El lehet-e csalni a választásokat a határon túlról?
Elősegíthet-e egy esetleges választási csalást a határon túli magyarokra vonatkozó statisztikák eltitkolása? Mekkora veszélyt jelent a külhoni állampolgárokra, hogy a magyar állam a választások előtt hónapokig levelezget velük? Egyáltalán érdemes-e energiát ölni egy olyan csalásba, amely rájuk épít? Az elmúlt hetekben számos legenda kapott lábra, utánajártunk, van-e alapja a suttogó propagandának. Egyelőre a Fidesznek sincs ötlete a maga állította csapda kikerülésére.
„Rosszul van megfogalmazva”, „mellélő”, „nem éri el a kívánt célt”, „rosszindulatú feltételezésekre ad okot” – több fideszes parlamenti képviselő is ezekkel a szavakkal, kifejezésekkel indokolta, miért vonta vissza előterjesztője az állampolgársági törvény módosításáról szóló javaslatot, amely alapján el lehetne titkolni, hogy mely országból hányan kértek és kaptak, illetve nem kaptak magyar állampolgárságot.
Az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának kormánypárti elnöke – Bonyhád polgármestere – Potápi Árpád március 12-én nyújtotta be törvénymódosító javaslatát, melyben nemzetbiztonsági, illetve külpolitikai érdekre hivatkozva tette volna lehetővé, hogy az adatokat a kormány ne legyen köteles közérdekű adatként közzétenni. A hvg.hu még 2013. január 14-én fordult közérdekű adatkéréssel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz, ám a KIM elutasította a kérésünket, ezért bírósághoz fordultunk. A közérdekű adatkérési perben már a tárgyalás időpontja is ki volt tűzve, amikor Potápi benyújtotta a javaslatát.
A javaslat mind a parlamenten kívül, mind a tervezet országgyűlési tárgyalásakor kisebb vitát váltott ki. Először a Milla március 17-i tüntetésén állította azt Tamás Gáspár Miklós erdélyi származású filozófus, hogy a határon túli magyarok kettős állampolgársága csak arra szolgál, hogy „előállítsák a kék cédulák százezreit”. A tervezet március 19-i parlamenti vitáján az MSZP-s Steiner Pál, a jobbikos Szávay István és az LMP-s Schiffer András szokatlan egyetértésben támadta a Fideszt. Mindnyájan azt kifogásolták, hogy a statisztikai adatokból még nem derülhet ki, hogy név szerint ki kapott állampolgárságot, így senkit nem érhet retorzió a szomszédos országokban. A képviselők felszólalásaikkal azt sugallták, valamilyen célja van a Fidesznek a titkolózással.
Diplomáciai és hírszerzési nyomulás
„Nem tudta volna betölteni a célját”, azaz az adatok eltitkolhatósága önmagában nem védte volna meg azokat a határon túli magyar állampolgárokat, akik olyan országban élnek, ahol tiltják a kettős állampolgárságot – ezzel indokolta Rogán Antal frakcióvezető is hétfőn a javaslat visszavonását.
Több, az adott szakterületet ismerő kormányzati és fideszes forrás is elismerte, hiba volt, hogy egyéni képviselői indítványként adták be a tervezetet, mert így az ellenzék abba az irányba terelhette a vitát, hogy a párt valamilyen csalásra készül 2014-ben. Holott forrásaink szerint – még ha nem is indokolták meg megfelelően – a tervezet hátterében valóban az van, amit Potápi is emlegetett.
„Ha tovább növekszik a felvidéki és kárpátaljai kérelmezők száma, az hergeli a szlovák és az ukrán közvéleményt, újabb támadási felületet adva az ott élő magyarok felé” – magyarázta egy névtelenséget kérő, a választási reform kidolgozásában korábban részt vállaló kormánypárti forrás. Egy külügyi forrásunk pedig arról beszélt, hogy a kettős állampolgárságot ellenző Szlovákia és Ukrajna folyamatosan nyomást gyakorolt – az eddig nyilvánosságra került adatok, és a két országban tapasztaltak alapján – a magyar kormányra, hogy úgymond „miért propagálja” a kettős állampolgárságot. A Miniszterelnökséget vezető és a külföldi hírszerzést is felügyelő államtitkár, Lázár János a múlt héten azt mondta a hvg.hu-nak, a pontos, országokra lebontott adatokat azért sem lenne helyes nyilvánosságra hozni, mert ezek „következtetések levonására alkalmas, szenzitív adatok”, és azt tapasztalják, hogy „a külföldi szolgálatok érdeklődése a téma iránt igen jelentős”.
Ugyanakkor forrásaink azt is elismerték, hogy a tervezetet nem Potápi Árpád alkotta, viszont az ő egyetértésével adatták be. A politikai döntéseket a benyújtásról és a visszavonásról is a frakció elnöksége hozta meg, de Potápi javaslatának kidolgozásához segített a KIM-is, mint egyébként minden más esetben is így történik – mondta egy, a törvényalkotási folyamatokra rálátó képviselő. Ugyanakkor hétfőn a parlamentben a hvg.hu-nak több befolyásos fideszes politikus is azt mondta, a tervezet visszavonása ellenére továbbra sem zárható ki, hogy egy újabb javaslattal mégiscsak korlátozni fogják az adatok teljes nyilvánosságát, hogy csökkentsék a szlovákiai és ukrajnai magyarokra, illetve a hazai diplomáciára gyakorolt nyomást. Példaként említették, hogy a pontos, országonkénti bontást valamelyik parlamenti bizottságnak, egyes országgyűlési képviselőknek tennék elérhetővé, hogy idehaza is véget vessenek a politikai vitáknak. Hogy alternatív javaslat születik-e, azt hétfőn a Fideszben sem tudták megmondani, és információink szerint egyelőre a KIM-hez sem érkezett kérés egy másik előterjesztés kidolgozására.
Mire jók a titokzatos számok?
Gulyás Gergely frakcióvezető-helyettes szerint „abszurdum” azt feltételezni, hogy a statisztikák országonkénti bontása (összesített adatokat korábban is és a parlamenti vitában is közzétettek – a szerk.) bármiféle választási visszaélésre vagy csalásra adna lehetőséget.
Gulyás azt mondta, akik a szerinte alaptalan gyanúsításokat megfogalmazzák, nem értik, mi a különbség az állampolgárságot kérelmezők, a honpolgárságot megkapók, a magukat a választásra regisztrálók és a végül ténylegesen szavazók között. „Becslésem szerint 2014-re 500 ezer lesz az új állampolgárok száma, de ennél jóval kevesebben, 150 ezren fognak regisztrálni és szavazni” – magyarázta a fideszes politikus, miért nem használhatók a „visszaélések” kiszűrésére a statisztikák. A parlamenti vitában ugyanis az ellenzéki felszólalók – elsősorban Steiner Pál – arra utaltak, ha nem nyilvánosak az adatok, akkor ellenőrizhetetlen, hogy valóban annyian szavaztak, ahányan ténylegesen kaptak is állampolgárságot. Gulyás viszont a két szám összevetésével – amit a határon túl a magyarok körében tapasztalható alacsony választási kedvre alapozott – arra utalt, jóval kevesebben fognak regisztrálni, mint ahány új állampolgár van most, illetve lesz majd 2014-ben.
Annak az adatnak az ismeretéből ugyanis, hogy pontosan hány magyar állampolgár van Szlovákiában, semmiképpen nem lehet majd kideríteni, hogy történt-e csalás. Az egyszerűség kedvéért: ahhoz ipari méretekben, több százezer példányban kellene kitöltött szavazócédulákat hamisítani, hogy az egyes országokban élő új állampolgárok száma és a leadott voksok között látható különbség legyen – tehát azt lehessen mondani: többen „szavaztak”, mint ahányan vannak.
Ráadásul hiába ismerjük az országos bontású adatsort, attól akár még lehet csalni: elég, ha pár tízezerrel, esetleg százezerrel több „szavazat” kerül a központi urnába, mint ahányan valóban voksoltak. Hiába tudjuk tehát, hogy hány állampolgár van, ha a „szavazatok” száma még mindig ez alatt marad, bizonyítani ezzel még semmit nem tudunk.
Vannak-e garanciák?
A kulcskérdés nem is az állampolgárságot szerzők száma, hanem a határon túliak névjegyzékének ellenőrizhetősége. Az állandó magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgároknak kérniük kell a felvételüket a választási nyilvántartásba – esetükben a regisztrációt az Alkotmánybíróság alkotmányosnak találta. Bár az állampolgárság kérelmezésekor meg kell adniuk az adataikat, mivel nem a magyar állam joghatósága alá tartoznak, a lakcímváltozást, az esetleges elhalálozást nem tudják a magyarországi hivatalok „követni”, ezért szükséges számukra a regisztráció.
Viszont míg a magyarországi választópolgárok automatikusan összeállított listáját a törvénytervezet utolsó verziója szerint kifüggesztik – azaz a polgárok észrevehetik, ha valaki lemaradt, vagy ha egy már elhalálozott választó felkerült rá –, a regisztrált határon túliak listáját nem hozhatja nyilvánosságra a magyar állam. Azért nem, mert akkor a szlovákiaiakat és az ukrajnaiakat retorzió érheti odahaza. Ugyanakkor a parlament előtt lévő választási eljárási törvénytervezet szerint az OVB-ből lett Nemzeti Választási Bizottság pártdelegáltjai – azaz minden olyan párt küldötte, amely képes országos listát állítani a választások előtt – beletekinthetnek a határon túli magyarok névjegyzékébe. Bár listáról másolatot, sőt jegyzetetek sem készíthetnének, azt láthatják, ha hirtelen „megugrik” a regisztráltak száma, vagy ha utólag kiderül, többen szavaztak, mint ahányan nyilvántartásba kerültek.
Sőt, az is szerepel a törvénytervezetben, hogy a levélben beérkező határon túli szavazatok megszámlálásánál a Nemzeti Választási Bizottság, a Nemzeti Választási Iroda, a média, valamint a nemzetközi megfigyelők jelen lehetnek. Csakhogy ezek már az ömlesztett, anonim szavazatok. Ugyanis míg a magyarországi választóknál a szavazókörben rögtön összeveti a nyilvános névjegyzékkel a fülkébe igyekvők adatait a választási bizottság – ahol a pártok küldöttei is ott ülnek –, és útját állja a szavazati joggal nem rendelkezőknek, a határon túliaknál ezt nem a bizottság, hanem a központi választási iroda végzi el, amint beérkeznek a borítékok. Így a teljes körű ellenőrzés pont a legkényesebb pillanatban nem garantált a törvényben.
Egy neve elhallgatását kérő kormányzati forrás szerint az is elképzelhető, hogy az összes határon túli választó nevét egy, ömlesztett listán teszik majd közzé, lakcím nélkül - ebben az esetben viszont szintén nehéz lesz elhárítani a "simlizés" lehetőségének gyanúját. Vagyis ötlet a probléma megoldására még a Fideszben sincs.
Képes-e megvédeni a külhoniakat a Fidesz?
Hiába próbálta a statisztikai adatok titkosításával megvédeni a határon túli magyarokat a Fidesz, ha egyszer nem tud egy olyan választási rendszert kidolgozni, amely valóban rejtve tartja a kettős állampolgárságot büntető országok előtt, kik kaptak magyar állampolgárságot, és kik azok, akik választanak is.
Bár az országokra lebontott adatsorokat szeretné titokban tartani a Fidesz és a kormány arra hivatkozva, hogy a külföldi titkosszolgálatok már a számokból is használható információkat tudnak „kinyerni”, a határon túliakkal való levelezés még ennél is kockázatosabb. Hiába lenne rejtve a nyilvánosság elől a névjegyzékük, ha a magyar állam értesíteni akarja őket a választásról, illetve a szükséges dokumentációt – vagyis a szavazólapot, azonosító nyilatkozatot és két borítékot – el akarja juttatni hozzájuk, akkor igénybe kell vennie a szlovák és az ukrán postát.
Ugyan a levéltitkot elviekben mindkét ország védi, semmi nem garantálja, hogy a választási iroda, esetleg a konzulátusok borítékjain szereplő címzetteket ne listázzák a titkosszolgálatok. Hogy miként történik majd a levelezés, még nem tudni, mert a tervezet szerint miniszteri rendelet fogja majd meghatározni, hogyan tájékoztatják a választópolgárokat a névjegyzékkel kapcsolatos tudnivalókról.
A levelezés okozta nehézségek áthidalására szolgálhatna az internetes szavazás. Bár a Fidesz elzárkózott ettől a megoldástól – a párt szakpolitikusainak érvelése szerint ez nem nyújt kellő biztonságot a hackerekkel szemben –, az ügyfélkapus regisztrációt már nem zárja ki a tervezetben, tehát ezen a téren mégiscsak bízik az állam fenntartotta online rendszer biztonságában. Ráadásul a múlt héten benyújtott zárószavazás előtti módosító lehetővé tenné, hogy a választások hivatalos honlapján is regisztrálhassanak.
De még ha interneten regisztrálnak is, továbbra is kérdés, eljuttatható-e hozzájuk a szlovák és az ukrán posta megkerülésével a szavazócédula, ami nélkül nem tudnak voksolni. Elvileg vannak alternatív megoldások, de hatalmas költsége és kockázata lehet, ha például egy ezzel megbízott magyar hivatalnok személyesen vinné ki a csomagot. A módosítás ugyan lehetővé teszi, hogy a határon túliakat is felvegyék a külképviseleti névjegyzékbe, vagyis a konzulátusokon szavazzanak, de ezzel nem mindenki tud majd élni – van, akinek több száz kilométert kellene utaznia a kassai vagy a pozsonyi konzulátusra.
Megéri-e csalni a határon túliak szavazataival?
Kérdés, hogy megéri-e kockáztatni pár tíz-, esetleg százezer „szavazatért”. Potápi Árpád a múlt héten azt mondta a parlamentben, 2011 januárja óta 410 ezer külhoni magyar kért állampolgárságot, 330 ezren pedig már meg is kapták. Ha bejön Gulyás Gergely becslése, és 2014-ig 500 ezer új állampolgár lesz, akkor sem biztos, hogy mindenki vállalni fogja a magyar állammal való levelezés kockázatát, és regisztrál majd szavaz.
Ráadásul a Fidesz által kidolgozott választási rendszerben a magyarországi állandó lakcímmel nem rendelkező állampolgárok szavazata fele-, sőt negyedannyit ér, mint egy magyarországié: egyéni jelöltre nem voksolhatnak, csak az országos pártlistákra. Márpedig az új rendszerben a 106 egyéni választókerületen van a hangsúly, az Együtt 2014 kampányfelelőse, Szigetvári Viktor által tavaly nyáron készített tanulmány szerint legalább 70 mandátumot kell megszerezni a győzelemhez – tehát a küzdelem végeredménye itthon dől el.
Az országos listára nemcsak a határon túliak szavazata kerül fel: erre kerülnek a pártokra leadott voksok, az egyéni kerületben vesztes jelöltek töredékszavazatai, sőt még a győzteseknek is felszámítanak ilyeneket. A listákról megszerezhető 93 mandátumból még le kell vonni a hazai nemzetiségek kedvezményes mandátumait is (bár a nehezítések miatt ilyenből legfeljebb 1-2 lesz), így a hvg.hu számításai szerint legalább 100-150 ezer határon túlinak kell egy irányba, egy pártra szavaznia, hogy az legalább egy mandátum sorsát befolyásolja.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
MN: visszavonják a választási csalásra módot adó törvényjavaslatot
Visszavonja előterjesztője a állampolgársági törvény módosításáról szóló javaslatot, amely alapján el lehetne titkolni, hogy mely országból hányan kértek és kaptak, illetve nem kaptak magyar állampolgárságot. Az ellenzék szerint ez megágyazott volna a választási csalásnak.
