Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések üzleti stratégiába építéséhez.
A dagerrotípia olyan képrögzítési eljárás, amelyet elsőként használtak a fotográfiai gyakorlatban. Louis Daguerre és Nicéphore Niépce fejlesztette ki ezt a módszert, a WikiPedia szerint nagyjából az 1850-es évek elejéig használták széles körben. Más források azt írják, hogy az 1850-es évek végéig. A magyarországiak közül az egyik leghíresebb a Petőfi Sándorról készített dagerrotípia, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban őriznek.
A pesti oldalról készített dagerrotípia az eddigi adatok szerint a legrégebbi fennmaradt pesti fénykép. Tíz évvel ezelőtt, 2006 végén mutatták be egy kiállításon a bécsi Albertinában. A tárlat egyik kurátora, Monika Faber leltárkönyvi összefüggésekre és restaurátori szakvéleményre alapozva úgy vélte, hogy a kép 1844 körül készülhetett.
Albertina/ismeretlen készítő
Ebből az időszakból van két másik magyarországi dagerrotípia is, az egyikről biztosan tudják, hogy 1844 márciusában készült – és ez volt a becslés egyik támaszpontja. Másfelől a bal felső szélen látható ötvösjegy szerint a rézlemez a bécsi Franz Machts gyártmánya, aki ekkoriban forgalmazta termékeit Bécsben és Pesten.
A helytörténeti adatok is valószínűsítik, hogy a kép nem készülhetett 1842 előtt, mert az azon látható, Gyarmathy feliratú épület Gyarmathy György fűszer- és borkereskedését jelöli, és ennek az üzlettulajdonosnak a neve 1843-ban jelent meg először a címtárban.
A bécsi kiállításon tévesen határozták meg a helyszínt, mivel az nem „a behavazott budai Fő utca a Szent Anna templommal”, hanem az Egyetemi templom és a Kecskeméti utca a mai Kálvin tér irányából. A kép készítője ismeretlen – olvasható a blogon.
