Szó szót követ © Stiller Ákos

Egy szakkérdésekről szóló miniszteri beszéd 160 ezer forint, egy ütősebb napirend előtti felszólalás 640 ezer, egy miniszterelnöki programbeszéd több mint másfél millió forint - ilyen árlista hámozható ki azokból a válaszokból, amelyeket neves, de nevük elhallgatását kérő politikai tanácsadók adtak a HVG kérdéseire. A kalkulációnál a befutottak átlagos órabérét (bruttó 40 ezer forintot) vették alapul, s úgy számoltak: a legegyszerűbb feladat a szakpolitikai szöveg elkészítése - szóljon bármiről is, feltéve, hogy a megrendelő ellátja kellő háttéranyaggal a szerzőt. A szónoklat így röpke három-négy óra alatt elkészül.

A politika nehezebb terület, egy-egy kategórián belül minél rövidebb a szöveg, annál inkább az, állították a megkérdezettek. A napirend előtti beszédeket akár két munkanapig is célszerű cizellálni, az igazi kihívás, a kormányfői programbeszéd - vagy a mostanában divatos évértékelés - pedig napokig, olykor egy héten át készül. Bonyolítja persze a tarifatábla elkészítését, hogy a kezdők nyilván kevesebbért is vállalják, a befutottaknál pedig a megrendelés a legritkább esetben szól egy-egy szónoklat elkészítésére, általában hosszú távú megbízások részeként kérik ilyesmire a tanácsadókat. Mint Lakner Zoltán politológus cége, a Politbüro Bt., amely nettó 6 millió forintért vállalta 2008-ban beszédek, köszöntők megírását, illetve stratégiai tanácsadást a Miniszterelnöki Hivatalnak.

A szakma tapasztalata, hogy a megbízók fontosabb témákban többeket is felkérnek, majd bizalmas szárnysegédeikkel összeollózzák a végleges változatot, amiből persze az is következik, hogy a végösszeg az alaptarifa többszörösére emelkedhet. Bár látszólag telített a piac, egyre több a szereplő. Vállalkozóként politikai tanácsadással - az elemzéstől a médiaszereplések koordinálásáig - próbálkoznak egykori minisztériumi szóvivők, sajtósok, pártemberek (utóbbira példa Szigetvári Viktor volt MSZP-s kampányigazgató cégalapítása). Emellett pályaelhagyó újságírók (közszférának tanulmányírásban, sajtófigyelésben segédkezett például tavaly az egykori sztárriporter, Ószabó Attila cége) s volt politikusok is fantáziát látnak a piacban, mint a fideszes Várhegyi Attila.

A nagyobb, kvázi közszereplőként viselkedő csapatok száma is gyarapodik. A baloldaliként emlegetett Demos Magyarország, a balközépre elkönyvelt, Török Gábor-féle Vision Consulting, az SZDSZ-kötődésű - Bruck Gábor egykori pártkampányfőnök érdekeltségében álló - Sawyer Miller Group, az újkonzervatív Political Capital, a jobbközép Századvég, a Fidesz-közeli Nézőpont Intézet (HVG, 2006. decmber 2.) mellé érkezett legutóbb a Republikon Intézet. Az utóbbi kötődése több mint nyilvánvaló; az üzemeltető kft Kincses Mercédesz tulajdona - ő filmesként vált ismertté egyebek mellett a Moszkva tér című opus felvételvezetőjeként, s a 2006-os országgyűlési választások idején részt vett az SZDSZ-es kampányközpont, a Liberálisok Háza megszervezésében. Az intézet szakmai munkáját Tóth Csaba, a párt Szabó Miklós Alapítványának igazgatója fémjelzi. Beszédes a magát független liberális műhelyként jellemző Republikon múlt héten alakult védnöki testületének listája: tagja mások mellett Rajk László, Lotz Károly és Iványi Gábor, egykori aktív pártpolitikusok, Heller Ágnes filozófus, korábban Kincsest is foglalkoztató Jancsó Miklós filmrendező, Konrád György író.

"Kiszervezett pártalkalmazottak" - sokan így jellemzik azokat a tanácsadókat, akiknek nincs komolyabb tudományos előéletük. A cégeknél árnyaltabban ítélik meg a helyzetet, de elismerik: sokat elárul, kinek mennyi magánmegbízója van. Pontosabban, csak elárulná, ez ügyben ugyanis nem egyszerű eligazodni. A cégek - miközben valamennyien állítják, hogy dolgoznak a "piacnak" is - szerződéseik bizalmi jellegére hivatkozva, néhány olyan kivételtől eltekintve, mint a Sawyer Miller Group és a Political Capital, elzárkóznak ügyfeleik bemutatásától. A Várhegyi vezette Prestige Média Kft. például így sajnálkozott: nem engedhetik meg maguknak, hogy közkinccsé tegyék megbízóik kilétét, de épp a napokban írta meg az Index, hogy szerződést bontottak Széles Gábor médiacsoportjával. A nyugati világban inkább dicsekednek a megbízásokkal: a Greenberg Quinlan Rosner tanácsadó cég honlapja például hosszú listában sorolja korábbi megrendelőit, feltüntetve például Medgyessy Pétert is, akinek miniszterelnöksége idején segédkeztek. (Lukasenko belorusz államfő tanácsadójáról lásd cikkünket az 38. oldalon.)

Ami az árbevételt illeti, a 2006-os adatok szerint 257,7 millió forinttal a Győri Tibor egykori Mahir-vezérigazgató irányította Nézőpont Intézet Zrt. vezet, csakhogy ez az adat csalóka: ekkor még Europtimus néven, más tulajdonban működtek, bár szakterületük - kommunikáció, marketing - nem állt nagyon távol a jelenlegitől. Az intézetben a HVG azt tudta meg, amióta fő profiljuk változott, tizedére csökkent a bevétel, így közelítenek a többiek néhány tízmilliós átlagához. A nagyok egyébként egyre inkább több lábon állnak: cégcsoportok alakultak ki, többüknél különvált a píár, a lobbizás, a tanácsadás, s egyre többen iskolaalapításra adják a fejüket: a Stumpf István egykori kancelláriaminiszter vezette - s egyébként a külügyminisztériumnak is dolgozó - Századvég Alapítvány még 1991-ben hozta létre másoddiplomás képzést adó intézményét, majd a Dessewffy Tibor miniszterelnökségi tanácsadó vezette Demos nyitott hasonló tanodát, ahol az egyéves kurzus ára 1,9 millió forint (HVG, 2005. december 3.).

A teljes piac egészét évi 1 milliárd forintra taksálják a becslések, azzal, hogy kampányidőszakban ez akár meg is kétszereződhet. A tanácsadók egyébként optimisták: úgy ítélik meg, még nem érték el a zenitet, az önkormányzatok például csak mostanában kezdenek profikat felbérelni. Ebben a szegmensben egyébként a 2006-os választási eredményeknek megfelelően a Fidesz-közeli vállalkozások tarolnak: a Nézőpontnak több tucat települési és megyei megbízója van, hasonlóan sikeres a Prestige, miközben, úgy tudni, jut azért a Politicalnak is.

"A nyugati demokráciákban jó referencia a kormánymegbízás, Magyarországon inkább stigma" - elemzik helyzetüket az elemzők. Az ok alighanem a közpénzek elköltése körüli, el nem oszló homály. A HVG tapasztalata szerint például a minisztériumok-közhivatalok töredéke tette közzé idei szerződésállományát.