hvg.hu: Ön a gyermekkori elhízás egyik legelismertebb szakértőjeként tartják számon nem csupán Európában, hanem világszerte is. Hogyan választotta annak idején ezt a területet?

Berthold Koletzko: Már az orvosi egyetemen a biokémia vonzott leginkább, így amikor gyermekgyógyászként megkezdtem a pályámat, a velünk született anyagcserezavarokkal kezdtem foglalkozni. Ekkor néhány évet Afrikában töltöttem orvosként, miután úgy véltem, hogy Európában van elég doktor, Afrikában viszont hiány van belőlünk. Először Dél-Afrikában, majd Tanzániában dolgoztam, és óriási mértékű táplálkozási problémákkal találkoztam. A kórházba kerülő gyerekeket rengeteg esetben hiába tápláltuk és hiába kezeltük a fertőzéseiket, sokan meghaltak közülük. Ez a probléma kezdett el foglalkoztatni, és miután hazatértem Németországba, modern laboratóriumi körülmények között tudtam tesztelni a vérmintákat – első publikációmat az afrikai gyerekek táplálkozási rendellenességeiről írtam.

Löffler Péter

hvg.hu: Első pillantásra az afrikai gyerekek mai napig jelentős részét sújtó alultápláltság és a gyerekkori elhízás egymással ellentétes jelenségek. Mi a kettő között az összefüggés?

B. K.: Mind a túl-, mind az alultápláltság táplálkozási rendellenességnek minősül, bár persze az elhízásban nem csak a táplálkozásnak van fontos szerepe, hanem az életmódnak is. Európában persze manapság az elhízás nagyobb probléma, mint az éhezés, de attól még, hogy valaki elhízott, könnyen lehet, hogy egyben alultáplált is – épp pécsi kollégáimmal írtunk közösen egy tanulmányt arról, hogy sok elhízott gyermek esetében kritikusan alacsony a vitaminok és az egyéb létfontosságú táplálkozási összetevők aránya.

hvg.hu: A gyermekkori elhízás világszerte egyre nagyobb probléma, rengeteg országban, így Magyarországon is a tízévesek negyede-ötöde elhízott vagy túlsúlyos. Mi az oka ennek?

B. K.: Egyszerűen megfogalmazva, ma több energia érhető el számunkra, mint amit a testünk igényel, mindez pedig az életmódunk megváltozásával párosul: ma a gyerekek sokkal kevesebbet mozognak, mint 20-30 évvel ezelőtt. Emellett az ételek és az ételekhez fűződő viszonyunk is megváltoztak. Az én gyermekkoromban napi három étkezés volt, és azon kívül semmi, míg ma a legtöbb gyerek a nap bármelyik részében ehet, és van annyi zsebpénze is, hogy vegyen magának egy csokiszeletet vagy cukros üdítőt. Orvosi szempontból a legfontosabb kérdés az egyes ételek „energiasűrűsége”. Egy mogyorós csokoládé például 350 kcal energiát tartalmaz. Egy tízéves gyerek egy perc alatt megeszi, és ha szülei egy félórával később megkérdezik, hogy evett-e valamit, azt fogja válaszolni, hogy nem, pedig épp most ette meg a számára szükséges napi energiabevitel egyötödét. Mindez hat banán elfogyasztásának felel meg, és ha ehelyett inkább hat banánt enne, az éhségérzet is elmúlna. Hasonlóan jó példa a burgonya, amely főtt formában 100 grammonként 70 kcal energiát tartalmaz, ám olajban kisütve már ennek a négyszeresét. Rengeteg manapság népszerű ételünknek magas az energiasűrűsége, és ezekből nem eszünk kevesebbet, mint a kevesebb kalóriát tartalmazó ételekből.

hvg.hu: Sokan mondják azt a gyerekkori elhízásra, hogy majd „kinövi” a gyerek. Milyen hosszú távú következményei lehetnek ennek?

B. K.: Először is már gyerekkorban sem egyszerű tartósan lefogyni. A felmérések azt mutatják, hogy azok, akik már gyerekkorukban elhízottak vagy túlsúlyosak, jelentős számban felnőttként is azok maradnak. Mindez pedig igen súlyos probléma: azok, akik 10 éves korukban elhízottak, vagy túlsúlyosak, 60 százalékkal nagyobb arányban halnak meg 55 éves korukra, mint azok, akik nem! Ez az, ami aggodalomra ad okot, nem az, hogy új ruhákat kell venni: a gyerekkori elhízás megágyaz a cukorbetegségnek, az érrendszeri és mozgásszervi betegségeknek. Ezért koncentrálunk a megelőzésre, hiszen bár lehetséges az elhízott gyerekek kezelése is, sokkal könnyebb dolgunk van, ha meg tudjuk előzni magát az elhízást.

hvg.hu: A megelőzést ráadásul lényegében születés után meg kell kezdeni, hiszen épp az Ön egyik tanulmánya mutatott rá a csecsemőkori tápszerek és az elhízás, pontosabban annak gyakoriságának összefüggésére. Mit kell tudnunk erről?

B. K.: Egy rendkívül alapos felmérést végeztünk, amely során 9000 hatéves gyereket vizsgáltunk az elhízás rizikófaktoraira való tekintettel, beleértve a legfiatalabb kort is. Meglepetésünkre azt találtuk, hogy a szoptatott gyermekek körében később 25 százalékkal alacsonyabb volt az elhízottak és túlsúlyosak aránya. Mindez felkeltette a szakmai érdeklődést, és később a világ más tájain elkészített kutatások is megerősítették ezt az összefüggést: az arány 15 és 25 százalék között mozgott. A probléma az ilyen kutatásokkal mindig az, hogy megfigyelő jellegűek, sohasem lehetséges az összes potenciális változót figyelembe venni, épp ezért azt vizsgáltuk, hogy milyen anyagcsere-folyamat állhat a háttérben. Azt már korábban is tudtuk, hogy a szoptatás több fertőzés ellen védelmet nyújt, ám a fejlett egészségüggyel rendelkező országokban ezek ma már nem jelentenek különösebb problémát. A jelenség megértése érdekében összevetettük az anyatej és a különböző csecsemőtápszerek összetételét. Arra épp egy magyar kutató, György Pál jött rá korábban, hogy az anyatej sokkal kevesebb proteint tartalmaz, mint a helyettesítésére szolgáló tápszerek, és azt javasolta, hogy csökkenteni kell ezeknek a szereknek a proteintartalmát. Ezt a több évtizedes javaslatot vettük komolyan, és azt vizsgáltuk, hogy lehetséges-e összefüggés a csecsemőkori proteinbevitel és a későbbi elhízás között. Egy olyan tápszert fejlesztettünk ki, amelynek proteintartalma közelebb áll az anyatejhez, miközben a többi tápszerrel azonos kalóriatartalommal rendelkezik. Az EU támogatásával hétszáz gyerek bevonásával öt országban párhuzamosan futó vizsgálat révén arra jutottunk, hogy nem csupán az ilyen tápszert kapó gyerekek növekedése volt hasonló szoptatott társaikéhoz, hanem körükben később is alacsonyabb volt az elhízottak aránya, mint a hagyományos tápszerekkel tápláltaknak. Ezt az újfajta tápszert többletköltség nélkül lehet előállítani – az egyes gyártóknál a közeljövőben indulhat be a tömegtermelés –, másrészt pedig lényegesen egyszerűbb megoldás, mint a szoptatás, hiszen sok kismamának nincs lehetősége arra, hiába is szeretné.

hvg.hu: Mindez valóban komoly eredmény, de ha jól értem, önmagában nem elég. Mit tudnak tenni az egyes családok a gyermekkori elhízás ellen?

B. K.: A család esetében a legfontosabb szerintem a szülői minta. Meglehetősen nehéz úgy a gyerekünket mozgásra buzdítani, hogy közben mi magunk a tévé vagy a számítógép előtt ülünk, sokkal sikeresebb, ha együtt mozgunk vele, és természetesen ez nekünk is jót tesz. Az étrend esetében a cukros üdítők elhagyásával érhetjük el a legnagyobb hatást, ezek ugyanis több kutatás egybehangzó eredménye szerint önmagukban is jelentősen növelik az elhízás kockázatát. A legnagyobb probléma ezekkel az italokkal, hogy nem csökkentik az éhségérzetet; míg egy hasonló kalóriatartalmú sütemény elfogyasztása kielégít minket, addig ezek az italok gyorsan elhagyják az emésztőrendszerünket, és nem csökkentik az étvágyunkat. Ezenkívül a magas cukortartalmuk révén gyorsan megemelik a vércukorszintet is, ami stimulálja a zsírképződést. Fontos tehát kora gyermekkortól kezdve a víz, avagy a cukor nélküli tea előnyben részesítése, hogy ezekhez szokjon hozzá a kisgyerek – ehhez persze az is fontos, hogy az egész család példát mutasson ebben. Sokan panaszkodnak arra, hogy nehéz a gyereküket leszoktatni a cukros üdítőkről, de vizsgálatok igazolják, hogy mindez szoktatás kérdése. Nem azt eszük és isszuk, amit szeretünk, hanem az szeretjük, amit eszünk és iszunk. Azaz a gyerekek képesek megtanulni szeretni a vizet és az egészséges ételeket. A másik hasonlóan egyszerű dolog a zöldségek és gyümölcsök preferálása „nassként”. Egy kisgyereknek ennie kell, amikor éhes, ám erre a célra tökéletes a paradicsom, az alma vagy a banán. Idővel nem is igényli a kisgyerek a csokoládét és egyéb édességeket.

hvg.hu: A gyerekek nagy része nem csak otthon étkezik, hanem az óvodai, illetve iskolai menzán. Mik a tapasztalatok ezen a téren?

B. K.: A menzák nem csupán az ételek minősége miatt fontosak, hanem az étkezési szokások kialakításában játszott szerepük miatt is. Itt természetesen anyagi és szervezési szempontokat is figyelembe kell venni, ám úgy vélem, az erre való többletráfordítás többszörösen megéri. Ebből a szempontból a svéd modell a példaértékű számomra, ahol a bölcsődétől egészen a középiskoláig nemzeti előírások határozzák meg a menzaételek minőségi követelményeit, és mindez valójában kis mértékben növeli meg csupán az oktatási költségeket. Mindez a jövőbe való befektetés, hiszen az egészséges gyerekek később produktívabbak lesznek, és többszörösen visszahozzák a minőségi ételekre költött pénzt – arról nem is beszélve, hogy több tanulmány bizonyította, hogy a megfelelő módon táplált gyerekek a tanulásban is sikeresebbek.

Löffler Péter

hvg.hu: Léteznek hasonló kezdeményezések Németországban?

B. K.: Kollégáimmal együtt dolgoztuk ki az óvodai „tigrisgyerekek” programot, amely a három és hat év közötti gyerekek esetében kívánja csökkenteni az elhízás kockázatát. Ennek részeként az óvodásokat mozgásra buzdítjuk, teret adunk nekik a játékra. Cukros üdítők helyett a gyerekek vizet kapnak, és egy ivóállomáson magukat is kiszolgálhatják, reggelente pedig mindegyikük egy tálcán zöldséget vág össze, erről a saját „varázstálcáról” pedig egész nap ehetnek, ha megéheznek. Mindez összességében rendkívül egyszerű, és épp ezért működik. Az egészséges táplálkozás közösségi élménnyé válik és otthon is az itt elsajátított mintát követik. A program ráadásul kifejezetten olcsó és ehhez mérten nagyon sikeres: a felmérések szerint a programban résztvevők körében egy év alatt négy százalékponttal, 18-ról 14 százalékra csökkent az elhízott és túlsúlyos kisgyerekek aránya.

hvg.hu: Mind Svédország, mind Németország sikeres jólléti állam, ám Magyarországon más gondokkal kell szembenézni: drámai a helyzet a gyermekszegénység terén. Mit tehet az a szülő, amely szeretne egészséges ételt adni gyermekének, de erre egyszerűen nincs pénze?

B. K.: Ez kétségkívül súlyos probléma, hiszen a szupermarketekben sokszor az egészségtelen ételek lényegesen olcsóbbak, mint egészséges társaik. Az egyik megoldás a minőségi iskolai étkeztetés lehet, amely révén a szegénységben élő gyerekek is megfelelő táplálékhoz juthatnak. Azt gondolom, hogy minden civilizált társadalomnak gondoskodnia kell gyermekei jólétéről, hiszen bár csak a népesség 20 százalékát teszik ki, a jövő 100 százalékában az övék. Ennek az is része, hogy azokat a gyermekeket is támogatjuk, akik szerencsétlen körülmények közül jönnek, hiszen nem ez határozza meg tehetségüket. Az ő támogatásuk elmulasztása egyben a jövőbeli sikeres társadalom lerombolása. Ha körbenézünk ma a világban, akkor azt látjuk, hogy nem a szén és az acél tesz valakit sikeressé, hanem az intelligenciája és ötletei. Ezért kell Európában is befektetnünk a hátrányos helyzetű gyermekekbe: a teljes népesség oktatása és képességeinek növelése az egyetlen esélyünk életminőségünk fenntartására.