Az amerikai tudományos akadémia lapjában megjelent eredmények segíthetnek megmagyarázni a mentális egészséggel foglalkozó szakembereket nemzedékek óta foglalkoztató jelenséget: hogyan érinthetik az akár sok évvel a várandósság előtt az anyát ért traumák a gyermeket.

"Mielőtt a babák még saját maguk megélnének bármit is, már megkapják az anyai tapasztalatokat. Ennél is fontosabb, hogy az így kapott tudás hosszan megmarad, szemben azokkal a csecsemőkori élményekkel, amelyek, ha nem ismétlődnek, gyorsan szertefoszlanak" – magyarázta Jacek Debiec, a Michigani Egyetem orvostudományi karának munkatársa, a kutatás résztvevője.

A még nem vemhes nőstény patkányoknak úgy tanították meg a félelmet, hogy miközben a borsmenta illatát éreztették velük, enyhe, de kellemetlen áramütést adtak nekik. A kontrollcsoport állatai nem tartottak a menta illatától.

Az ellés utána a kutatók mentát szagoltattak az állatokkal, de áramütést nem kaptak, így is kiváltották belőlük a félelem reakcióját. Kimutatták, hogy az anya félelmének illatjele működésbe tudja hozni az újszülött patkány agyának amigdala nevű régióját, amely a félelem érzésének kialakulásával kapcsolatos.

Érdekes módon az újszülöttek akkor is megtanulták az anyai félelmet, ha maga az anyaállat jelen sem volt, csak megszagoltatták vele az illatanyagot, amit a borsmentától való rettegés hatására bocsátott ki a nőstény.

Amikor azonban olyan anyagot adtak a patkánybébiknek, ami blokkolta agyukban az amigdala tevékenységét, akkor az újszülöttek nem tanulták meg anyjuk félelemillatából, hogy a borsmentától tartani kellene.