Magyarországon az ünnepelt (sőt a mellőzött) művészek közül jó néhányan – ki ilyen, ki olyan indíttatásból –, úgy érzik, hogy nekik ott a helyük a világot jelentő deszkákon, még akkor is, ha a pódiumot az ország háza előtt ácsolták. Ott mostanság arra is mód van, hogy ne holmi színpadi szerzők szövegeit, hanem a sajátjukat mondják. Itt megtekinthető Pitti Katalin változata, amelyből megtudható, hogy magyarnak lenni ma hűséget jelent és cselekedni a hűség jegyében. Ez annyira megtetszett a művésznőnek, hogy félreismerhetetlen akcentussal nekilátott tanító nénit alakítani, s a közönségével is azonnal felmondatta néhányszor a leckét. A mantrakórus nem sikerült a legjobban (a gyenge hangerő nem is maradt szó nélkül), de sebaj, lesz még lehetőség gyakorolni.

Sikerült rögzíteni Budaházy Edda felszólalását is, aki körözött testvére, György levelét olvasta fel a lelkes publikumnak. Ebből kiderült, hogy esetleg a testvérét és őt magát is véletlenül lelövik, mert olyan helyzetet színlelnek, hogy megtámadták (mármint Budaházyék) a szerveket. A szervek megtámadásából azonban nem következik, hogy a térre mobiltelefonon szabadságharcosként bejelentkező férfiú, aki lepiszkálta a szovjet címert a Szabadság téri emlékműről, kórokozónak képzelné magát. Mi több: életét a tömeg kezébe ajánlotta, amelynek majd ki kell szabadítania őt. Ennek ugyanis az az értelme, hogy a tüntetők szabadsága se kerülhessen rács mögé. Emezek meg is mondták, hogy nem hagyják.