Karancsi Tibor: Azután ismertem meg, hogy kirobbantottam a botrányt, és Irén filmet akart a témáról forgatni. Vele a szakmai kapcsolat mellett egy baráti nexus is kialakult, olyannyira, hogy amikor tavaly a családjával Horvátországba utazott, én vigyáztam a házukra.

hvg.hu: Ezek szerint jól ismerte az újságírónőt, és tudta, hogy többször megfenyegették. Nem figyelmeztette?

K.T.:  De igen. Irént a talpraesettsége és bevállalóssága tette nagyon szimpatikussá a számomra. Egy temperamentumos, optimista emberként ismertem meg, aki egyáltalán nem ijedős. Ahogy egyre jobban beleásta magát az olajszőkítési ügyekbe, többször is figyelmeztettem, legyen óvatos, azok ott nem ismernek tréfát. Éppen három hete egy belvárosi kávézóban beszélgettünk hármasban, vele és Sándor Istvánnal. Ott is szóba hoztam, Irén, vigyázz, mert vannak rosszakaróid. Kicsit viccesen  mondtam neki, „a kocsiban a visszapillantó-tükröt ne csak sminkelésre használd”. A Mokkában való szereplése után újra mondtam neki: hátra is kellene nézni, nem? Irén egyébként nagyon jól tudta, hogy aggodalmaskodásomnak alapja van.

hvg.hu: Számított arra, ami péntek este történt?

K.T. : Benne volt a pakliban, de nem hittem volna, hogy "azok" ilyen messzire mennek el. Úgy tűnt, a nyilvánosság egyben biztosítékot jelent: annak idején két év alatt öt munkatársamat ölték meg rejtélyes körülmények között, de azután, hogy kirobbantottam a botrányt, senki sem halt meg. Engem is megfenyegettek, sőt, mint Irént, meg is vertek, még 1997-ben.

hvg.hu: Elfogják a tetteseket?

K.T.: 50-50 százalékos esélye van. A magam részéről mindent megteszek, hogy a bántalmazás elkövetői ne úszhassák meg a dolgot. A rendőrségnek is felajánlottam a segítségemet, állok a rendelkezésükre minden információmmal. Eddig még nem kerestek meg. Személyes tapasztalataim alapján úgy látom, hogy Magyarországon nem igazságszolgáltatás, hanem csak jogszolgáltatás van. Szeretnék ezúttal csalódni.

Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális "üzletága" volt, szerény becslések szerint a kilencvenes években több százmilliárd forinttal rövidült meg általa a költségvetés. Az "olajos ügyek" 1991-1992-ben ütötték fel a fejüket, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. A visszaélések elkövetésére a motorhajtó gázolaj és a háztartási fűtőolaj, a HTO kettős ára teremtett alkalmat. A két termék minőségileg azonos volt ugyan, ám az utóbbit lényegesen olcsóbban értékesítették. Egy 1990-es kormányrendelet előírta: a fűtőolajat adalékanyaggal színezni kell. A HTO-t 1991-től pirosra festették, ám az adalék a motorokat nem károsította, így azt változatlanul használták üzemanyagként. A fűtőolajként behozott termékeket a vámkezelésnél kellett volna színezni, ami lehetőséget adott a visszaélésekre. Ha a vámost sikerült megvesztegetni, a szállítmányt további beavatkozás nélkül gázolajként értékesíthették. Amennyiben a festék már bekerült az olajba, savazással közömbösítették: a kénsav és más vegyszerek hatására a gázolaj visszanyerte eredeti színét - ez volt az ún. olajszőkítés.

1993 augusztusában az Ipai és Kereskedelmi Minisztériumban operatív bizottságot hoztak létre az olajmaffia megfékezésére. A kettős árrendszer 1995-től megszűnt, röviddel később megszigorították a halasztott vámfizetés szabályait, 1998-tól pedig az üzemanyag céljára szolgáló kőolajtermékeket - függetlenül azok minőségétől - azonnal behajtandó jövedéki adó terhelte. Ezek az intézkedések jelentős mértékben csökkentették az olajjal való visszaélés lehetőségeit.
 
2000. februárban Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés ad hoc bizottságot hozott létre az olajügyek és a kapcsolódó korrupciós ügyek feltárására. Júniusban 8-án Nógrádi Zsolt, aki a Bács-Kiskun megyei olajmaffia tagjának vallotta magát, bizottsági meghallgatása során megdöbbentő állításokat fogalmazott meg: több vezető politikus és három parlamenti párt, továbbá a vám- és pénzügyőrség, illetve a rendőrség érintettségéről beszélt. Az olajmaffiával való együttműködéssel vádolta többek között Pintér Sándor belügyminisztert, volt országos rendőrfőkapitányt, Szabó Iván volt pénzügyminisztert és Lezsák Sándort, az MDF korábbi elnökét is. Bizonyítékok azonban nem kerültek elő, az érintettek pereket indítottak a tanúvallomást nyilvánosságra hozó Pallag ellen, amelyeket sorra megnyertek.
 
A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt - hamisítás, csempészet, vámorgazdaság - követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték. A dokumentum szerint számos ügyben nem sikerült megtalálni az elkövetőt, és a bűnügyi hatóságok munkáját jogértelmezési problémák is nehezítették.
(MTI)