„A rendszerváltás idején egy férfit óra és farmerlopásért vittek be, mire az ügyeletes tiszt leírta, hogy az előállítottat a Magyar Népköztársaság nevében golyóáltali halálra ítéli. Ezt követően bekötötték a férfi szemét, a falhoz állították, majd a páncélszekrény ajtaját jó hangosan becsapták. Az ember mindent bevallott, annyira meg volt ijedve. A kollégáim egyszerűen azzal védekeztek aztán az ügyészségen, hogy ez nem történhetett meg, és végül megúszták a felelősségre vonást” – idézett fel egy régi történetet egy lapunknak nyilatkozó volt rendőr.

Az izsáki rendőrörsön vesztette életét egy férfi, akit egy kisebb lopás miatt vittek be. A Bács-Kiskun Megyei Nyomozó Ügyészség kényszervallatás bűntette és halált okozó testi sértés miatt nyomoz, két rendőrt előzetes letartóztatásba helyeztek. A Belügyminisztérium az Országos Rendőr-főkapitányságot „szigorú, minden részletre kiterjedő belső vizsgálatra utasította”. A hvg.hu-val egy minisztériumi forrás azt közölte, komolyan veszik az estet, de azt gondolják, hogy a rendőrök részéről az ennyire erőszakos jellegű fellépés nem jellemző, az elvétve fordulhat csak elő.

Előállítások, akciók, rendőri fellépések

A fentebbi, szocialista időket idéző történetnél jóval közelibb az az eset, amelyben gumibottal „tanította rendre” egy volt rendőr azt a férfit, aki ittasan áthajtott a síneken a vasúti jelzőlámpa piros jelzését figyelmen kívül hagyva, majd a felelősségre vonáskor az egyenruhás arcába akarta nyomni a cigarettát. „Hivatalos eljárásban történt bántalmazásért hat hónapot kaptam két évre felfüggesztve” – idézte fel a hvg.hu-nak neve elhallgatását kérve az egykori rendőr.
 
„Az előállítások nem mindig mennek simán, így erőteljesebben kellett fellépni annál a drogosnál is, aki egy benzinkúton tűvel meg akarta szúrni a kollégámat” – tette hozzá. Megjegyezte, az ilyen eseteknél vagy az elfogásoknál az egyenruhásnak tennie kell a dolgát, bevállalva azt is, hogy sérülést okozhat valakinek, amiért aztán feljelentik az ügyészségen. „Rendszeresen előfordult, hogy egy akció során a földre tepert, megbilincselt ember később feljelentést tett, de mivel jogszerű volt az eljárásunk és az illető apróbb sérülései eközben keletkeztek, az ügyekből kijöttünk.”

MTI / Noszlopy N. Miklós

Úgy vélte, azok a kollégái, akik arra vetemedtek, hogy bántalmazzanak valakit, azok „vagy indulatból cselekednek, mert valami miatt elszakadt náluk a cérna, és lekevertek egy pofont, vagy valamilyen információt akartak az emberből kiszedni”. Szerinte az utóbbi eset, vagy egy gyanúsított ellenállásának a megtörése valamilyen kényszerítő eszközzel, „nem más, mint gyengeség”.

A kényszervallatás okai

Németh Zsolt kriminológus a hvg.hu-nak azt mondta, tíz éve írt egy tanulmányt a kényszervallatásokról, s az akkor megfogalmazottak a mai napig megállják a helyüket. „Nagyon fontos kérdés, hogy miért folyamodnak ehhez a rendőrök. Vannak olyan rendőrök, akiknek nem lehetnének azok, mert aljasak, gonoszak, szadisták, szerencsére ez nem jellemző. Másik ok lehet az, hogy az egyenruhás úgy érzi, igazságot szolgáltat, amihez megengedhető a kényszervallatás bevetése. Emellett az egyenruhás úgy érezheti, hogy ő jót akar, s a gyanúsított megszorongatása a közbiztonságot szolgálja. A negyedik ok lehet az, hogy egy rendőr mindenképpen eredményt akar produkálni, hogy az elvárásoknak és a statisztikáknak megfeleljenek.

A kriminológus szerint az igazán jó szakember nem kényszerül arra, hogy erővel vagy pszichikai ráhatással győzzön meg valakit. A jól kiképzett rendőr megtanulta, miként kell a bűnözőt megszólaltatni; sokszor elég megijeszteni, azt mondani a gyanúsítottnak, hogy nem engedik el. „Ugyanakkor azt, hogy a rendőr hatalmi helyzetben van, mondani sem kell, azt gyakran érzékeltetni is elég, hogy eredményre vezesse” – tette hozzá Németh Zsolt.

A szakember az Izsákon halálra vert gyanúsított esetére kitérve azt mondta, fontos az is, mit hallottak a rendőrök a főnöküktől, hogy ő beléjük sulykolta-e azt: nem tűri az erőszakot.

A trükközés kényszervallatás, vagy sem?

Egy egykori nyomozó hangsúlyozta: nehéz meghúzni a határvonalat abban, hogy mi a kényszervallatás. Szerinte az a trükk – mert ő annak tartotta –, amit egy ember szóra bírására bevetett, még megengedhető volt. „1996-ban történt az eset. Egy fegyveresen elkövetett lakásrablás miatt nyomoztunk, és elfogtunk egy férfit, akit az egyik gyanúsítottnak tartottunk. Horvát útlevele volt, de nem volt hajlandó megszólalni sem azon a nyelven, sem magyarul. Miután nem boldogultunk vele, közöltem, hogy kiderült, Horvátországban háborús bűnök miatt körözik, úgyhogy elviszem, és átadom a kinti hatóságoknak. Egészen addig nem hitte el, hogy megteszem, amíg be nem ültettem a kocsiba. Gyál környékén jártunk, amikor megszólalt közölve, hogy ezt nem tehetem vele. Innentől kezdve nem volt gond vele.

A volt nyomozóhoz hasonlóan egy már leszerelt Pest megyei járőr is azt hangsúlyozta, hogy a kényszervallatás különböző eszközeivel sűrűn éltek a rendőrök, de ez alatt nem csak azt értette, ha elcsattant egy pofon, hanem azt is, amikor rákiabáltak a gyanúsítottakra vagy a tanúkra, esetleg megfenyegették őket. Más kérdés, hogy olykor a fogdán lévők saját maguknak okoztak sérüléseket, és aztán ráfogták a rendőrre, hogy megverte őket.

Egy volt osztályvezető a hvg.hu-nak azt mondta, hogy egy több tízezer fős testületben mindig is lesznek ilyen túlkapások, de ezzel együtt úgy tapasztalta, az erőszakos kényszervallatások egyre ritkábbak, az izsáki eset pedig nagyon kirívó történet. A rendőrök amúgy tisztában vannak vele, hogy a fizikai erőszak alkalmazása nem célszerű, mert nyoma marad, ezért ezt elkerülendő előfordult, hogy telefonkönyvvel ütötték a kihallgatott fejét, illetve a gyomrába öklöztek. Mint a rendőr elmondta, ezeket a módszereket jellemzően aluliskolázott emberekkel szemben vetik be úgymond a „meggyőzésre”, de egy „nemi erőszak elkövetőjét megtorlásként simán elverhetik”.

„Arra is volt példa, hogy egy rabló beismerő vallomást tett, majd két hét múlva közölte, hogy kényszervallatták. Kiderült ugyan, hogy kamuzott, de elindult az eljárás, és a nyomozónak magyarázkodnia kellett.” Az ilyen esetek elkerülésére az előállítás pillanatában rögzítik, hogy az illetőnek milyen sérülései vannak, majd ezt az ügyeletes tiszt is rögzíti, az őrizetbe vételkor pedig orvos vizsgálja meg a gyanúsítottat.

Finszter: a vesztegetést írtják, a kényszervallatást eltitkolják

A kényszervallatások nem kutathatóak – közölte a hvg.hu-val Finszter Géza kriminológus. „A statisztikákban a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazások és a kényszervallatások száma döbbenetesen alacsony. A Legfőbb Ügyészség 2007 és 2011 közötti évekre vonatkozó adatai szerint 2008-ban volt a legtöbb hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás, mégpedig 23. Ebben az évben a kényszervallatások és jogellenes fogvatartások együttes száma 16 volt. Két évvel ezelőtt a jogellenes fogvatartások száma 5-re csökkent.

Ha úgy vesszük, hogy ez azt mutatja, milyen jól dolgoznak a rendőrök, akkor viszont az izsákihoz hasonló eset nem történhet meg.” A szakember elmondta, Nyugat-Európában a kényszervallatást is a korrupció alá veszik, mert mindkettő a szervezet rombolásához, az eredeti céloktól – a rend, a közbiztonság és a törvényesség fenntartásától – való eltérítéséhez járul hozzá.

„Nálunk a helyzet viszont az, hogy miközben tűzzel-vassal irtjuk a vesztegetést, szemérmesen hallgatunk a kényszervallatásokról és a rendőrök által elkövetett bántalmazásokról.” Egy alkotmányos jogállamban – hangsúlyozta Finszter Géza – a törvényes működésre vigyázni kellene, hogy a testület tekintélyén ne essen csorba, és a rendőrök munkáját a társadalom tisztelje.