Mohamed ezt megelőzően 2002-ben, 2003-ban és tavaly is harmadik volt, 1993-ban pedig másodikként zárt.

Ezúttal jól kezdett a címvédő ellen, az első három percben 6-4-es vezetésre tett szert, sőt, a szünet után még eggyel megtoldotta előnyét. Azután viszont az olasz percei következtek, Granbassi hat tust adott, miközben Mohamed egyet sem (7-10). A végjátékban viszont megint a magyar tőröző szerepelt eredményesebben, legalábbis abban az értelemben, hogy 10-13-ról 13-13-ra mentette az asszót, vagyis jöhetett a hosszabbítás. A sorsolás folytán az olaszé volt a kedvezmény, de Granbassi egy egylámpás találattal döntötte el az összecsapást.

"Nem vagyok felhőtlenül boldog. Tavaly egy rossz év után, nehéz asszókon keresztül jutottam el ugyaneddig, akkor annyira megörültem ennek, hogy az elődöntőben szinte meg se tudtam szúrni Vezzalit. Most viszont tovább akartam lépni... Granbassit már vertem meg többször, szerintem tartott is egy kicsit tőlem. Utólag úgy gondolom, hogy nekem kellett volna őt leszorítanom, és jobb lett volna, ha én indulok el többször. Az igazat megvallva, nem számítottam arra, hogy ennyire támadólag lép fel. Összességében azért örülök, a világbajnokság előtt kérdezték tőlem, mit szeretnék, azt mondtam, egy bronzot és egy aranyat. Hátra van még a csapatverseny" - összegzett Mohamed.

"Mindenki várakozáson felül jól teljesített - kezdte értékelését Bernát Zoltán szövetségi kapitány. - Igazából a csapatversenyre készültünk, mivel ha abban jól szerepelünk, már most biztosíthatjuk olimpiai részvételünket. Ez a mai vívás és eredmény csak bónusz. A realitás az volt, hogy egy versenyzőnk bekerül a nyolc közé, három jutott el idáig. Ez egyszerűen csodálatos".

Eredmények:

elődöntő: Margherita Granbassi (olasz)-Mohamed Aida 14-13 Valentina Vezzali (olasz)-Giovanna Trillini (olasz) 15-6