Gyurcsány Ferenc. Pakolhat vagy berendezkedik? © Végel Dániel

"Az országgyűlési választások jelentősége mellett minden más esemény eltörpül 2006-ban Magyarországon - állítja a HVG számára készített politikai prognózisában a brit Economist Intelligence Unit kutatóintézet Közép- és Kelet-Európa-szakértője. Aidan Manktelow - akárcsak a többi, általunk megkérdezett politológus - nem ad számszerűsített tippet az eredményre, éspedig nemcsak azért, mert a választásokig még sok víz lefolyhat a Dunán, hanem azért is, mert "a magyar közvélemény-kutatások hírhedten rossz előrejelzéseket adnak a választási eredményekről". A felmérésekkel kapcsolatban óvatosságra int egy másik brit "magyarológus", Mark Pittaway, az Open University dékánhelyettese is, aki szerint a magyarországi közvélemény-kutató intézetek egymástól erősen eltérő adatai "az alkalmazott módszerek alapvető problémáját tükrözik". Manktelow annyit megkockáztat, hogy "ma a Fidesz győzelme tűnik valószínűbbnek, nem kis részben azért, mert a párt komoly erőfeszítéseket tett helyi hálózatának kiépítésére". A már nem is olyan fiatal demokraták számára - folytatja - "a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a populista retorika, amelyre a nacionalista jobboldali szavazóbázis megtartáshoz van szükségük, a fokozatosságot és biztonságot hirdető MSZP mellé állítja a politikai közép egy szeletét".

A Századvég Alapítvány igazgatója ugyancsak keveset ad arra, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint melyik párt vezet éppen néhány százalékponttal. "Sokkalta fontosabb ennél a választási földrajz" - állítja Giró-Szász András, márpedig az szerinte a jobboldalnak kedvez. És nem csak szerinte. "Ha hihetünk annak a néhány közvélemény-kutatásnak, melyek szerint az MSZP annak köszönhette őszi felzárkózását, hogy a párt fellegvárának számító Budapesten és a vidéki iparvárosokban sikerült mobilizálnia szavazóit, akkor a korlátozott számú választókörzetben kialakult jelentős MSZP-túlsúlyt nehéz lesz hasonló arányban képviselői helyekre váltani" - véli Pittaway. Aki szerint az a jelenség, hogy a sok kicsi sokra megy, "szoros eredmény esetén végzetes lehet a szocialista párt választási kilátásaira nézve".

A 176 egyéni választókerület közül abban a 77-ben, amelynek a budapesti Vision Consulting friss felmérése szerint máris szinte eldőlt a sorsa, 42-ben a jobboldalnak, 35-ben a baloldalnak jobbak az esélyei. "Ha a listás választáson nem lesz legalább 5 százalékpontnyi különbség az MSZP és a Fidesz között - állítja Török Gábor, a politológiai kutatóintézet igazgatója -, az a párt szerezheti a legtöbb parlamenti mandátumot, amelyik több, valamilyen irányba már »halvány esélyt mutató«, illetve »billegő« körzetet tud a maga javára fordítani." A Vision szerint a 2006-os választások több tekintetben is újdonságot jelenthetnek az 1990 óta tartott parlamenti voksolások sorában: "a kvázikétpárti politikai verseny miatt feltehetően most dől el a legtöbb (minimum 40, de akár 100) helyen már az első fordulóban a mandátum sorsa, illetve valószínűleg most szerez a legkevesebb - legföljebb három - párt jelöltje egyéni mandátumot".

A parlamenti pártok számának várható csökkenésében minden megkérdezett elemző egyetért. "Kétpárti parlament alakulhat" - prognosztizálja feltételes módban Lánczi András politológus. A Budapesti Corvinus Egyetem tanára szerint "ezt nem csupán a havi közvélemény-kutatási eredmények sugallják, hanem olyan, mélyebbre néző adatok is, mint a szavazatok változékonyságának jelentős és tendenciaszerű csökkenése, a pártosság mértékének határozott emelkedése, a jobb-bal önbesorolás megmerevedése". Mark Pittaway szerint "az MDF helyzete reménytelennek tűnik, az SZDSZ pedig sokkal nehezebben fogja átlépni az 5 százalékos választási küszöböt, mint 2002-ben, ha egyáltalán átlépi." A kis pártoknak Giró-Szász András ugyancsak kevés esélyt ad. Csizmadia Ervin politológus szerint "az áprilisi (vagy májusi) választásokon fogunk rájönni, hogy a rendszerváltáskori választójoggal 2006-ban egyszerűen alig van alternatíva a »kvázikétpártrendszerrel« szemben".

A kvázikétpártrendszer kifejezés jótékony homályban hagyja a parlamenti pártok pontos számát, afelől viszont nem hagy kétséget, hogy használója szerint nem átmeneti jelenségről van szó, hanem berendezkedésről, mégpedig tartósról. Ez utóbbi kérdésben viszont már koránt sincs egyetértés a HVG által megkérdezett elemzők között. Akik szerint a kétpártrendszeré a magyar jövő, azok elsősorban azzal érvelnek, hogy a politikához pénz kell, pénzt pedig a honi körülmények között legfőképp kormánypártok tudnak a közösből elkeríteni vagy a magáncégekből kipréselni; az ellenzéknek van némi alkupozíciója és így pénzszerzési esélye, de a parlamenten kívüli párt számára gyakorlatilag nincs élet. "Kívülről szinte reménytelen a parlamentbe jutni" - summázza a helyzetet Csizmadia Ervin.

Orbán Viktor. A magáét hajtogatja? © Túry Gergely

Bakk Miklós, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem politológiatanára szerint viszont a "magyar társadalom töredezettebb annál, minthogy két párt lefedhesse", s ha a nagyokkal elégedetlenek a szavazók, "annyi erőforrást mindenképpen meg tud szerezni egy-egy tömörülés, hogy a tiltakozó szavazatok révén átvigye az 5 százalékos parlamenti küszöböt". Akadnak olyanok is, akik arra tippelnek, hogy nem a most főszerepet játszó két naggyal szemben álló kis párt valamelyike fog majdan pénzt és általa szavazatokat szerezni, hanem egyszer majd valamelyik "pénzeszsák" szer(v)ez magának pártot, sajtót és mindent, ami a törvények hatékony befolyásolásához szükségeltetik.

Csizmadia Ervin szerint "ha 2006-ban Orbán Viktor győz, előfordulhat, hogy az MSZP indul osztódásnak, amennyiben Gyurcsány Ferenc, akkor a Fideszből válhatnak ki csoportok". Jóslata így folytatódik: "Mind Gyurcsány, mind Orbán megmarad a politika első vonalában, akármelyikük győzzön is. Gyurcsány esetleges veresége esélyt hozhat számára, hogy egy valóban új típusú baloldali reformpártot építsen ki."

A választások utáni helyzet legfontosabb kérdése az ország számára mégsem ez, hanem hogy a győztes meglépi-e a gazdaság rendbetételéhez szükséges nagy reformokat és rendbe teszi-e a büdzsét. "El kellene fogadni, hogy az államháztartás »nagy reformja« mítosz: aki radikálisan hozzányúl az egészségügyhöz, a közoktatáshoz, az állami elosztás rendszereihez, az politikai öngyilkosságot követ el" - írja Lánczi, aki persze látja, hogy "megszorítások nélkül kezelhetetlen a hiány", ám a nagy elosztórendszerek radikális átalakítása helyett inkább "sok-sok kis Bokros-csomagra" számít.

Giró-Szász szerint viszont - győzzön bárki is - elsöprő reformok jönnek, a következő időzítéssel: "2006 június második felére várható az új kormány felállása. Utána jön a »nyári uborkaszezon«, ami pont jó lesz arra, hogy a kormány az őszre kidolgozza a változtatások tervét, majd az önkormányzati választások után határozottan hozzákezdjen a megvalósításukhoz." Az "egészségügyben, a közigazgatásban és az oktatásban" végrehajtandó reformok szerinte "eleinte roppant népszerűtlenek lesznek, de 2010-ben csak az indulhat eséllyel, aki már a ciklus elején meglépi ezeket" - állítja, hozzátéve: aki "ímmel-ámmal csak látszatátalakítgat, az megbukik". A Századvég igazgatója a tátongó államháztartási hiány ellenére is komoly adócsökkentésekre számít. "Sokan jönnek majd azzal, hogy hoppá, így nem lesznek bevételek, ám az alacsonyabb adók miatt beáramlik a tőke, ez viszont új adózókat jelent" - bizakodik, s állítja, hogy egy ilyen lépés már a ciklus vége felé meghozná a gyümölcsét. "Ráadásul az adómorál javításában is komoly tartalékok vannak" - teszi hozzá Giró-Szász, aki hatalmas lehetőségeket lát az önkormányzatok számának csökkentésében: "Nálunk 3200 önkormányzat van, majdnem kétszer annyi, mint Nagy-Britanniában." "Talán ismét előkerülhet majd a régiók ügye, a megyerendszer átalakítása" - toldja meg a gondolatot Csizmadia Ervin, aki szerint "nem az elnevezéseknek kell megváltozniuk, hanem Magyarországnak kell már 2006-tól az európai típusú városiasodás irányába lépegetnie".

Ki lehet a hatékonyabb reformer? "MSZP-győzelem esetén - állítja Csizmadia - Gyurcsány továbbra is kénytelen lesz együtt élni a párt ezerféle belső erőcsoportjával, ami csökkenti a párt megújulóképességét, de egy második Gyurcsány-kormány működésének hatásfokát is." Lényegében hasonlóan látja a kérdést Giró-Szász is: "Míg a szocialistáknál - mondja - folyamatosan alkudozni kell", a Fidesz centralizáltabb felépítése "jobban megengedi egy határozott kormányzati struktúra kiépítését". Az igazán nagy reformokhoz persze vagy konszenzus kell a pártok közt, vagy kétharmados többség a parlamentben. Az előbbi Magyarországon hiánycikk, az utóbbi ellenben - figyelmeztet Giró-Szász - még létrejöhet. "Ha csak két párt jut be a parlamentbe, az erősebb a támogatottságban mutatkozó kis különbséggel is viszonylag könnyen kétharmados többséghez juthat."

Keten maradnak a porondon? © Túry Gergely

Kétharmados mandátumarány híján egy Fidesz-kormány játéktere sem volna túlságosan széles. "Rendkívül sok múlhat azon - véli Pittaway -, hogy Orbán Viktor és a pártvezetés levonja-e a 2002-es vereség konzekvenciáit." Akkor a szavazók szembefordultak a párt autokrata és nyíltan konfrontációs stílusával. A Fidesznek még egy leckét észben kell tartania: a 2004 decemberében a "kettős állampolgárságról" tartott népszavazás kudarcából okulva be kell látnia, hogy a szavazók saját anyagi biztonságukat előrébb valónak tartják, mint az ideológiailag konzervatívabb és nacionalistább célkitűzéseket. "Ezért - sommázza a helyzetet Pittaway - a második Orbán-kormány mozgástere kisebb lenne, mint az elsőé."

Meglehet, a Fidesz képesebb volna jelentős reformok keresztülvitelére, ám olyan következetes liberális piacgazdasági átalakításokat, amilyeneket a nemzetközi pénzpiacok is egyöntetű tapssal díjaznának, senki nem vár tőle. "Javaslatai között szerepel például a »radikális« adócsökkentés, a bürokrácia jelentős megnyirbálása és a kisebb államapparátus, ez mégsem azt jelenti, hogy a párt visszatért volna liberális gyökereihez" - állítja Manktelow. Aki szerint a Fidesz továbbra is jelentős szerepet szán az államnak a gazdaság egyes területein, például támogatja egyes vállalatok állami tulajdonban tartását, és az árszabályozásban, különösen a lakossági energiahordozók árának meghatározásában is a központi beavatkozást tartja célszerűnek. Giró-Szász szerint "a Fidesz sokkal inkább baloldali, mint konzervatív", Gyurcsány viszont "liberális". "A jobb- és baloldali államfelfogás - összegzi a helyzetet - amúgy is a múlté."

A választási esélyekről való össznemzeti totózáson, illetve a reformok szükségességéről folytatott szenvedélyes vitákon vagy éppen mélabús merengésen túl a magyar értelmiség vigyázó szemét talán túlságosan kevéssé veti Brüsszelre. Pedig "éppen olyan fontos kérdés az is, hogy miként alakul Budapest és az unió kapcsolata az EU-tagság harmadik évében. E kérdésben olyan döntések születnek majd, amelyek nagy hatással lesznek az ország közép- és hosszú távú jövőjére, mi több, talán egész Európa sorsára" - szélesíti a horizontot Pittaway. "Gyurcsány decemberi brüsszeli EU-költségvetési alkuja valamit megmutatott már abból, miként működik a huszonötök egyeztetési mechanizmusa, és hogyan kell viselkednie itt a magyar kormányfő(k)nek" - véli Csizmadia.

"Az EU-hoz fűződő viszony szabályozója a praktikus nemzeti érdek érvényesítése; ebben akár kompromisszum is kialakulhat a kormány és ellenzéke között" - jósolja óvatos optimizmussal Lánczi. Szerinte Budapestnek a következő kérdéseket kellene mihamarabb megválaszolnia: "Mi a magyar álláspont Törökország csatlakozásával kapcsolatban? Hogyan leszünk képesek a határon túli magyarok identitását erősíteni az EU-n belül és kívül?"

S hogy mit hozhat az unió Budapestnek? "Az EU-tagság már ma is központi szerepet játszik a közintézmények megerősítésében, és ez a folyamat nem akad meg" - véli Pittaway, aki szerint "a magyar infrastruktúra modernizálása folytatódik, s ez megveti a folyamatos gazdasági fejlődés alapjait. A költségvetési hiány nagyságáról Magyarország és az EU között kirobbant viták, illetve az euróövezethez való csatlakozás időpontja körüli bizonytalanságok azonban azt jelzik, hogy mélyebb ellentétek feszülnek a budapesti és a brüsszeli politika között, és ezek az ellentétek az elkövetkező évtizedben nem csupán a magyar politikai fejlődést határozzák meg, hanem az egész európai fejlődési irány átgondolásához is elvezethetnek."

LŐKE ANDRÁS, PÁLMAI ERIKA, ZÁDORI ZSOLT