A vádlottat – magánvádas eljárásban – az 1942 januárjában Újvidéken csendőr főhadnagyként szolgált Képíró Sándor perelte be rágalmazásért, amiért Zuroff 2007-ben és 2008-ban a nyilvánosság előtt háborús bűnösnek nevezte őt. Az ítélet nem jogerős, mert a kilencvenhét éves Képíró – aki nem volt jelen a tárgyaláson – vélhetően fellebbez.

Képíró Sándor azért indított magánvádas eljárást Efraim Zuroff ellen, mert Zuroff 2007 áprilisában és 2008 januárjában a Népszavában, 2007 áprilisában pedig az Élet Menetén szónokolva olyan háborús bűnösnek nevezte Képíró Sándort, akit a bíróság el is ítélt. A tárgyaláson a vádlott megjelent, a magánvádló azonban nem. Szintén ott volt Aliza Bin-Nun budapesti izraeli nagykövet, aki még az ítélethirdetés előtt úgy fogalmazott, hogy „ez egy döntő fontosságú ügy. Izrael köszönettel és tisztelettel tartozik azoknak, akik a Soá áldozatainak ügyét képviselik."

Öt évvel ezelőtt Képírót a saját háza kapujában, több kamera jelenlétében kérdezték meg, hogy milyen érzés háborús bűnösnek lenni. Azóta több ilyen és ehhez hasonló felvétel került fel az internetre, adatai szintén – kezdte perbeszédét Zétényi Zsolt, Képíró jogi képviselője. Hangsúlyozta: védence csütörtökön háborús bűnökkel vádolva bíróság elé áll, holott Képíró semmilyen bűncselekményt nem követett el és semmi ilyenre nem adott ki parancsot. A mostani perben viszont a bíróság előtt elég bizonyíték van Efraim Zuroff bűnösségét illetően. A Jobbik volt alkotmánybíró-jelöltje hangsúlyozta: védencének a zsidósággal egyszer volt csak kapcsolata, amikor 1942-ben egy szerb zsidó családot megmentett.

Zétényi szerint tarthatatlan a vádlott azon érvelése, hogy 1944 januárjában Képírót az újvidéki tisztogatásban való részvétele miatt bűnösnek mondták ki és elítélték. A volt MDF-es képviselő szerint egyrészt a Honvédségi Közlöny 1944. május 31-i száma egyértelműen közli, hogy azt az ítéletet megsemmisítették. Tehát az 1944 eleji ítélet jogilag nem létezik. Másrészt nyilvánvaló, hogy az állam érdekeit az akkori hadbíróság gyorsan akarta érvényesíteni „és Magyarország az angolszász orientáció állapotában volt 1943-ban” – mondta Zétényi. Az volt a legegyszerűbb, hogy az összes vádlottat gyorsan elítélik – tette hozzá. Végül hangsúlyozta: az 1943-44-es per tartalmilag is sántít, mert a bizonyítás nagyon gyenge lábakon állt. Az ügyvéd hangsúlyozta: a vádlott állításai alkalmasak az emberi méltóság teljes megsemmisítésére. Közölte: szerinte az az 1948-as peranyag, amelyet az alperes a mostani per irataihoz csatolt – ebben egy Nagy János nevű csendőrt hallgattak ki, aki terhelően vallott Képíróra – teljesen használhatatlan, mert Nagyot az ÁVO hallgatta ki és az ÁVO az önkényuralom eszköze volt.

A Népszavával szemben a magánvádló már nyert egy helyreigazítási pert – érvelt tovább Zétényi Zsolt. Azt mondta: a vádlott egy megtiport, jogfosztott nép érdekében tevékenykedett „és közben elvetette a sulykot”. Szerinte Zuroff célja, hogy akit a Soával kapcsolatban „vádolni lehet, azokat vádolni kell a végtelenségig”. Zétényi úgy vélte: nem egyszerűen arról van szó, hogy a vádlott valamit tévesen érzékel. Szerinte a vádlottnak nem volt arra alapos oka, hogy komolyan gondolja, amiket mondott. Hangsúlyozta: Képíró az elmúlt öt évben megrokkant „és önmaga árnyékává vált”.

Zétényi azt kérte a bíróságtól, hogy „mivel a magánvádló becsületének súlyos csorbítására alkalmasak a vádlott állításai”, Zuroffot mondja ki bűnösnek nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében és ítélje felfüggesztett szabadságvesztésre.

Az Efraim Zuroffot képviselő Rosta Márton „bűncselekmény hiányában” kérte védence felmentését. Rosta egyrészt arra hivatkozott, hogy az ügy különböző jogi fázisaiban 2007-ben a bíróság még az 1944-es ítélet végrehajthatatlanságát mondta ki, arra azonban, hogy az az ítélet érvénytelen, csak 2009 szeptemberében hivatkozott a bíróság. Másfelől – vélte Rosta – az 1948-as Nagy János-féle vallomás elegendő a valóság bizonyítására. Végül Rosta közölte: csütörtökön kezdődik az a per, amelyben Képírót háborús bűnökkel vádolják, tehát védence kijelentéseinek lehetett némi alapja.

Az utolsó szó jogán angolul fölszólaló vádlott a szikár jogi érvelés helyett inkább történelmi vizekre evezett. „Nem az a kérdés, hogy Képíró Sándor bűnös-e vagy ártatlan, hanem, hogy nekem volt-e okom a kijelentéseimet megtenni” – mondta. Zuroff szerint minden alapja megvolt Képírót háborús bűnösnek mondani. Már Magyarország náci megszállása előtt is keletkezett olyan ítélet, amely megállapította Képíró és társai bűnösségét – hivatkozott az 1944 januári ítéletre. Szerinte Zétényi hiába hivatkozott arra, hogy ezt az ítéletet megsemmisítették, a történelmi tényeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, azaz, hogy 1944. március 19-én bekövetkezett Magyarország náci megszállása. „Aki ezt nem veszi figyelembe, az nem ismeri a történelmet vagy hazudik” – mondta, hozzátéve, hogy a háborús és emberiség elleni bűnök sosem évülnek el és az tény, hogy a magyar ügyészség 2011 februárjában háborús bűnökkel vádolta meg Képírót, őt igazolja.

Zuroff úgy folytatta: a bácskai tisztogatás szerb és zsidó áldozatainak – köztük két-három éves, terrorizmussal aligha vádolható gyerekeknek – az emléke megérdemli, hogy valaki az érdekükben felszólaljon és hogy gyilkosaikat megbüntessék. Közölte: ha az általa vezetett Simon Wiesenthal Központ nem mozgatott volna meg minden követ az ügyben, akkor csütörtökön Képíró nem állna vádlottként a bíróság előtt.

Az ítéletet hirdető Vadász Viktor felmentette Efraim Zuroffot. Vadász indoklása szerint ebből az ítéletből nem következik, hogy Képíró háborús bűnös, mert „ennek az eljárásnak nem ez a tárgya”. A bíró hangsúlyozta: a mostani ítéletnél figyelembe vették az 1948-as Nagy János-féle – Képíróra nézve rendkívül kedvezőtlen – vallomást, de az önmagában még valószínűleg kevés lett volna a mostani felmentéshez. Azonban a mostani per egy korábbi szakaszában maga Képíró ismerte el, hogy őt 1944 januárjában tíz évre ítélték.

Vadász úgy folytatta: a Legfelsőbb Bíróság egyik 1999-es állásfoglalása szerint a rágalmazásnak nem feltétele a ténybeli tévedés. Vadász ugyanakkor a Strasbourgi Nemzetközi Bíróság több ítéletére hivatkozott. Strasbourgban többször is kimondták, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alapja. Vadász szerint függetlenül attól, hogy mi lesz csütörtökön kezdődő Képíró-per eredménye, a vádlott az 1944 januári ítélet alapján alappal mondhatta, amit mondott. „Zuroff célja egyértelműen az igazság kiderítése volt” – tette hozzá a PKKB bírája. 

Zétényi Zsolt, Képíró jogi képviselője szerint védence minden bizonnyal fellebbez, egyrészt a téves ténymegállapítás, másrészt a tények téves értelmezése miatt. „Az 1944-es ítélet jogilag nem létezik – közölte az hvg.hu kérdésére az ítélethirdetés után. Az ügyvéd szerint célszerű lett volna – ezt még az ítélethirdetés előtt indítványozták is – ennek a pernek az ítélethirdetésével megvárni a következőét. Az ítélethirdetés után rögtönzött sajtótájékoztatót tartott Zétényi Zsolt, aki közölte: Képíró Sándor – akinek a héten kezdődő perben ugyancsak ő látja el a védelmét – meg fog jelenni a csütörtöki tárgyaláson.