A cukorbetegség már "járvány", de most talán megállítható
Világszerte töretlenül emelkedik a cukorbetegek száma, hála a terjedő „nyugati” életmódnak, nem csoda, hogy gőzerővel keresik a halálos szövődményekkel járó népbetegség új gyógymódjait. A kutatók jelentős részsikereket értek el, és ezekből végre a magyar betegek is részesülhetnek.
Az egyik legrégebb óta ismert ritka betegségből a modern világ legelterjedtebb és legalattomosabb "járványává" vált mára a cukorbetegség, amely már messze nem a nyugati civilizáció kiváltsága. Kínában ma 130-140 millióra, a lakosság mintegy 10 százalékára teszik az ezzel küzdők számát, és India is nagy erőkkel zárkózik fel. Mindez nagyobbrészt megfelel az európai és az amerikai arányoknak, és akkor még nem is beszéltünk arról a szintén több százmilliósra tehető csoportról, akik a betegség előszobájában vannak.
Beethoven alkoholizmusától a gyorséttermi finomságokig
A cukorbetegség, avagy másik nevén diabétesz, melynek ma van a világnapja, egyike a világtörténelem legjobban dokumentált betegségeinek, hiszen a leglátványosabb tüneteket – folyamatos szomjúság, édes, „mézízű” vizelet – már az ókori Egyiptomban is feljegyezték. Egyes feltételezések szerint ebben szenvedhetett idős korában a híres-hírhedt római diktátor, Sulla, ám orvosilag is értékelhető bizonyítékokkal Beethoven esetében rendelkezünk.
A híres zeneszerzőről köztudott, hogy nem vetette meg az italt, öregkorában pedig azt is feljegyezték: a sebei nehezen gyógyultak, sok volt a vizelete és állandóan szomjúság gyötörte. A gyanakvásra már ez is elég ok lenne, ám fennmaradt a boncolási jegyzőkönyv is, amely a cukorbetegség egyik okáról, a hasnyálmirigy károsodásáról számolt be, ráadásul a vese olyan fajta cukorbetegség okozta roncsolódását is dokumentálta, amely önálló kórképként csak több évtizeddel Beethoven halál után vált ismertté. Adja magát a feltételezés: a zeneszerzőnek túlzott mértékű alkoholfogyasztása miatt hasnyálmirigy-károsodása alakult ki, amely aztán cukorbetegséghez vezetett.
Az alkohol ma is fontos tényezőnek számít a cukorbetegség kialakulásában, ám messze nem a legelterjedettebbnek. A vezető kockázati tényező hétköznapi életünk, ahogy a terület elismert kutatója, a Pécsi Tudományegyetem II. Belgyógyászati Klinikájának igazgatójá, Wittmann István fogalmaz: "Ez a betegség akkor támad, amikor úgy él valaki, mint mi”. Ennek az életmódnak pedig rendkívül egyszerű az ismérve: jóval több energiát viszünk be szervezetünkbe táplálékkal, mint amennyit el is használunk.
Amikor az időskori cukorbetegség már nem időskori
A képlet egyszerű: a kevés mozgással kombinált túlzott energiabevitel elhízást eredményez, ami az anyagcsere folyamatok felborulásához vezet. A bevitt tápanyagot szervezetünk cukorra bontja, amely a hasnyálmirigy által termelt inzulin segítségével képes eljutni a sejtekbe. Amennyiben viszont folyamatosan túl sok cukrot kell felvenniük, a sejtek ellenállóvá válnak az inzulinnal szemben, és kialakul az inzulinrezisztencia, amely a kettes típusú, azaz korábbi nevén időskori cukorbetegséghez vezet. (Az összes cukorbetegség mintegy 10 százalékát adó egyes típusú diabétesz hátterében autoimmun folyamatok állnak.) A teljes egészében kifejlődött betegség az inzulintermelés akadozásával, megszűnésével jár, így állandósul a magas vércukorszint, amely súlyos szövődmények egész tárházát szabadítja a betegre.
Az időskori cukorbetegség elnevezés ma már csak azért is pontatlan, mondja a szakértő, mert a kór egyre több esetben jelenik meg gyermekkorban, párhuzamosan a gyermekkori elhízás elterjedésével. Minél korábban lép fel az elhízás miatti anyagcserezavar, annál több ideje van a betegségnek a kifejlődésre, így a korábban jellemzően 60 éves kor felett jelentkező kór ma már a tizenévesek, sőt a még fiatalabb körében is hódít.
A túlzott sófogyasztás és a cukorbetegség közötti összefüggés valamivel távolabbi, de egyértelmű: az erek falában lerakodó só gyengíti azok inzulináteresztő képességét, hozzájárulva a betegség kialakulásához. Az érrendszeri elváltozások és a cukorbetegség ráadásul egymást követik, teszi hozzá Wittmann István; csak idő kérdése, hogy egy diabéteszes betegnél megjelenjen a magas vérnyomás és érelmeszesedés, de mindez fordítva is igaz, a két kór egymást rontja.
| Egy bujkáló betegség |
| Az egyik legnagyobb problémát az orvosok számára az jelenti, hogy sokszor egy évtized is eltelik a betegség kialakulása és annak diagnosztizálása között, a betegek sokszor akkor jutnak el specialistákhoz, miután már konkrét szövődményeket találtak. Mindez nem elsősorban a betegek hibája, hiszen a cukorbetegség tünetei a legtöbb esetben nem specifikusak. Ilyen például a fáradékonyság, avagy a megfázásokkal szembeni csökkent ellenálló képesség, ám ha mindez állandó szomjúsággal és gyakori vizelési ingerrel párosul, érdemes orvoshoz fordulnunk. |
A gyógyír egyszerű, mégsem működik
Ezért is fontos a professzor szerint az egyelőre meglehetősen kétes megítélésű iskolai menzareform, bár azt praxisa során ő maga is pontosan látja, hogy milyen nehéz megváltoztatni évszázados étkezési szokásainkat. Pedig elvben pofonegyszerű a cukorbetegség megelőzése.
“Az, aki mindennap negyed-fél kiló gyümölcsöt megeszik és fél-egy órát közepes fizikai aktivitással tölt, nem dohányzik, nem iszik túl sok alkoholt, minimálisra csökkenti a cukorbetegség kialakulásának az esélyét” – szögezi le Wittmann István. Ám amennyire egyszerűen hangzik mindez, olyannyira nem működik a valóságban. “Ezt mindenki meg tudja csinálni, mégsem tudja senki megcsinálni”, összegzi három évtizedes tapasztalatait a professzor, hiszen az életmódváltozás kudarca mögött rengeteg esetben húzódnak családi, munkahelyi, avagy anyagi okok. Az elhízás ráadásul öngerjesztő folyamat, ahogyan arra az új kutatások rámutattak.
A cukorbetegség is az agyban dől el?
Egy idő után már saját elménk is ellenünk dolgozik, ugyanis a zsírsejtek egy olyan hormont termelnek, amelyik szabályozza az agyban az éhségérzet kialakulását. Amennyiben jelentős elhízás alakul ki, agyunk ellenállóvá válik erre a hormonra, így az állandó éhségérzet a betegség részévé válik. „Épp ezért nem szabad elítélni a sokat evő cukorbeteget, hanem meg kell próbálnunk segíteni rajtuk”, hangsúlyozza a szakértő.
Agyunk ráadásul más módon is ludas lehet a cukorbetegség kialakulásában, egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy milyen „parancsot” ad az inzulintermelésért felelős hasnyálmirigy számára. Ha a központi szabályozás elromlik, akkor egyrészt nagyobb eséllyel alakul ki a betegség, magyarázza a szakértő, másrészt mindez arra utal, hogy az idegrendszer működéséért felelős hormonok kapcsán kialakuló rezisztencia óriási szerepet játszik az anyagcserezavarokban.
Mindez egy meglehetősen új, még kevésbé ismert kutatási irány, és jól mutatja, hogy a cukorbetegség kutatása mennyi különböző orvostudományi területet mozgat meg. A jövő ezeknek a kutatásoknak az összehangolása, hiszen ahogyan a cukorbetegség is rendkívül összetett, úgy a háttérben álló okok is.
Sok a győzelem, de messze még a háború vége
Bár a világszerte előretörő diabétesz elleni háborúban messze van még a fordulópont, most már akkora erők jutnak a kutatásra és a felvilágosító kampányokra, hogy Wittmann István meggyőződése: idő kérdése az áttörés. A gőzerővel folyó kutatásoknak hála hónapról-hónapra jelennek meg az új gyógyszerek, olyannyira, hogy "lassan már az ezzel foglalkozók számára is nehéz a legújabb szereket megjegyezni”.
A cukorbetegség hidra természetét azonban jól jelzi, hogy miközben az érrendszeri szövődmények kezelése területén egyre jobb eredményeket érünk el, és épp ezért a betegek várható élettartama kitolódik, növekszik a rákos megbetegedések kockázata is, ugyanis az anyagcsere folyamatok felborulása a rákos burjánzást is elősegíti. Mindez azt jelenti, hogy átlagosan 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakulnak ki rosszindulatú daganatos megbetegedések a diabéteszben szenvedők esetében, ám egyes ráktípusok, mint például a betegség által leginkább sújtott hasnyálmirigy rákos burjánzásának esélye megötszöröződik a cukorbetegség hatására. A legfrissebb hadszíntér most a cukorbetegség okozta daganatos megbetegedések kockázatának kiszűrése.
Végre a megelőzésre is van mód
A mintegy hétszázezer magyar cukorbetegre a becslések szerint mintegy ugyanannyian jutnak, akikben ugyan még nem fejlődött ki a betegség, de már annak „előszobájában” vannak a megnövekedett inzulinrezisztencia révén. Az ő esetükben csak idő kérdése a diabétesz, ám most kiderült: a metformin hatóanyagú gyógyszer képes megtörni ezt a folyamatot, és mintegy 30 százalékkal csökkenti a betegség kialakulásának esélyét. Vagyis most ott tartunk, hogy a problémát a gyökereknél lehet kezelni, derült ki Wittmann István szavaiból. Ahhoz azonban, hogy ez az út hatékony legyen, mindenképpen javítani kell a szűrések hatékonyságát.
A legtöbb beteg életét követelő érrendszeri és vese szövődmények kezelésének terén ígér áttörést az a szer, amelyet a Wittmann István által vezetett kutatócsapat fejlesztett ki. A problémát az oxidatív stressznél megragadó hatóanyag már szabadalmi védettség alatt áll, és jövőre indulhatnak meg a konkrét klinikai tesztek.
Van még mit tenni
Bár rengeteg még a teendő, a PTE kutatója optimista. Mint mondja, óriási a pezsgés a területen, és a betegek is egyre tájékozottabbak. Mindez óriási előrelépés ahhoz képest, hogy a nyolcvanas évek végén nemhogy a betegek nem tudtak mit kezdeni a betegségükkel, de még az orvostársadalom sem ismerte fel a cukorbetegség fontosságát.
A változást persze az élet kényszerítette ki, hiszen a cukorbetegség amellett, hogy százmilliók életét nyomorítja meg világszerte, óriási gazdasági hatással is jár: egy tanulmány szerint csak 2012-ben csak az Egyesült Államokban 245 milliárd dollárba (mintegy 71 ezer milliárd forintba, Magyarország hároméves összköltségvetésébe) került a diabétesz és annak következményeinek kezelése.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
