Több mint ezerkétszáz fiataltól kértek egymondatos helyzetjelentést a problémáikról. Mitől tartanak a magyar tizen-, huszon- harmincévesek?
Mihalovics Péter: Ha egymondatos konklúziót kellene levonnom, akkor azt mondanám, hogy az egzisztenciateremtés, amitől minden fiatal retteg – mindegy, hogy hány éves, hol él, mit csinál. Félnek a továbbtanulástól, mert nem minden szülőnek van pénze a taníttatásukra, félnek attól, hogy ki kell lépniük a munkaerőpiacra. Aztán attól tartanak, hogy nem lesz pénzük lakásra, nem tudják majd miből fenntartani a családjukat. Mindenkinek az egzisztenciateremtés lehetőségei körül forognak a gondolatai.
Nem problémának nevezném, de az tény, hogy jobban hallatniuk kellene a hangjukat, és nem csak a hallgatói önkormányzatokon és az eleve jól működő érdek-képviseleti rendszereken keresztül. Igenis bele kellene szólniuk a politikába, minél több csatornán keresztül, akár kritikusan, akár építő jelleggel, akár viccesen vagy ironikusan. Mindegy, hogy hogyan, de próbáljanak meg véleményt formálni, a vitairatnak éppen ez a fő üzenete. Egy francia és egy magyar fiatal között az egyik legnagyobb különbség – leszámítva az egzisztenciális tényezőket –, hogy ők beleszólnak az életüket érintő döntésekbe. Magyarországon még most is úgy vannak a fiatalok, hogy kit érdekel a politika, kit érdekel a közélet, a politikusok úgyis csak lopnak-csalnak, az én véleményem meg senkit nem érdekel.
nefmi
Az interjú folytatását elolvashatja az eduline.hu-n.
