Tífusz, -28 fokos fagy, fanyar bor - a doni katasztrófa hétköznapjai
A környéken pusztít a tífusz, ezért a honvédek nem hagyhatják el a körletet, közben beköszönt Tél Tábornok is: a lövészárkokban -28 fokos a hideg. A szovjet légierő egyre gyakrabban támad, a partizánok akciói is gyakoribbak. A naplóíró katona a januári doni áttörés napjaiban készült szabadságra, de nincs szerencséje, nem jut fel a vonatra. Eddig kiadatlan második világháborús naplóból közöl töredékeket a hvg.hu.
1942. november 6. Péntek
Az éjjel istenkísértő idő volt, rettenetes szél és eső, a legkomisszabb őrségem volt, amit valaha álltam. A dupla ablakon át úgy húz be, mintha papír volna. Hetek óta várom, hogy begittelik a réseket, de nem lett belőle semmi; ha holnap sem csinálják meg, beragasztok mindent újságpapírral.
***
November 14. Szombat
Tegnapelőtt nagy esemény volt egy háborús turnén lévő német zenekar vendégszereplése. Népszerű műsor volt, a számok között viccekkel tarkítva. A zenekar karmestere és prímhegedűse a kölni Opera hangversenymestere, hangszerének elsőrangú művésze szólóban csak egy számot mert előadni, nyílván félt a közönség hozzá nem értésétől. De jó is volna, ha lenne rádiónk!
***
November 24. Kedd
Ma járőrparancsnok vagyok, ½ 10- ½ 12-ig kell sétálnom Dimitrijew kies uccáin. Megkezdődtek az előkészületek karácsonyra. Lehet, hogy én is fogok szerepelni, de ahhoz az kell, hogy Kiewből kottát hozhassak. Karácsonyra sajnos kizárt, hogy otthon lehessek.
***
December 11. Péntek
Tegnap volt Dépold Miklós vezérőrnagy, 102. könnyű hadosztályparancsnok harmadik szemléje. Nagy volt az izgalom, hogy a hadbiztossal jön (akihez az anyagi ügyek tartoznak), s félő volt, hogy gazdászat közigazgatási vizsgát tartanak, ami a g.k.ügyek felülvizsgálatából áll. De gazdasági ügyekről szó sem volt, a vezérőrnagy szokásához híven harcászati kérdésekre szorítkozott.
Nemcsak Sidló, de az Elló parancsnoka, Balás százados is nagy fejmosásokat kapott, aminek mi is biztosan érezni fogjuk a hatását. Amikor azt hittük, vége az egésznek, helyőrségi riadó rendeltetett el. Nosza mindenki, akit beosztása oda szólított, gyorsan be a félméteres hóval betemetett lövészárkokba.
Egy jelentéssel át kellett mennem az Ellóba, ahol a legelképesztőbb fejetlenséget tapasztaltam. A legénység jó része ott román, katonai erényeikről jobb hallgatni. A riadó másfél órát tartott, de még én is hosszabbnak éreztem, hát még azok, akik lukas bakancsban a hóban fagyoskodtak.
A vezérőrnagy az elfoglalt állásokat is megtekintette. Sok hiba volt, elsősorban, hogy a lövészárkok nem voltak a hótól eltakarítva.
***
December 15. Kedd
A múltheti vezérőrnagyi szemle eredményeképpen havi kiképzési tervet kellett összeállítani és a tegnapi nappal megint megkezdődött az emberek „foglalkoztatása”, részint alapkiképzés, részint elméleti oktatások formájában.
Édesapám soraiból kiveszem, hogy két tanusítványos kollégámat áthelyezik munkaszázadhoz, de nem jönnek ki, otthon maradnak; továbbá megírja burkoltan, hogy akik idekinn vagyunk, azok áthelyezésére csak azután fog sor kerülni, ha vége a háborúnak. Egyszóval ne csináljak gondot az ügyből.
A közlés csak részben megnyugtató, mert az, hogy kollégáim otthon maradnak, nem jelenti azt, hogy két hét, vagy két hónap múlva nem kerülnek ki hadműveleti területre; az itt lévő munkaszolgálatosok helyzete pedig nem a legkellemesebb, ezt saját szememmel látom.
***
December 18. Péntek
Németh Jenő csomagot hozott otthonról, melyben benne volt a kért pezsgő, továbbá édesség, tészta, egy „betürömi” társasjáték, ezenkívül egy bicska, szardellapaszta, ringli, levélpapír. Miután a legutóbb küldött bicskámat elemelték, Jenőt kértem meg, hogy vegyen Pesten másikat (erre a célra egyhavi zsoldomat küldtem el a címére, 38 P-t), s a fennmaradó pénzen hozzon italt, hogy legyen mit inni a születésem napján.
Tegnap magyar kantinárut kaptunk. Volt fanyar bor és kaptunk cukorkát, kis Dreher édességet, kekszet, mézescsókot, 5 deka kolbászt, levélpapírt és egyéb apróságokat, amiből a hiányomat fedezhettem (bakancsfűző, konzervnyitó, szarvasfaggyú). Ez volt a legjobb kantin eddig.
***
December 27. Vasárnap
A tiszta idő miatt megélénkült a repülőtevékenység. 24-én is kétszer jött a rata, 25-én pedig már kora reggel ránk ijesztett, szaladtunk is le az óvóhelyet helyettesítő árokba. A déli órákban is megjelent, de aznap nem jött többet. Másnap hallottuk, magyar vadászgépek hiúsították meg a tervezett támadást.
***
1943. január 1. Péntek
Meg akartuk ünnepelni a szilvesztert, ezzel szemben délben jött a parancs, hogy teljes riadókészültség, négy órától 3, nyolc órától 4 személyes járőröket kell kiküldeni két óránként. A polgári lakosságnak négy óra után nem szabad az uccán járnia. Szóval kampec volt a szilveszter.
***
Január 2. Szombat
Alig aludtam valamit, bejött Urbánszky szakaszvezető és felébresztett bennünket azzal, hogy a legszigorúbb riadókészültség van, öltözzünk fel, tegyünk mindent készenlétbe és úgy feküdjünk vissza. Fél 5 volt ekkor. Németh a fogdában kötött ki, csúnya szóváltásba keveredett parancsnokunkkal.
Az éjjel komoly dolgok játszódtak le a szomszédos Derjuginóban, mintegy 600 partizán támadott. Az érkező hírek szerint 17 halottunk van és még három német katona. Ezért riadóztak minket reggel fél ötkor.
Sakkozó a fronton |
Lindner László nemzetközileg elismert sakkfeladvány-szerző mester volt, akit 25 évesen, 1941 októberében soroztak be a magyar hadseregbe. Tíz hónappal később került ki az orosz frontra, tapasztalatairól végig naplót vezetett. Sorkatonaként, írnokként, illetve a jó német tudásának köszönhetően a német és a magyar hadsereg összekötőjeként az átlagos katonákhoz képest jobban belelátott a honvédség szervezési ügyeibe. Így részletesen beszámolt a honvédség ellátási gondjairól, a rossz minőségű fegyverzetről, a „zabrálásról”, a partizánok támadásairól, a tisztek viselt dolgairól, túlkapásairól. A napló a doni áttörés után, 1943 februárjában ér véget. Végig aggódott amiatt, hogy zsidó származása miatt áthelyezhetik munkaszolgálatba. A szovjet frontról való visszatérése után egy évvel ez be is következett, a hírhedt bori táborba került, ahová Radnóti Miklós is. Túlélte a tábort, a háború után újságíróként, útikönyvek szerzőjeként dolgozott, egyik úttörője volt a számítógépes sakkozásnak. A 2004-ben elhunyt szerző mostanáig publikálatlan naplóját fia, Lindner András, a HVG újságírója bocsátotta rendelkezésünkre. |
Január 6. Szerda
A tegnapi nap Dépold vezérőrnagy szemléjének a jegyében zajlott, aki úgy látszik, programszerűen minden hónapban meglátogat bennünket. Este azzal ment el, hogy reggel dísz-szemlét tart az Ellóban. Erreföl ½ 6-kor volt ébresztő, hogy gyakorolhassuk a puskafogásokat, de mielőtt kivonultunk volna, jött a küldönc, hogy a szemle elmarad. Hát senki sem szomorkodott.
Németh másnap kijött a fogdából, dorgálást kapott. Parancsnokunk gépkocsivezetőnek akarta beosztani, de egyelőre arról van szó, hogy a legénység fő elfoglaltságát képező gépkocsialkatrész gyűjtésnél felügyel. Számomra roppant kínos, mert nekem kellett Jenő fenyítését parancskiadáskor felolvasnom.
Szándékosan a vasárnapi parancshoz írtam be, de Zorkóczy hadnagy másnap felolvastatta velem a még ki nem hirdetett vasárnapi parancspontot. Pedig még azzal is megpróbálkoztam, hogy jelentettem, miszerint tiszt fenyítését a Szolgálati Szabályzat értelmében legénység előtt nem lehet kihirdetni. Az volt a válasz, háborúban ez nem számít.
***
Január 17. Vasárnap
Napok óta kemény hideg van, éjjel – 28 fokig szállt le a hőmérő. Reggel jött a rata, ez volt a tizenkettedik légitámadás, amióta itt vagyok. Nem vagyok babonás, de jobb szeretném, ha a következő kimaradna. Tisztán láttam az ablakból, hogy egy ház teljesen szétment. Közelebb nem mentünk, mert a környéken előfordult flecktifusz esetek miatt csak hivatalos ügyben lehet a körletet elhagyni, szabályszerű kilépési cédulával.
Gyűröm egyik napot a másik után, míg sor kerül a szabadságomra. A beosztás szerint negyedik vagyok. De délután jött a távmondat, hogy a rossz időjárás miatt beállt torlódások okán a szabadságos vonat forgalma szünetel, további intézkedésig senki sem mehet szabadságra.
Végtelen tompultságot érzek. Abban bízni nem merek, hogy a rendelkezést rövidesen megváltoztatják. Mert alighanem a második hadsereg leváltása miatt szünetel a szabadságos forgalom (a rossz időjárás miatti torlódás édes mese), s akkor azután tényleg hetekig várhatok.
(folytatása következik)
A Háborús napló előző részeit itt olvashatja, a doni katasztrófa 70 évfordulójával kapcsolatos cikkeinket pedig itt.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
"Mire az illető agyonlőtte magát" - háborús napló a keleti frontról
Eddig kiadatlan második világháborús naplóból közöl töredékeket a hvg.hu, melyből sok minden kiderül a Donnál elpusztult 2. hadsereg viszontagságairól, a normális ellátás, a fegyverzet hiányáról, a front hátországáról, a tisztek vagy a német katonák túlkapásairól, a partizánok vagy a szovjet hadsereg támadásairól. Az első részből kiderül, mire figyeltek a magyar tisztek a körletben, és hogyan szereztek a honvédek ételt, amikor az ellátás már akadozott.
"Rossz hallgatni a síró gyerekeket" - napló a doni katasztrófáról
Hullámban támadnak a szovjet bombázók, a raták, az ellenség uralja a légteret: a pilóták egyre pontosabban céloznak, még az orosz polgári lakosságot sem kímélik. Kiderül, hogy a honvédek a telet is a fronton töltik, mert Sztálingrád ostroma elhúzódik. Lóhalálában folyik a védelmi vonal kiépítése. Eddig kiadatlan második világháborús naplóból közöl töredékeket a hvg.hu, melyből sok minden kiderül a Donnál elpusztult 2. hadsereg viszontagságairól, a vereség okairól, előzményeiről.
"Ha itt támadnak, pechünk lesz" - így készült a hadsereg az orosz támadásra
A szovjetek megkezdték a front hátsó vonalainak bombázását, a honvédek pedig tehetetlenek a légitámadásokkal szemben. Benzin nincs, az ételt is úgy szedik össze a földekről, a tisztek pedig azon viccelődnek, hogy egy komoly támadás esetén "pechjük lesz". Eddig kiadatlan második világháborús naplóból közöl töredékeket a hvg.hu, melyből sok minden kiderül a Donnál elpusztul 2. hadsereg viszontagságairól, a vereség okairól, előzményeiről.
"Eltünt" - munkatársunk emlékezik egy családtagra
Paksa József ma pár nyomorult, szar adat, iktatási szám, helyesírási hibákkal kitöltött rubrika. Néhány repedt fotó, meg egy üres sír. „Esemény bővebb leírása: eltünt.” De így legalább örökre az maradt, ami akkor volt, mielőtt eltünt. 26 éves parasztlegény, aki mindig jólöltözött, színjátszókörbe jár, büszkén paskolja az általa nevelt bikát, és tiszta inget vesz, ha felül a szekérre.
