Krémer úgy látja: „a korrupt rendőrök megbüntetése, kizárása után is rendre újratermelődik a korrupció. Ebből vagy az következik, hogy a korrupt embereket vonzza a rendőrség, vagy a szervezeten belül válnak azzá, mégpedig igen nagy számban: én tíz közül hétre becsülöm az esetek számát.” Szerinte „olyan típusú rendőri kultúrára van szükség, amely megalázónak tartja a megvesztegetést. A demokratikus országok jó részében idejében felismerték, hogy az alárendelt, kiszolgáltatott, megalázott helyzetű rendőr – ilyenek a mieink – nem áll ellen a korrupciónak, mert a helyzete eleve erkölcstelen. Nálunk a bírságok a rendszerváltás óta a rendőrség költségvetésébe folynak, ami önmagában állami korrupció.”
Az interjút teljes terjedelmében a HVG e heti számában olvashatják.
