„A versenyképesség egyik legfontosabb hátráltató tényezője a bizalomhiány. Ahogy egymás után kerülnek a felszínre a korrupciógyanús esetek, úgy látjuk, hogy a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás nem tudja minden szempontból kellő gyorsasággal feldolgozni az ügyeket” – így indokolta meg Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter a HírTV-ben, miért növelik meg a bíróságok és az ügyészségek költségvetését 4-4 milliárd forinttal. Korábban pedig azt közölte, hogy a 4 milliárd forintból egymilliárdot az ügyészség azért kap, hogy létrehozzon egy félszáz főből álló, a korrupciós ügyekre specializálódott nyomozócsoportot. A kormány a közbeszerzési törvény módosításán is dolgozik, mert Navracsics szerint a túlszabályozottság miatt bizalomhiány alakult ki. Ehelyett átláthatóbb, szigorúbb jogszabályt szeretnének alkotni. A lobbitörvényt pedig azért helyezték hatályon kívül, mert, mint mondta, az „működésképtelen és álszent” volt.

Szükséges, de nem elégséges lépések – így kommentálta a hvg.hu megkeresésére a kormány tervezett intézkedéseit Tóth István János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa, a BCE Korrupciókutató-központ egyik vezetője. A tervezett lépések szerinte leginkább a lázcsillapítókhoz hasonlíthatóak, amelyek „lehúzzák a beteg lázát, de ettől a beteg még beteg marad”. Szerinte a kormány korrupcióellenes politikája az ügyészség megerősítésével a bűnüldözésre és nem a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Így csökkentheti ugyan a korrupciós kínálatot, de csak a korrumpáltra nézve lehet veszélyes. „A lebukási valószínűség növelése és a büntetések súlyosbítása természetesen csökkenti a korrupciós kínálatot, de érintetlenül hagyja azt a szabályozási és intézményi környezetet, amelynek keretei között a korrupciós tranzakciók létrejönnek” – hívta fel a figyelmet a kutató.

A korrupció melegágya

A korrupció szabályozási, törvényalkotási kudarcokból, defektusokból fakad, és következménye annak, ha az államigazgatás nem kiszámíthatóan működik, a működése nem átlátható, a törvények, szabályok nem világosak és többféleképpen értelmezhetők – mutatott rá a jelenség eredőjére Tóth István János. Negatív példaként a mozgáskorlátozottak parkolási engedélyeit említette, amely rendelet és így az engedély kiadásának folyamata hibás, ezért a kártyához bizonyos korrupciós díj lefizetésén keresztül olyanok is hozzáférhetnek, akik nem is lennének jogosultak rá. Pozitív példaként pedig az autópálya-matricákat hozta fel példának. „Ha az autópálya-matricákat a pályára való fel- és lehajtásnál kizárólag hús-vér emberek ellenőriznék – nem pedig a most működő videórendszer – akkor ott is korrupció lenne” – mondta. A szakértő friss példával is illusztrálta, milyen lehet egy rossz szabályozás: viccesnek nevezte azt a fideszes javaslatot, miszerint a helyszíni bírság mértékét húszezer forintról százezer forintra emelnék fel, és az intézkedő rendőr mérlegelhet, hogy ezen belül mekkora bírságot ró ki. „Ez a korrupció melegágya. Ezzel megadnánk a lehetőséget a rendőröknek, hogy plusz korrupciós pénzhez jussanak” - magyarázta. Szerinte ebben az esetben az lehetne a megoldás, ha minden szabálysértésfajtához fix összegű bírság tartozna, aminek összegét a rendőrség honlapján is közzétennék, továbbá minden ellenőrzéssel kapcsolatos rendőri intézkedést videón dokumentálnának.

Dudás Szabolcs

A szakértő emlékeztetett arra, hogy Magyarországon a korrupciós kockázatok leginkább a közbeszerzés, az ellenőrzés és az engedélykiadás területén vannak. Szerinte üdvözítő, hogy a kormány egyszerűsítené és átláthatóbbá tenné a közbeszerzést, és az is, hogy több területen deregulációt tervez. „Ha csökkentik a kiadandó engedélyek számát, automatikusan csökken a korrupciós kockázat is” – mondta. Példaként említette, hogy ha valaki ma Magyarországon szélerőművet akar létrehozni, akkor több tucatnyi hatóság közbenjárására van szükség. Hogy pontosan mennyire, az nincs meghatározva, mert a környezetvédelmi hatóság hatásköre eldönteni, mely társhatóságok állásfoglalását kéri egy adott kérelem esetén. Márpedig nagyon nem mindegy, hogy hármat vagy huszonötöt von be az eljárásba. Tóth István János megemlítette azt az esetet, amikor egy vállalkozással közölte a hivatal, hogy az engedélyezési eljáráshoz hatástanulmányt kell készíteniük arról, hogy az erőmű miként hat a repülő gerinctelenekre, azaz a legyekre. „Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben egy mondvacsinált hatástanulmányról van szó. Valaki elkészíti, azért fizetnek. Ez a korrupció egyik szofisztikált módszere, szolgáltatásvásárlás kikényszerítése” – magyarázta Tóth.

A kockázatokat mérni is lehet

De még a prevenció sem elég, a korrupciós kockázatokat ugyanis mérni kellene, az eredményeket pedig nyilvánosságra kellene hozni – hangsúlyozta a kutató. Erre jó például egy intézmény integritásának mérése, amikor egy rendszeres megfigyelés keretében – különféle indikátorok alapján – vizsgálnak például egy önkormányzatot. Megnézik, hogy a képviselőtestület ülései nyilvánosak-e, ahogy azt is, hogy a jegyzőkönyveket közzéteszik-e, s ha igen, akkor hol, nem mindegy ugyanis, hogy az állampolgár milyen úton-módon férhet hozzá az információkhoz. „A korrupciós kockázatok és a korrupció között feltételezhető pozitív korreláció. Így hiába mondaná a polgármester, hogy itt magas a kockázat, de nincs korrupció, merthogy a kettő között összefüggés van, akkor is, ha a korrupció nem lepleződik le” – mondta Tóth István János.

Az új kormány – elődeivel ellentétben – nem tervezi, hogy a korrupcióellenes harcot egy új hivatal vagy új hatóság felállításával vívja. Az előző, szocialista kormányok idején vetődött fel az úgynevezett közérdekvédelmi hivatal felállításának ötlete, amivel szemben az általános ombudsman és a szakmai szervezetek is éles kritikát fogalmaztak meg. A Transparency International például emlékeztetett arra, hogy térségünkben a hasonló intézmények felállítása – pontosabban működése – mind kudarcba fulladt. Ezzel Tóth István János is egyetért. „Új hivatal, új bürokrácia nem megoldás, sőt, veszélyes is lehet. A lengyel korrupcióellenes hivatalt például politikai érdekekre használta fel a kormánypárt, az ellenzék ellen vetetette be. A brit korrupcióellenes hivatal ugyanakkor jól működik, de ott ennek tradíciója van” – mondta. Ugyanakkor leszögezte: a korrupció ellen csak úgy lehet harcolni, ha a kormányzat is példát mutat és felelősségre vonja azt, aki a szabályok ellen vét. „Oszkó Péter szabálytalanul építkezett, mégsem mondott le. Nem elég az, hogy csak befizeti a bírságot. Olyan ne legyen miniszter, aki szabályt sért. Fontos lenne a példamutatás.”