Olyan, mint egy képrejtvény. Nemcsak olyan, voltaképpen az is. Elsőre a SICC! jutott eszembe, arról meg az, mennyire eltűnt a sajtókultúrából a képrejtvény. Meg a sakkfeladvány, a vicces rajz, a „hol a hiba a képen?”, a rajzos illusztráció. A képéhséget egész másképp elégítjük ki. No de ez mellékvágány. SI-LA-GI január óta publikált ehhez hasonló bannereket itt, a Műértő hasábjain. Azokon a helyeken, ahol egyébként hirdetések jelennek meg. A SI-LA-GI szignójú hirdetések változatos formákban jöttek, csak a SI-LA-GI márkajel volt állandó a sorozaton. Gondolathirdetések. Idegpályáinkat tesztelik: megszoktuk, hogy a hirdetés leplezetlenül el akar adni valamit -- az a dolga --, ezért aztán a legtöbben továbblapozunk. Bannerre reflexből nem klikkelünk. De ha a lelkiismeretes Műértő-olvasó visszakeres és kigyűjti a termést, a gondolathirdetések kiadnak valamit. Mindenekelőtt megmutatnak egy magatartást. SI-LA-GI finoman meghackeli a rendszert ezekkel a képekkel, becsempész valamit a reklámok közé, nevezetesen a gondolatot, amelynek nem szokott ott helye lenni, és ezzel hívja fel a figyelmet a hiányra. Korszerű kommunikációs formát választ -- forduljunk rá mármost a konkrét képre --, hiszen lakóparkkorban élünk. Jelszavaink valának biztonság és zártság. Lobogónk Demján. A lakóegység, amelynek hevenyészett alaprajza itt látható -- kissé a Menő Manó vonalrajzára emlékeztet (feje búbja mintha fel is tűnne a képen), nekem ezért is kedves --, lássuk be, azért iszonyatos egy falanszter. Egy tér, egy halovány apszis és egyetlen fekhely. Ennyi. Fel lehet rá venni kedvezményes lakáshitelt. Másféle olvasatban azonban: mi kell egy embernek? Egy hely. Tessék, itt van! És akkor álljunk is meg itt, SI-LA-GI-t ugyanis meghitt viszony fűzi a zen buddhizmushoz. S ez itt egy puritán, meditatív tér. Szűkecske, de hát ugye, aki meditál, úgyis befelé utazik. És ha így nézzük, letisztult, arányos, szép ez a tér. Ahogy egy buddhistához illik, SI-LA-GI kinyitja a szemszöget, és újabbakat is feltár. Az egyszerű alaphelyzet bonyolult értelmezési lehetőségeket kínál, akár egy koanban. A szöveggel tovább árnyalja a képet. A „szoba-konyhás-ki-bejárat nélküli…” annyira a mi világunk, annyira ismerősen magyar, kelet-európai…, hogy nagyon. De a tudat határozza meg a teret, az pedig Amerikában meg ideát is eléggé beszűkült mostanság; magára zárta a társadalom és a politika. Az Amerika lakópark felirat olyan, mint márkaneveink, a Cézár-ház meg a Római Lakópark, meg a La Hacienda, meg a nem tudom, mi, ami itt mindenhol épül, hihetetlen sebességgel. A ház új értelmezésével van dolgunk. Az építkezés mint árokásás? Alig közösségi tér, inkább az elvonulás, az elbarikádozás helye, a homokszínű burkolat és a Bauhausra utaló jegyek mára az új középosztály önképéhez tartoznak, meg az őrző-védő a kapuban, az ipari kamerarendszer, a tehetős a szegénytől így óvja magát. Adjatok egy függőfolyosót, s kimozdítom sarkaiból a Fészekrakó programot! SI-LA-GI mintha saját helyzetére is reflektálna ezzel a kicsi, lezárt térrel. A hazai művészetben afféle zárványnak tűnik munkássága. Nehezen illeszthető bárhová. Valahogy nagyon másképp gondolkozik (művei másképp gondolkoznak), megosztja hát a szemlélőket. SI-LA-GI-nak nem ez az első médiahackje, a nyolcvanas években, még Svédországban élve az ottani napilapokból afféle negatív kollázsokat csinált, vagyis nem kivágott és összeragasztott képeket, hanem kitakart az oldalakból ezt-azt, és így adott új értelmet a szövegeknek és fotóknak. Ez a töprengő, pepecselő viszony a valósághoz, ez megmaradt nála. Valóságot írtam, de írhattam volna walóságot is, ahogy egy másik gondolathirdetésében állt, utalva a többféle valóságra. Szlogeneket gyártott a bannereken: Nincs kép, nincs baj / Van kép, nincs baj; Telik az idő egész mással; WALÓSÁG. Vagy a három ujj, amelyek közül a középső emelkedik ki, s a felirat: A középszer hatalma. Koanok, apró példázatok mind, akár az Amerika lakópark. Az olvasó szeme meg-megakad a hirdetéseken, és elidőz egy pillanatra, elmereng, min is? Az életen. Ennél többre a legjobb marketinges sem vágyhat.

Nagy Gergely

(Műértő 2005. október)