeztünk ugyanazokkal a mindkét terület esetében használatos technikákkal: tükrözéssel, rákfordítással és ráktükrözéssel, motívumfejlesztéssel, szimmetriákkal, arányokkal, ismétléssel. Így lettek az alapokból egyperces darabok. Ahol bonyolultabb minta lévén túl sok lyuk volt egy sorban és túl dúsan hangzott volna elsőre a fülnek – azaz túl sok zengőfésűt pendített volna meg –, ott rajtam állt, hogy mondjuk a tulipán- vagy gránátalma-mintából először csak a kontúr, majd ennek variációja, cifrázata szólalt meg.

A projektet kiállítóterekben úgy installáljátok, hogy gyönyörű, könnyed, líraian tiszta hangulatot teremtő függönyökként lógnak le a csipkeszerű lyukkártyák. Ezek már absztrakciók. Amiket befűzöl a kis hangzó szerkezetbe, azok keskenyebb, lyukasztott szalagok. Ezeket is meg lehet szólaltatni, s a finom, zengőfésűs, mesebeli csilingelő dallam még teljesebbé teszi a „tündérország”-hangulatot.

Sz. Zs.: – Itt tulajdonképpen a lyukkártyák vannak elméletileg egymás mellé helyezve. Ezek már lézervágott anyagok. Ami pedig az eredeti hangzódobozban megszólal, az egy lyuggatott papírcsík: úgy néz ki, mint egy kotta, csakhogy a hangjegyfejek is egy autentikus hímzésminta képét adják ki. Az installáció része két eredeti népi hímzett textil is, hogy egyértelmű legyen a mintaazonosság, illetve a tradicionális ív.

T-K. B.: – A függönyszerű elhelyezésben pedig benne van annak a lehetősége is, hogy a phasing, vagyis a kánonhoz hasonló, időben eltolt, egymásra vonatkoztatott motívumok – ez szintén hallható a Soundweaving projekt dallamaiban – vizuálisan is megjelenjenek. Két, egymást félig takaró, azonos hímzés játéka adja vissza látványban a kánon hangélményét.

Most, hogy hirtelen világszerte ismertté vált a Hangöltés, és a Dezeen mellett a Wallpaper, az Étapes, a Colossal, sőt a Smithsonian magazin is írt a projektről, milyen lehetőségeket láttok magatok előtt?

Sz. Zs.: – Rengeteg felkérést kaptunk, s mivel a Design Terminal beállt a projekt mögé, protokolláris rendezvényekre is. Legközelebb Katowicében a Soundweaving kiemelt projektként jelenik meg egy részben diplomáciai eseményen; Stuttgartba az ottani Magyar Intézet jubileuma alkalmából hívtak meg bennünket. Kreatív vonalon pedig azon munkálkodom, hogyan lehetne más népek hímzéseit is megszólaltatni – egyelőre a Közel-Kelettel kísérletezem. Ebből az experimentális projektből pedig akár terméket is lehetne fejleszteni.

T-K. B.: – Én a zenei továbbgondolást tervezem. Egyrészt szeretnék túllépni a zenedobozon, és kipróbálni, hogy az alapgondolat hogyan működik szélesebb apparátuson: több hangszeren, vagy akár kórussal. Másrészt pedig a lyukkártya által engedett terjedelmet is szeretném bővíteni, komplexebb darabok kikísérletezésével. Emellett izgalmas megkeresések érkeztek külföldi művészektől: Görögországból, Amerikából, hogy ők is hasonlóval foglalkoznak, és gondolkozhatnánk esetleges együttműködésekben. Ezek jó dolgok: kilépni a világ különböző tájaira, és ottani koponyákkal dolgozni… Meglátjuk, mi lesz belőle. (A Hangöltés/Soundweaving dallamai lejátszhatók a http://soundweaving.mome.hu/hu/ weboldalon.)

Nagy Mercédesz

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!