Nyakó István, az MSZP szóvivője szerint az a fő különbség Molnár Oszkár (Fidesz) és Szabó Éva (MSZP) szavai között, hogy míg az előbbinél a megbélyegzés, utóbbinál az aggodalom és a segítő szándék dominált. A szocialista párt szóvivője arra reagálva mondta ezt az MTI-nek, hogy az Echo Tv hétfő esti híradója arról számolt be: birtokába jutott a szocialista frakció lapjának, a Balközépnek a 2008. júniusi száma, amely a televízió szerint idézi Szabó Évának egy balatonőszödi frakcióülésen elhangzott szavait. E szerint a képviselő azt mondta: "a magasabb segélyek érdekében ördögi eszközökre is képesek tudatlan és befolyásolt anyák. Olyan gyógyszert is képesek beszedni, amelynek következtében súlyosan sérült gyermekek jönnek a világra".

Szabó Éva az MTI megkeresésére cáfolta, hogy saját véleményeként ismertette volna egy beszélgetésen, munkacsoporti ülésen: magasabb segély érdekében egyes anyák gyógyszereket szednek, hogy sérült gyereket szüljenek. Azt mondta, szóbeszédről számolt be.

Molnár Oszkár fideszes edelényi polgármester országos visszhangot váltott ki azzal, hogy egy júniusi képviselő-testületi ülésen úgy fogalmazott: a cigány többségű településeken a terhes nők szándékosan ártanak születendő gyereküknek, gyógyszert szednek be, gumikalapáccsal ütik a hasukat azért, hogy emelt szintű családi pótlékot kaphassanak.

Nyakó István az MTI-nek hangsúlyozta, Molnár Oszkár állítása rasszista, mivel egy etnikai kisebbséghez kötötte mondatait, és az állítólagos cselekvések helyét is behatárolta: Szendrőlád, és Lak roma anyáiról beszélt. Hozzátette, Veresné Szabó Éva mondatai nem kötődnek etnikai kisebbséghez, nem bélyegeznek meg etnikai csoportokat és a szövegkörnyezetből teljes egészében kiderül, hogy szavaiban az aggodalom és a segítő szándék dominál - közölte. A szóvivő az MTI-hez eljuttatta a Balközép 2008 júniusi számában megjelent cikket, amely az esélyegyenlőségi, foglalkoztatási és civil ügyek munkacsoportjának kétnapos balatonőszödi üléséről számol be.

A cikk szerint a szocialista politikus a magyarországi szociális rendszer segélyezési anomáliáiról szólva ismertetett "egy különös módszert". A cikkben olvasható az is, hogy a képviselő megfigyelését "a jelenlévők elképedve hallgatták, ám néhány honatya elismerte, hogy maga is hallott már hasonló esetről". A jelek szerint a segélyek elosztási elvei "ellenérdekeltséget váltottak ki a munkához való viszonyban és érdekeltséget a minél nagyobb gyereklétszámban, extrém esetben a sérült gyerekek vállalásában is" - zárul a cikk.