Az Amnesty International (AI) arra a megállapításra jutott, hogy a magyar hatóságok nem ismerték fel és nem léptek fel hatékonyan a romákkal szembeni erőszak ellen Magyarországon, többek között azzal, hogy elmulasztották az esetleges rasszista motiváció kivizsgálását – olvasható abban a ma nyilvánosságra hozott jelentésben, amelyet az AI a romagyilkosságok és romákat érő támadások vizsgálata alapján a hatóságokkal, hozzátartozókkal készített interjúik segítségével állított össze. 

„Európában 10-12 millió roma él, és esetükben akár az oktatásról, akár a lakhatásról, akár az egészségügyi mutatókról beszélünk, minden indikátor azt mutatja, hogy egyértelműen a legrosszabb helyzetben vannak a népesség többi részéhez képest" – mondta Nicola Duckworth, az Amnesty International európai- és közép-ázsiai programigazgatója a 2008-2009-es romagyilkosság kapcsán készült jelentés bemutatásakor. „Amellett, hogy a foglalkoztatásuk, jövedelmük aggasztóan alacsony, a rendőrség különösen nagy figyelmet szentel nekik, mint potenciális elkövetőknek, ugyanakkor áldozatként nem figyelnek rájuk”- hangsúlyozta, hozzátéve: a jelenlegi helyzet a szisztematikusan zajló, emberi jogot sértő döntések és előítéletek eredménye.

Duckworth úgy fogalmazott: a romagyilkosságok rávilágítanak a magyar hatóságok felelősségére. A kialakult helyzet súlyos strukturális problémákra utal. A programigazgató azt is hangsúlyozta, hogy „a romaellenes diskurzusnak semmi köze a szólásszabadsághoz, sokkal inkább a mindenkit megillető méltósághoz való jogot ássa alá”. Az AI képviselői többször is visszatértek arra, hogy Magyarország az Európai Unió soros elnökeként lehetőséget kap arra, hogy a legfőbb prioritások között említett roma integrációban olyan lépéseket tegyen, amely példaértékű lehet más országok számára is, „Magyarország politikai öröksége lehet, amit a jövőben tesz”- mondta Duckworth.

"Időről-időre egyes bűncselekmények elkövetőiként mutatják be a romákat a közbeszédben, miközben nincsenek statisztikák az elkövetők etnikai hovatartozására vonatkozóan” – ezt Barbora Cernuskova, az AI kelet-európai témáinak kutatója, a magyarországi riport egyik összeállítója mondta. Kiemelte, hogy az elmúlt egy évben, a jelentés készítésekor áldozatokkal, roma közösségek tagjaival, hatóságokkal, civilekkel egyaránt beszéltek. „A magyarországi roma közösségek nem érzik azt, hogy a rendőrség megvédené őket, ha szükségük lenne rá”- hangsúlyozta a beszélgetések konklúziójaként. „A gyűlölet-gyilkosságok nem ’átlagos’ bűncselekmények, ezekben az esetekben a”legbelsőbb önmaguk” miatt támadják meg az áldozatokat”- tette hozzá.

A jelentés többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy nincsenek olyan eljárásrendek és iránymutatások, amelyek vezetnék a rendőrséget, ügyészséget a gyúlölet-bűncselekmények esetében. Nem kapnak megfelelő képzést a rendőrség, az ügyészség munkatársai, s az áldozatok jogi, anyagi, pszichológiai támogatása is gyakran elmarad. Sokszor hónapokig nem tájékoztatják az áldozatokat arról, hogy mi történik – hangsúlyozták. Azt is elmondták, hogy a szenzitív adatok név nélküli gyűjtése is elengedhetetlen. „vannak olyan országok, például Nagy-Britannia, ahol már megvan ennek a technikája, Magyarországnak fel kellene venni a kapcsolatot velük és alkalmazni a módszert”- mondta Duckworth, hozzátéve, hogy ehhez persze olyan, a roma közösségek számára biztonságos közeget teremető programokat kell indítania az államnak, amely lehetővé teszi, hogy félelem nélkül vállalják fel etnikai hovatartozásukat. „Orbán Viktor és kormánya különleges lehetőséget arra, hogy fellépjen a gyűlölet-bűncselekmények ellen. Nagyon reméljük, hogy ezt a lehetőséget megragadja”- tette hozzá.

Azt is szóvá tették, hogy a magyar jogszabályok nem nevezik meg külön a rasszista motivációt, mint aljas indokot, ez csupán egy lehetőség a bíró kezében. Fontos lenne, hogy az aljas indok definiálása megtörténjen, s a felsorolásban szerepeljen a rasszista motiváció - mondták. Példaként említették Csehországot, ahol egy roma családra rágyújtották a házat, egy gyermek súlyosan megégett. Ebben az esetben a bíróság már az első tárgyaláson kimondta, hogy „egy etnikai közösség tagja ellen elkövetett bűncselekményről” van szó.

Az AI-jelentést elküldték a magyar kormánynak, találkoztak minisztériumi képviselőkkel, s az emberi jogi bizottság tagjaitól ígéretet kaptak arra, hogy napirenden tárgyalják a riportot, s megtárgyalják, mit tehetnének az ügyben. Ugyanakkor Duckworth azt is hozzátette, hogy a hatóság, a döntéshozók egy része – úgy tűnt – nem érti pontosan, hogy miért fontos a gyűlölet-gyilkosságok elkülönítése, az ezzel kapcsolatos képzések. Két hónapon belül várják a kormány reakcióját.

A riport bemutatásán ott volt Csorba Csaba, felesége, valamint a család egyik barátja is. A fiát és unokáját 2009 februárjában elvesztő Csaba azt mondta: nem kapnak tájékoztatást arról, hogy mi történik az ügyben. „Nem kapunk semmi segítséget és azt sem tudjuk hol tart az ügy”- mondta lapunknak Csorba Csabáné, aki férjével és egy barátjukkal együtt vett részt a sajtótájékoztatón. Azt mondja, mivel nem sértett, így nem vehetett részt az iratismertetésen, pedig szerinte joga lenne ott lenni, mert az ő házukra is lőttek azon az estén, akár meg is sérülhetett volna. Szeretett volna újra vallomást tenni, mert amikor a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai kihallgatták, gyógyszer hatása alatt állt" – mesélik, de erre már nem volt lehetősége. Azt mondják, azt sem értik, miért nem törődnek azzal a szemtanúval, aki öt embert látott akkor a helyszínen. „Mostanában is járnak ismeretlen dzsippek a környéken”- teszik hozzá. Azt is elárulják, hogy ügyvédre már nemigen van pénzük, s ehhez nem is kapnak sehonnan segítséget, nem tudják mi lesz. Csorba Csabáné csak csendben annyit mond: „Remélem az igazi bűnösök kerülnek majd börtönbe”. 

„A rendőrség erősen hierarchizált szervezet, s persze időbe kerül, amíg tudatosodik, hogy miért is fontos a gyűlölet-gyilkosságok másként kezelése, de nagyon fontos, hogy ez a váltás megtörténjen”- mondta lapunknak Barbora Cernuskova, amikor azzal a jelentésben idézett rendőrségi szemlélettel szembesítettük, miszerint ők nem azt nézik, hogy az áldozat roma vagy sem, csupán a konkrét esetet vizsgálják. Azt mondja, természetesen ehhez idő kell, de a tragédiák is meggyorsíthatják a hatóságok szemléletbeli váltását. „Nem tartom jó ötletnek az országok összehasonlítását, hiszen mindenütt más a társadalom, a közelmúlt, a történelmi örökség, de Nagy-Britanniában például egy afrikai fiú meggyilkolása kapcsán kipattanó botrány gyorsította fel az eseményeket. A magyarországi események is arra hívják fel a figyelmet, hogy változásra van szükség, meg kell érteni, miért is fontos a motivációk kivizsgálása, s ebben nagy szerepe van az EU-elnökségre készülő kormánynak”- mondta a hvg.hu-nak. Cernuskova maga is részt vett az áldozatok családjaival folytatott beszélgetéseken és azt mondta, megrázó élmény volt, sokan nélkülözésben és félelemben élnek.

Emlékeztettt egy 2008-as szigetvári esetre, amikor egy hazafelé tartó roma asszonyt és lányát megtámadta egy öt fiatalból álló csoport. Amikor először kihallgatták az elkövetőket, nem ezzel a közösség tagjai elleni erőszak bűntettével gyanúsították őket, hanem garázdasággal. Ekkor még büszkén mesélték, hogy rasszista motivációik voltak, miután azonban beszéltek az ügyvédeikkel, megváltoztatták a vallomásukat. Az is tény, hogy az egyiküknek egy roma-ellenes vers volt a hátára tetoválva, első fokon mégis garázdaságért ítélték el őket, s csak másodfokon minősített át a bűncselekményt a bíróság közösség tagja elleni erőszak bűntettévé a cselekményt.