A perifériákat talán még az epicentrumoknál is jobban sújtja majd a válság – vélte Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatónője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. Az Egyesült Államok kormánya azt remélte, hogy a nagy deficit véget vethet a recessziónak, de nem így történt. „Keynes, Friedman, Krugman receptjei csődöt látszanak mondani. A történelem ugyanis soha nem ismétli meg magát egy az egyben” – hangsúlyozta. Szerinte új helyzet van, amiből „a világpolitika újrastrukturálódása fog bekövetkezni”. Gyászos gazdasági kilátásainak ellenére az Egyesült Államok marad a világ egyetlen szuperhatalma, néhány évtizedig még mindenképpen – tette hozzá. Ha Európa nem akar világpolitikai jelentőségéből veszíteni, akkor „az uniót muszáj cselekvőképessé tenni végre”, hiszen a minapi gázválságban is kudarcot vallott, „képtelen volt a gyors és hatékony föllépésre”. Schmidt szerint Európa – és benne Magyarország – válságban és lépéskényszerben van.

Bajnai Gordon, Schmidt Mária, Surányi György, Lánczi András © Fotó: Szegő Péter

Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter Hamvas Béla egyik, a harmincas években publikált esszéjét idézte: a válság a különböző korszakok normális, a megújulást is magában hordozó stációja. „Nem a kapitalizmus van válságban, hanem most éppen egy válságos korszak van a kapitalizmusban” – felelt Bajnai a kerekasztal beszélgetés címére. Úgy vélte: a kapitalizmus ideológia nélküli, a mohóságra és a félelemre, azaz a két legalapvetőbb emberi ösztönre, illetve ezek egyensúlyára épülő rendszer. A miniszter szerint az elmúlt bő évtizedben az inga a mohóság irányába lengett ki, most pedig a félelem a domináns tényező. Az azonban lehetséges, hogy a kapitalizmus jelentős átalakulás előtt áll. Tekintve, hogy a kapitalizmus nem feltétlenül demokrácia, Bajnai úgy látja, hogy az 1929 és 1933 közötti nagy gazdasági világválságból, illetve politikai következményeiből érdemes tanulni, és arra odafigyelni, hogy az antidemokratikus politikai erők ne erősödhessenek meg. Fel kell hagyni „a saját, sok-sok éve tartó önámításunkkal, konfliktuskerülésünkkel, a saját problémáinkkal való szembe nem nézéssel”, és meg kell oldani azokat a régóta húzódó ügyeket, melyek megoldása nélkül Magyarország nem tud előrelépni – mondta a politikus.

Surányi György volt jegybankelnök, a CIB Bank igazgatóságának elnöke, egyetértve Bajnai Gordonnal, szintén úgy vélte, hogy nem a kapitalizmus válságáról van szó. „A tőkés gazdaság jellege olyan, hogy válságokon át fejlődik” – mondta. Szerinte a nácizmus feletti győzelem Nyugat-Európában megteremtette az emberarcú kapitalizmust, amit azonban 1990 táján, a kommunizmus összeomlásával fölváltott egy „szélsőségesen a piac önszabályozására építő rendszer”.

Az elmúlt mintegy másfél évtizedben az Egyesült Államok GDP-je évi 3-3,5 százalékos növekedést produkált, de a mediánjövedelem nem emelkedett. Ez Surányi szerint azt jelenti, hogy valahol, valakiknek a kezében elképesztő vagyonoknak kell összpontosulniuk, ami szükségképpen a kapitalizmus genetikai problémáját, a kereslethiányt erősíti. Ha ugyanis a lakosság többsége nem képes folyamatosan bővülő jövedelmével keresletet, fogyasztást bővíteni és ezzel húzóerőt gyakorolni a beruházások bővítésére, akkor megáll a növekedés, válság jön létre. A volt jegybankelnök ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az állam beavatkozása megkerülhetetlen és a gazdasági veszteségek jelentős része megfelelő gazdaságpolitikával visszaszerezhető.

Lánczi András filozófus, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének igazgatója sem osztotta azt a véleményt, miszerint a kapitalizmus a végét járná. A kapitalizmus eddigi válságai túltermelési válságok voltak, a mostani azonban a virtuális világ korlátai által okozott válság: az egész pénzügyi rendszer ugyanis egy átláthatatlan világban mozog – vélte a filozófus. Lánczi András úgy látja, hogy a válság a bizalom eltűnését vonja maga után.

Bajnai Gordon szerint Magyarország számára a válságból való kilábalás első feltétele, hogy kíméletlenül szembenézzünk a helyzettel. Van egy rövid lefolyású pénzügyi válság, de utána kialakul egy reálgazdasági válság. Ennek eredménye, hogy kevesebb lesz a pénz a piacon, beszűkülnek az exportpiacok és mindezek következtében tömegesen nő a munkanélküliség. A kormánynak ebben a helyzetben munkahelyek megtartását segítő programokkal kell előállnia. Ennek kezelésére jelentettek be korábban egy 1400 milliárd forintos finanszírozási csomagot, amely az exportot hivatott segíteni – jegyezte meg.

A gazdasági miniszter szerint Magyarországon a körülbelül 57 százalékos – az EU 65 százalékos átlagához képest nagyon alacsony – foglalkoztatási mutatót is növelni kellene. Bajnai úgy látja, hogy két kitörési pontja van az országnak: a foglalkoztatottság növelése és az uniós források ésszerű, a „premodern struktúrák” átalakítását is célzó elköltése.

Surányi György egyetértett Bajnai Gordonnal abban, hogy a kormánynak elsődleges feladata a munkanélküliség növekedésének megakadályozása. Ám azzal kapcsolatban, hogy mi a jegybank szerepe a válság kezelésében, kisebb pengeváltás zajlott le a miniszter és a volt jegybankelnök között: Surányi szerint ugyanis „a jegybanknak fogalma sincs arról, hogy azt a hiányzó likviditást, amivel nap mint nap találkozunk a piacon, milyen eszközökkel, milyen csatornán keresztül nyomja vissza a gazdaságba”. Úgy vélte: a jegybank állításával szemben nem lehet likviditásbőségről beszélni, amikor 12 százalékos betéti kamatot hirdetnek és a várható infláció 1-1,5 százalék. „Aki ezt fölveszi, az vagy csal, vagy csődbe megy” – fogalmazott a volt jegybankelnök. Surányi mindemellett az adórendszer radikális átalakítását sürgette, még akkor is, ha ennek nem lesz azonnal érezhető a hatása.

A nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter a hvg.hu kérdésére, hogy a politikai elit – beleértve a kormányzó MSZP-t is – mennyiben felelős a politikai radikalizmus megerősödéséért, azt mondta: a magyar társadalom döntő többsége alapvetően középre húz, ami stabilitást ad. A jövőben a recesszió miatt azonban – akárcsak 1929 és 1933 között – megerősödhet a populizmus, a csodavárás. A miniszter ennek ellenére úgy véli, ma nincs jelentős tömegbázisa a szélsőségeknek, bár az utóbbi években kétségkívül romlott a helyzet ebből a szempontból, de meghatározó támogatása még mindig azoknak a pártoknak van, amelyek alapvetően demokráciában képzelik el az ország működését.

Bajnai Gordon ugyanakkor arra is utalt, hogy minden nagy párt belehajtotta magát, belekényszerült és belekényszerítette a másikat a kampányokban egy olyan ígéretlicitálásba, amely az újraelosztási ígéretek és nem az ország növekedésének gyorsítása körül zajlott. Véleménye szerint éppen ezzel kellene szembenéznünk, és azt mondanunk, hogy nem lehet korlátlanul növelnünk az újraelosztást a növekedés, a gazdaság, a fejlődés, a munka rovására.

Fontos lenne, hogy a fejlesztésben, fejlődésben érdekeltek is megjelenítsék politikai akaratukat – tette hozzá –, mert az országot az viheti előre. Hogy a 2010-es választási kampányban az MSZP részéről lesz-e gazdaságilag alátámaszthatatlan ígérethalmaz, arra a pártonkívüli Bajnai nem kívánt válaszolni. „Magyarországnak arra van szüksége, hogy szembenézzen a problémákkal és megpróbáljon őszintén beszélni, igazat mondani és elmagyarázni, hogy mire van szükség ahhoz, hogy ez az ország előre tudjon menni.”

Szegő Péter