szerző:
Csörgő László
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A civil felsőoktatásban tanuló egyetemisták első csoportja már teljesítette azt a közel egy hónapos katonai alapkiképzést, amely az önkéntes műveleti tartalékos szolgálatuk első gyakorlati lépésének tekinthető. A tartalékosokkal beszélgettünk.

Nyikos Krisztián a Debreceni Egyetemen kommunikáció-médiatudomány másodéves, Váradi-Palotai Panna a Szegedi Tudományegyetem első éves bölcsész hallgatója, Kranzieritz Károly pedig az ELTE történelem szakán a PhD tudományos fokozata megszerzésére készül. Az említett fiatalok számos dologban különböznek,  de azon kívül hogy egyetemisták, még valami más is összeköti őket: mindhárman jelentkeztek a Magyar Honvédség önkéntes műveleti tartalékos állományába, és már túl is vannak az első katonai (alap)kiképzésükön.

Az év elején elindult tartalékosi rendszerbe a Honvédség jelenleg minden magyarországi egyetemről várja a jelentkezőket, a legjobbakkal pedig szerződést is kötnek. Az interjúban szereplő fiatalok nyolc hónapos időtartamú, ideiglenes szerződést írtak alá a Magyar Honvédséggel, és előre láthatólag fél év után a hadkiegészítő parancsnokság beosztást is fog neki ajánlani valamelyik helyőrségébe. Tartalékosként élik a civil életüket, de az első évben 25 napra, később pedig évente 15-15 napra katonai alap-, ill. szakkiképzésekre vonulnak majd be. A szerződésük aláírásától fogva pedig katasztrófa, vagy háborús helyzetben is rendelkezésre állnak, a behívásuktól kezdve azonos jogállásúak mint a szerződéses, vagy a hivatásos állomány. (Rendkívüli helyzetben a tizennyolc és negyven év közötti, állandó magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárokra alapesetben is vonatkozik hadkötelezettség, ezt a jogszabályt a sorkatonaság megszüntetése sem érvénytelenítette.)

A kiképzés tapasztalatairól beszélgettünk a résztvevőkkel.

hvg.hu: Hogyan keveredtél bele a tartalékosi rendszerbe, és mikor találkoztál először ezzel  a lehetőséggel?

Krisztián: Ez év elején, bár akkor még csak védelmi tartalékosokat toborozták a laktanyák őrzésére.

Panna: A nagypapám szólt még tavaly ősszel. Középiskolás korom óta tagja vagyok a Magyar Tartalékosok Szövetségének, tolmácsolni is volt alkalmam konferenciák, találkozók, lövészetek, sportversenyek során.

Károly: A sajtóból értesültem, majd azonnal mentem is a központi toborzó irodába.

A képre kattintva megnézheti a galériát

Éleslövészeten: egy hónapos kiképzés kánikulában
©

hvg.hu: Mi volt a fő oka, hogy beléptél?

Krisztián: Édesapám, nagyapám, és sorkatonaságot megjárt barátaim mesélték a jobbnál jobb történeteket, emellett éreztem rajtuk, hogy valami pluszt adott nekik a katonaélet, amit én is át akartam élni.

Panna: Arra gondoltam, hogy talán soha nem adódik még egy ilyen lehetőségem, hogy kipróbáljam magam. Mindig is érdekeltek az efféle dolgok, fiús lány voltam-vagyok.

Károly: A katonai pálya már régóta érdekelt. Viszont a családom ellenezte. Ezért mentem végül történelem szakra. Reménykedtek, hogy majd megváltozik a véleményem közben. Nem változott meg, sőt, az egyetemi évek alatt is a hadtörténet, és a külpolitikai vonatkozások kutatása keltette fel az érdeklődésemet.

Nem néztek rád furcsán a diáktársaid?

Krisztián: Sokan csak utólag tudták meg hogy tartalékos vagyok. Én? Katona? Mindenki meglepődött. Nem úgy ismertek, mint aki egy karabéllyal fog rohangálni a gyakorlótéren.

Panna: Meglepődtek azon, hogy végre sikerült megtalálnom a módját, hogy civil és katona is lehessek egyszerre.

Károly: Érdeklődtek. Azért kevés az a fiú, akit egy kicsit se vonzana a katonai pálya. Szerintem a katonáskodást még most is a rossz beidegződésből adódó előítéletek határozzák meg – amit ráadásul még sokan az előző rendszerből hoztak.

hvg.hu: Mit szólt hozzá a családod, a barátaid?

Krisztián: Édesanyám szerint jót fog tenni nekem a sereg. Egyedül nagymamám volt, aki jobban izgult.

Panna: A családom mindenben támogatott, szerintük ezért érdemes erőfeszítéseket tennem. A barátaim szerencsére olyanokból állnak, akiknek hasonló az érdeklődési körük, a kevésbé militáns barátaim pedig örültek, hogy végre a helyemen vagyok.
 
Károly: A legjobb szó az, hogy beletörődtek. Bár, folyamatosan reménykednek abban, hogy a doktori képzés végéig meggondolom magam. 


hvg.hu: Tele van a szobád fala tankos poszterekkel?

Krisztián: Inkább a polcom van tele mindenféle repülő szimulátorral. Korábban gondolkoztam azon is, hogy jelentkezem a sereghez helikopter pilótának.

Panna: Az első játékom egy T-34-es makett volt. Posztereim nincsenek, de a nagypapám harckocsizó volt, a családi albumban pedig gyakran találkoztam ilyen-olyan járművel, fegyverrel, és katonai egyenruhákkal.

Károly: Nincsen, sőt nem is járok terepszínű ruhákban. Ránézésre teljesen átlagos doktoranduszhallgató vagyok, és a kiképzés sem rögtön harckocsi vezetéssel indul.

hvg.hu: Volt valami katonai múltja a családotoknak?

Krisztián: Minden férfi a családból megjárta a sorkatonai szolgálatot, így már csak én maradtam élmények nélkül.

Panna: A nagypapámmal kezdődött nálunk a katonáskodás, aki jelenleg nyugállományú ezredes. Édesanyám nyugállományú rendőr főtiszt, szintén tartalékos. Édesapám rendőr főtiszt, és az öcséim is hasonló pályán szeretnének majd elindulni.

Károly: Szüleim, nagyszüleim, és a közeli rokonok még abból az időből ismerték a katonaságot, amikor az kötelező rosszként szerepelt minden fiatal fiú életében, amin át kellett esni. Számukra teljesen érthetetlen volt, hogy valaki önként álljon katonának.

hvg.hu: Milyen volt a kiképzés?

Krisztián: 25 nap alatt megfelelő ismereteket átadni elég nagy kihívást jelentett. Minden tudást gyorsan kellett elsajátítanunk, amiben a főiskolai/egyetemi képzés rutinja nagy segítségünkre volt. A fizikai felkészítés mindennapjaink részét képezte, emellett a sűrű elméleti képzések eléggé lefárasztottak minket, nem beszélve a terepgyakorlatokról. Társaimmal sok közös élményben volt részünk, és a terhelés alatt gyorsan összekovácsolódtunk, mivel csak egymásra számíthattunk a nehéz helyzetekben. A képzés vége felé annyira hozzászoktunk a kötött időrendhez, és fegyelemhez, hogy nem tudtuk mit teszünk, ha majd kilépünk a „civil” életbe.

Panna: Az első nap után úgy tűnt, hogy soha nem lesz vége, de valójában gyorsan eltelt. Voltak mélypontok, amikor kifordult alólam a bokám és bekerültem a Honvéd kórházba, ekkor eléggé megijedtem. Viszont hamar rendbe jöttem, és ha kínlódva is, de tudtam folytatni a kiképzést. A második mélypont nálam akkor volt, mikor Csobánkán a harcászati gyakorlatokon a lapos kúszást a királydinnyés magyar pampán gyakoroltuk, és telementünk mindenhol tüskével. Ilyen nyűgjei majdnem mindenkinek voltak, de senkinek nem vette el a kedvét a folytatástól. Tudtuk, és vállaltuk, hogy lesznek nehezebb időszakok, de a szép pillanatok, mint például az eskü, vagy a harcászati kiképzés utolsó napja, a lövészet Izbégen, sokkal többet nyomnak a latban.

Károly: A bevonulás előtt tartottam attól, hogy mivel mi tartalékosok vagyunk, nem fogják annyira komolyan venni, de ezt a félelmemet már az első nap eloszlatták. Ráadásul egy főhadnagy már legelején tisztázta velünk a szabályokat, és ezért a négy hét alatt nagyobb probléma nem is adódott velünk. A kiképzés elsõ hete a katonai rendszabályok megismeréséről és alkalmazásáról szólt, illetve folyamatosan tantermi képzéseket kaptunk úgy mint -terep, és térképtan, stb. Ez volt talán a legkönnyebb hetünk, annak ellenére, hogy a hét végére agyilag mindenki elfáradt.

A második hét a lövészeté volt. Pár hét alatt rájöttem arra is, hogy a katonai pályához legalább annyi mentális erő kell, mint fizikai. Ha hibázik az ember, - lankad a figyelem vagy fegyelmezetlen - nem csak önmagát, hanem a társait is veszélyeztetheti. A kiképzés során hétről-hétre egyre több felszerelést kellett magunkra venni, a málhazsáktól a gépkarabélyig. Ebben, és ezekkel kellett futni, térdelni, és mászni. A  kiképzés napjain egyébként kánikula volt.

hvg.hu: Milyen volt lányként részt venni a felkészítésben, hogyan fogadtak el a többiek?

Panna: Tízen voltunk lányok. A katona az katona, akár férfi, akár nő. Szerintem gyorsan elfogadtak minket a fiúk, a kiképzőink pedig tapasztaltak voltak, tudták, hogy hogyan kell kezelni a helyzetet, amit a lányok jelenléte hozott magával.

hvg.hu: Sportoltok valamit rendszeresen?

Krisztián: Egy japán harcművészetet gyakorlok, a neve „Bujinkan Budo Taijutsu”.

Panna: Számomra a Kyokushin Karate jelenti „A sportot”, de sajnos abba kellett hagynom, amikor elkerültem otthonról. Viszont az addigi edzettségi szintemre a kiképzés folyamán is szükségem volt, ezért elkezdtem futni, és rendszeresen edzeni.

Károly: Rendszeresen futok hosszútávokat, nemrég sikerült lefutnom az első maratonomat is.

hvg.hu: Hogy tudod megoldani a tanulást, esetleg a munkát a kiképzések mellett?

Krisztián: Igazából minden akarat kérdése. Mivel még nem államvizsgázok, könnyebben be tudom vállalni a kiképzéseken való megjelenést. Csak diákmunkát végzek mellette, ott nincs probléma. Az persze már más kérdés, hogy ha dolgozni fogok, ott tudom-e folytatni a munkámat ahol eddig.

Panna: Szerencsére nem kell választanom a tanulmányaim és a szolgálat között, a kiképzések nem szorgalmi időszakban zajlanak. Rendkívüli helyzetben természetesen azonnal menni kell, de remélem, erre nem kerül sor.

Károly: Emellett be tudom fejezni a PhD képzést, és utána nem a nulláról kezdve jelentkezhetek majd a honvédség szerződéses állományába.

hvg.hu: Mi az, ami meglepő, vagy nehéz volt a felkészítés során? 

Krisztián: Vicces, de saját magunk voltunk a legnagyobb meglepetés számomra. A kiképzés hetei alatt megváltoztunk. Az arcunk, a világnézetünk, de még az is hogyan nézünk a dolgokra. Sokkal több önbizalommal rendelkeztünk most, mint amikor először beléptünk a laktanya kapuján. Elég nehéz volt a fizikai megterhelés, ennek ellenére egyszer sem vonultam félre, mert fájt valamim. Csináltam, ahogy csak tudtam.

Panna: Különösen kirívó, vagy teljesíthetetlen akadályokkal nem találkoztunk, a vizsgákon átmentünk, mindenki a legjobb formáját hozta. Meg kellett erőltetni magunkat, de tisztában voltunk a várható nehézségekkel.

Károly: Egészen más világ a katonaság, mint a civil élet. Az első hétvégénken amikor egy napra hazamentünk, furcsán is éreztem magam. A katonaság után nekem zavaró volt a kinti lét összevisszasága. Nem gondoltam volna magamról, de vasárnap este jó volt visszamenni a laktanyába.

hvg.hu: Mi tetszett a legjobban?

Krisztián: Két dolgot emelnék ki: az egyik, mikor terepgyakorlaton rajparancsnokként kellett helytállnom. Tudom, hogy nem sikerült teljes mértékben ellátnom a feladatot, de bedobva a mélyvízbe megtanultam, hogy mekkora felelősséggel jár az egész. Újra és újra elvállalnám, addig, amíg nem leszek jó vezető. A másik élményben a záróünnepséghez köthető. Eskü előmondóként nem az volt a legnagyobb kihívásom, hogy a mikrofonhoz lépve pontosan mondjam el a szöveget. Számomra sokkal fontosabb volt, hogy hogyan teszem.  A bevonulás  előtt az alakulótérre, volt fél percem, míg csak a társaim szemeit fürkésztem. Ekkor jöttem rá, hogy hogyan is kell az esküt hozzájuk méltóan mondanom. Csak annyi járt a fejemben…”értük csinálom”. Az eredmény annyira hatásos lett, hogy libabőrös lettem, miközben visszahallottam a tartalékos, és a szerződéses katonák hangját, ahogy ismételték az eskü szövegét.

Panna: Hatalmas élmény volt az egész, nem tudnék különbséget tenni egyik, vagy másik foglalkozás között. A lövészet, az IED-foglalkozások, a robbantás, a harcászati gyakorlatok mind-mind olyan élmények, amiket soha nem fogunk elfelejteni.

Károly: Pisztollyal és gépkarabéllyal is lőttünk, ami egy élmény volt - főleg az utóbbi -  de  történelem szakosként elgondolkoztató is. Hiszen egy olyan eszközt kaptunk a kezünkbe, amely nagy felelősséget kíván. Ha esetleg a lőtéren kívül is éles lőszert kellene majd alkalmazni, az már egy egészen más helyzet lenne.

hvg.hu: A katonai pályát hivatásosként is el tudod képzelni magadnak?

Krisztián: Bevallom elgondolkoztam ezen, de szeretném, ha a tanulmányaim nem vesznének kárba. Szívesen tartanék képzéseket, vagy lennék kommunikációs tiszt, de ez még a jövő zenéje.

Panna: Szeretnék aktív állományú lenni, és mivel aláírtam a hallgatói szerződést, ezért kötelező is lesz Magyarországon dolgoznom. Nem kizárt, hogy szerződéses katonaként fogom eltölteni a kötelező időt. Szeretnék részt venni minél több kiképzésen, hogy minél nagyobb betekintést nyerhessek a dolgokba, és nem tartom elképzelhetetlennek azt sem, hogy elvégezzem a katonai iskolákat.

Károly: Elképzelhető hogy jelentkezek majd szerződéses állományba is.

hvg.hu: Fontosnak érzed azt, hogy a fiatalok részt vegyenek a haza ilyen módon való szolgálatában?

Krisztián: Nagyon fontosnak tartom! Jobb tenni valamit a hazáért, mint beszélni róla.

Panna: Természetesen, mindenképpen fontos, hogy a fiatalok megismerjék a Honvédséget, és valamilyen előképzettséggel rendelkezzenek rendkívüli helyzet esetére. Úgy érzem sokat változtam az óta, mióta júniusban aláírtam a szerződést, szerintem előnyömre.

Károly: Először is: az ember sokszor csak azt tudja értékelni, amiért tesz is. A magyar lakosság jelentős része sajnos jelenleg úgy gondolja, hogy „a katonaságra minek költeni?”. Sokan azt hiszik, hogy már kitört az ezer éves világbéke, és lejárt a dárdák, és kőbunkók kora. Ezt a véleményt már történelem szakosként sem igazán tudom megerősíteni. A másik dolog pedig, hogy a tartalékos szolgálat nem a sorkötelezettség helyét kívánja átvenni, viszont lehetőséget kínál azok számára, akik szeretnének megismerkedni közelebbről is a katonai élettel. Ez a szolgálat nem olyan kötött, mint a szerződéses állományba jelentkezőké, viszont lehetőséget ad a katonaság mélyebb megismerésére, békeidőben is.

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
MTI Itthon

Háromszáz önkéntes tartalékos kap decemberig kiképzést

Újabb háromszáz önkéntes tartalékost kap kiképzést az év végéig, köztük harminc olyan civil is, aki még sorkatona sem volt. Hende Csaba honvédelmi miniszter erről csütörtökön az "Alapos Bázis 2012" nevű gyakorlaton beszélt, Tatán - közölte a tárca.

MTI Itthon

Már képzik az első önkéntes tartalékosokat

Megkezdődött az önkéntes műveleti tartalékos katonák első alapkiképzése kedden Szentendrén; már több mint 3000 önkéntes tartalékos van Magyarországon - közölte a Honvédelmi Minisztérium (HM).

MTI Itthon

Bevonult 1300 önkéntes tartalékos

Mintegy 1300 - katonai alapkiképzéssel rendelkező - önkéntes műveleti tartalékos vonult be hétfőn egy tíznapos felkészítésre, amelynek célja a már meglévő ismereteik bővítése - közölte a Honvédelmi Minisztérium (HM).

Faigl Zoltán Itthon

Nem egyszerű önkéntes tartalékosnak jelentkezni

Az önkéntes védelmi tartalékos katonának közel 30 ezer forintjába kerülhet, hogy állományba vegyék, ha munkát is kínál neki a sereg – derül ki a hadkiegeszites.hu honlapon olvasható jelentkezési feltételekből. Bár 2014-re nyolcezer tartalékost akar a honvédelmi tárca, a jelentkezés macerás, a költségek pedig bizonyos esetben az önkéntest terhelik.

MTI Itthon

Több ezren akarnak önkéntes tartalékosok lenni

Január elseje óta már csaknem négyezren jelentkeztek a Magyar Honvédség (MH) önkéntes tartalékos állományába - mondta Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára kedden Budapesten.

Elkészült a szupergép: kigördült a hangárból az Airbus hatalmas repülőjének új példánya

Elkészült a szupergép: kigördült a hangárból az Airbus hatalmas repülőjének új példánya

Csökkentheti a szállásáfát a kormány

Csökkentheti a szállásáfát a kormány

Akadozik az egyezség, kétséges a közös MSZP–P EP-lista

Akadozik az egyezség, kétséges a közös MSZP–P EP-lista

Videó: teszten már felszállt a franciák repülő motorkerékpárja

Videó: teszten már felszállt a franciák repülő motorkerékpárja

Financial Times: A Néppárt fel akarja függeszteni a Fidesz tagságát

Financial Times: A Néppárt fel akarja függeszteni a Fidesz tagságát

Elárulta a BMW, miért Magyarországon épít gyárat

Elárulta a BMW, miért Magyarországon épít gyárat