HVG

Motorcsónakos vizit a Szigetközben, tiltakozó gyalogtúra a Pécs melletti Zengőn, kerékpáros demonstráció a hazai "kritikus tömeg" (Critical Mass) tagjaként Budapesten. A Sándor-palotát tavaly augusztusban birtokba vevő Sólyom László nem az elődei által kitaposott úton "tekert" az elmúlt esztendőben. Az elnök nem avatott emlékházakat távoli falvakban, nem nyitott meg kereskedelmi vásárokat obligát mondatok kíséretében, s testvérvárosi ceremóniák fényét sem sietett emelni személyes jelenlétével. A harmadik köztársaság harmadik elnöke takarékosan bánt alkotmányos jogosítványaival is. Nem bombázta szüntelenül beadványaival korábbi munkahelyét, az Alkotmánybíróságot (AB), s minden kísértésnek ellenállva nem hozakodott elő saját törvényjavaslatokkal a parlamentben sem.

"Nekem nem az a célom, hogy minduntalan kitűnjek valamilyen kifogással vagy javaslattal. Az elnöki posztot sokkal inkább úgy képzelem el, hogy az államfő mozdulatlanul ül, figyel, és ha kell, lép - egy elnök nem ugrál" - fogalmazta meg ars poeticáját még megválasztása előtt Sólyom, aki a fentiekhez tulajdonképpen mindeddig tartotta magát. Az eredmény nem maradt el. Az államfő népszerűsége az elmúlt hónapban történelmi mélypontra jutott Magyarországon. A mintateremtő Göncz Árpádra utalva Sólyom egyébként már tavaly nyáron arról beszélt, hogy "nem akarok szeretett elnökünk lenni". Törekvését egyelőre tehát teljes siker koronázza. A fél éve még 75 százalékos bizalmi indexszel rendelkező elnök népszerűsége a Medián szerint röpke pár hónap alatt 55 százalékra zuhant.

HVG

Pedig Sólyom rajtja látványosan sikerült. Tekintélye kezdetben átsegítette minden problémán. Az államfő hivatalvezetőjét, Paczolay Pétert 2005 decemberében a kormánypárti frakciók hajlandók voltak (a jobboldallal együtt) minden ellentételezés nélkül alkotmánybírónak megválasztani. Ugyanezt a gesztust Mádl Ferenc kedvéért egy évvel korábban még nem tette meg az MSZP. A Zengőre tervezett NATO-lokátor ügyében pedig a kabinet engedett Sólyomnak és a helyi lokálpatriótáknak; más kérdés, hogy a radarállomást végül is a városhoz még közelebb eső Tubes-hegyre fogják a jelek szerint felépíteni. Az új elnököt kísérő rokonszenvet itthon az első hónapokban még az sem tudta kikezdeni, hogy a radikális értelmiségi államfő ellentmondásba keveredett az Egyesült Államokkal kapcsolatosan. Sólyom először bejelentette, hogy nem hajlandó betenni a lábát az USA-ba, amíg egyoldalú vízum- és ujjlenyomat-adási kötelezettség terheli az odautazó magyarokat, majd pár héttel később mégiscsak megérkezett az ENSZ közgyűlésére New Yorkba.

Amikor (több évtizedes gyakorlattal szakítva) szilveszter éjszakája helyett Sólyom 2006. január 1-jén fényes nappal elmondta újévi üzenetét, minden jel arra utalt, hogy az elnök, akár akarja, akár nem, automatikusan meg fogja örökölni az államfői szék egyfajta tartozékának tetsző magas népszerűségi mutatót is. S nem is Mádl, hanem egyenesen Göncz bizalmi indexét.

Népszerűségek

Sólyom László elnöki időszakának első éve a közvélemény számára biztató kezdet után a jelek szerint inkább csalódást hozott. A megválasztását követően a többség díjazta karakánságát, szándékát egy új elnöki szerepfelfogás kialakítására. Így már hivatalba lépésekor népszerűbb volt, mint Mádl Ferenc a ciklusa során bármikor, majd néhány hónap alatt megközelítette az eddig legkedveltebb államfő, Göncz Árpád hivatali idejében mért népszerűségi indexét. Tavasz óta azonban a mutató visszaesett, most júliusban pedig olyan alacsony szintre került, ami elődjével egész ciklusa alatt alig (mindössze kétszer) fordult elő. A júliusi Medián-felmérést elolvashatja itt.

Elnöki működése első évében Sólyom tulajdonképpen saját képére igyekezett formálni az államfői tisztséget. Az egyik bulvárlapban egy frissen megjelent, csaknem egész oldalas fotó ugyanakkor már azt jelzi (a képen az elnöki házaspár derűsen tekint a kamerába néhány unokája társaságában), hogy az államfői szerep is könyörtelenül át kívánja alakítani a radikális értelmiségi államfőt. Sólyom az elnökké választása évfordulóján adott júniusi tévéinterjúban utólagosan mindenesetre már szerencsétlen eseménynek minősítette azt a gesztusát is, amely ez év tavaszán máig ható, súlyos presztízsveszteséget okozott neki. "Nem akartam senkit megbántani" - jelentette ki a Fekete János-féle afférra utalva, hozzátéve, ma már kezet nyújtana a Kádár-korszak március 15-én kitüntetett, 88 éves, emblematikus bankárszemélyiségének. A polgári jog professzorának utólagos kármentő akciója azonban egyelőre nem sok eredményt hozott. A nemzet egységét kifejezni hivatott államfő és "népe" között egy időre, úgy tűnik, megbomlott az összhang.

Az AB alapító elnökeként sokak által túlságosan is becsvágyónak tekintett Sólyom köztársasági elnökként már a kezdet kezdetén a passzív államfői politika mellett kötelezte el magát. Előre jelezte: ritka megszólalásaival kíván súlyt és tekintélyt kölcsönözni közjogi tisztségének. Első hivatali esztendejében az államfő tulajdonképpen kitartott rokonszenves, ámde egyre inkább kontraproduktívnak tetsző elképzelése mellett. Sólyomról mára nagyjából ki is derült, milyen államfő nem óhajt lenni. Az viszont sokak számára valószínűleg ma még nem egészen világos, miféle új karaktert is kíván adni a köztársasági elnöki tisztségnek. Az államfő környezetvédő gesztusai, sajátos fogyasztásellenessége, metafizikus emelkedettsége a széles közvélemény számára még nem álltak össze egy olyan koherens erkölcsi kódexszé, amely kulcsot adna fellépéseihez.

Államfői kijelentések

"Mindig is hangoztattam az állami pénzügyek és a nagy elosztórendszerek megváltozta-tásának sürgős szükséges-ségét." "Aggodalommal tapasztaltam, hogy a kampány alatt egyik párt részéről sem érkezett felkérés a kutatóintézetek felé, hogy komolyabb előkészítő munka kezdődjön a leendő átalakí-tásokról." "Minden erőmmel azért fogok dolgozni, hogy Magyarországon megvalósuljon egy új stílusú politizálás." "Azt hiszem, nálam passzívabb elnök még nem volt Magyaroszágon." "Kritikusaim kedvenc témája, hogy [korábbi kijelentéseim ellenére] mégis részt vettem az ENSZ állam- és kormányfői csúcstalálkozóján. Csakhogy én nem az Egyesült Államokba, hanem az ENSZ-be mentem. Igaz, nem érkezhettem Budapestről a székház tetején lévő helikopter-leszállóra, de nem vettem részt semmilyen kapcsolódó amerikai rendezvé-nyen." Forrás: Figyelő

Kezdeti "diplomáciai" sikereinek ráadásul hamar vége szakadt. Az AB újra foghíjas, a legfőbb ügyész széke harmadik hónapja üresen áll, s az Állami Számvevőszék évek óta hiányzó két elnökhelyettesét sem sikerült még megválasztani. Ebben a helyzetben a ritka elnöki megszólalások nem annyira a megmondóember-szerep tudatos visszautasításának látszanak, mint inkább a tanácstalanság jelének. Más kérdés, hogy Sólyom egy-két markáns megnyilvánulása - mindenekelőtt a parlamenti holokauszt-emléknapon elmondott megemlékezés - mindeddig teljesen visszhang nélkül maradt. Az államfő környezetében akad, aki úgy látja: az idei beszédet leghelyesebb volna jövő januárban a nyomaték kedvéért még egyszer, változtatás nélkül elmondani.

Nem csupán az esetenként kellően ki nem dolgozott elnöki gesztusok és a takarékra állított kommunikáció vezetett azonban az államfői respekt jelentős meggyengüléséhez. Sólyom egész egyszerűen elszámolta magát, amikor például Horányi Miklós személyében Polt Péter egyik legközelebbi bizalmi emberét javasolta megválasztani legfőbb ügyésszé. Az elnök döntésével kapcsolatos ellenérzést a koalíciós honatyák körében valószínűleg csak fokozta (bár erről ők mélyen hallgattak), hogy a 66. évében járó, kiszemelt fővádló eleve nem is tudta volna kitölteni teljes mértékben mandátumát. Így viszont a vezető kormánypárt akarata ellenére megválasztott államfőnek alkalma nyílott volna a következő - 2010-2016 közötti - államügyész személyére is befolyást gyakorolni. Röpke tíz hónappal hivatalba lépése után végül is bekövetkezett az, amit egy államfőnek Sólyom szerint is lehetőleg el kell kerülnie: az Országgyűlés leszavazta az elnököt, pontosabban annak főügyészjelöltjét.

Megválasztása első évfordulója nyilvánvalóan számvetésre készteti az államfőt. Annál is inkább, mert Sólyom korábban már maga is jelezte: "Kell egy kis idő, amíg az ember megérzi, hogy mikor kell megszólalni, hogyan és mit kell mondania (...) Legalább egy év kell ahhoz, hogy kialakuljon a helyes mértéket sugárzó habitus." Nincs szó ugyanakkor arról, hogy a professzor elnök egyszerűen eltékozolta volna a "tanulóévét". Az államfő az európai zöld elnökök csoportjának megszervezésével, a génmanipuláció elleni, talán túlságosan is kódolt üzenetével vagy éppen a Sándor-palota mellé tervezett biciklitároló kialakításával olyan, ma még csenevésznek látszó magoncokat ültethet el a köztársaság bozótosában, amelyek 2010-ig esetleg még meg is erősödhetnek.

BABUS ENDRE