András születésétől kezdve mozgásszervi sérült, jogi asszisztens végzettsége van. Másfél éve dolgozik egy cégnél operátorként. Nehezen, csak két járóbot segítségével tud járni, így nagy könnyebbség neki, hogy távmunkában, otthonról végezheti a munkát. „Mozgássérültként nagy küzdelem állást találni, sok helyen nem is érdekli a munkáltatókat, mit tudok. A mostani munkahelyem szerencsére ez alól kivétel” – mondta a megváltozott munkaképességű férfi a hvg.hu-nak.

Egyes felmérések szerint az állam nem mutat jó példát a rehabilitálhatóak foglalkoztatásában: az általunk megkérdezett munkaadók és szakértők szerint a közszférában szinte alig alkalmaznak speciális helyzetű embereket. Pedig a kormány egyre több eszközt vet be annak érdekében, hogy a korábban rokkantnak nyilvánított embereket visszaterelje a munka világába. A kormány a Széll Kálmán-tervben írta elő a rokkantak felülvizsgálatát, többeket annak ellenére is munkaképesnek nyilvánítottak, hogy gyakorlatilag képtelenek dolgozni. Emellett ösztönözni próbálják a munkáltatókat és a speciális helyzetű munkavállalókat is: Soltész Miklós szociális államtitkára múlt hét csütörtökön jelentette be, hogy az Új Széchenyi Terv keretében 10 ezer rehabilitációs ellátásban, járadékban részesülő ember munkába állítását segítené az állam. 

Létszámstopra hivatkoznak

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) évek óta működtet álláskereső-portált, közvetítenek a mozgáskorlátozott munkavállalók és a munkáltatók között, gyakran a munkahelyre is kimennek a mediátorok, hogy felkészítsék a cégeket a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására. Hegedüs Lajos, az egyesület elnöke is arról számolt be, hogy sokkal könnyebb „szóba állni” a magáncégekkel. „Az állami helyeken gyakran már az állásinterjúkra sem kerül sor. Amikor kiderül, hogy mozgáskorlátozottról van szó, általában már telefonon azt mondják, eleve nem vesznek fel senkit” – tette hozzá.

A Munka-Kör Alapítvány eddig körülbelül 200 siket embernek segített a munkaszerzésben, ám a hallássérültek elhelyezkedését segítő szervezet szakmai vezetője azt mondta, ezek közül egyik sem állami munkahelyen helyezkedett el. Pedig Soósné Szigetvári Ágnes szerint rengeteg olyan munkakör lenne – például az adóhatóságnál adatrögzítés – amelyeket hallássérültek is el tudnának végezni. "A legtöbb esetben létszámstopra hivatkoznak” – mondta.

Az alapítvány tavaly nyáron készített felmérést, hogy milyen arányban foglalkoztatnak megváltozott munkaképességűeket a közszférában, ezért önkormányzatokat, kormányhivatalokat, minisztériumokat, állami vállalatokat kérdeztek meg. Számos helyről azonban még választ sem kaptak.

Túry Gergely

A felmérésből szomorú kép rajzolódik ki. Több helyen is, például a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalban vagy a Külügyminisztériumban arról számoltak be, hogy egyáltalán nem alkalmaznak megváltozott munkaképességű dolgozót. A budapesti önkormányzatoknál pedig csupán egy százalékban foglalkoztatnak speciális helyzetű személyeket, ugyanez az arány a kormányhivatalokban is.

A megváltozott munkaképességűek alkalmazásával kapcsolatban a hvg.hu is körkédést küldött a minisztériumoknak. A legtöbb tárcánál arra hivatkoztak, hogy az adataik nem feltétlenül fedik a valóságot, mivel az információszabadságról szóló törvény szerint különleges adatnak minősül a megváltozott munkaképesség, ezért a dolgozók szabadon dönthetnek arról, hogy erről a belépésükkor nyilatkozatot tesznek-e vagy sem. Mindez azért érdekes, mert a speciális helyzetű munkavállalóknak és a foglalkoztatónak is kifejezetten érdekében áll, az állapotukat önként bevallják, mivel többféle adókedvezményre is jogosultak lehetnek. (Erről részletesebben a „Milliós sarcok” című keretes írásunkban olvashat.)

A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál például nem tudnak arról, hogy megváltozott munkaképességű dolgozót alkalmaznának, emiatt tavaly 27.875.000 forint rehabilitációs hozzájárulást fizetettek. A Nemzetgazdasági Minisztériumnál például összesen egy, az Emberi Erőforrások Minisztériumánál hat speciális helyzetű személyt foglalkoztatnak, de a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál, a Belügyminisztériumnál egyáltalán nem alkalmaznak megváltozott munkaképességűeket. A kormányhivatalokban körülbelül egyszázalékos az arányuk, a Honvédelmi Minisztériumnál pedig a jogszabályok szerint nem kell kifizetni a hozzájárulást, ugyanis ott külön fizikai előírásokat kell teljesíteniük a munkavállalóknak.

A Vidékfejlesztési Minisztériumnak sincs információja megváltozott munkaképességű munkavállalóról, de a 26 háttérintézményüknél összesen 35 főről tudnak. Mivel a szabályoknak nem tesznek eleget, így azok összesen 238.830.000 forintnyi rehabilitációs hozzájárulást fizetnek.

A multiknak megéri

Több magánvállalatnál azonban ennél nagyobb arányban alkalmaznak speciális helyzetű személyeket. Az Auchan hipermarket például jelenleg 7500 emberből 80 megváltozott munkaképességűt foglalkoztat, és a cég úgy tájékoztatta a hvg.hu-t, hogy növelni szeretnék ezt a számot. A jövőben 19 áruházukban nyílik lehetőség arra, hogy súlyosan hallássérült, siket pénztárosokat alkalmazzanak, a tervek szerint minden áruházba öt hallássérült dolgozik majd a pénztároknál. „Több speciális helyzetű munkatárs is dolgozik nálunk, például alkalmazottak az önkiszolgáló osztályokon, hentes, pék, cukrász, csomagoló és a lakásfelszerelésen eladó pozícióban is vannak kollégák” – fejtette ki Kiss Virág, az Auchan Magyarország Kft. munkatársa.

Túry Gergely

A Tescóban 22 ezerből 1200 siket, mozgássérült, tartós megbetegedéssel élő, értelmi fogyatékos vagy vak dolgozó van. „Számos munkakörben például, pénztáros, árufeltöltő vagy szavatosságiidő-kontrollert is alkalmaznak az áruházakban” – mondta Varró Balázs, a Tesco kommunikációs vezetője.

Az egészségügyi műszereket gyártó cég, a Nolato Protec Kft. logisztikai igazgatója azt nyilatkozta, a vállalat sokat költött az akadálymenetesítésre: a gyengénlátók miatt például élénkszínű vezetőcsíkokat festettek a padlóra, több helyen van teherlift a mozgáskorlátozottak részére. „Emellett érzékenyítő tanfolyamot tartunk az együttdolgozó kollégáknak” – mondta Meleg Norbert.

Egyik zsebből a másikba

Úgy tűnik, a fent említett példák még mindig ritkák. A Rehabjob – megváltozott munkaképességűeket segítő álláskereső-portál – kutatásai azt igazolják, hogy nem változott a speciális helyzetű személyek foglalkoztatásának mértéke az elmúlt években. A 2012-es népszámlálás adatai szerint 15–64 év között a megváltozott munkaképességűeknek csupán a 18 százaléka foglalkoztatott, szemben az átlaggal, ami évek óta 60 százalék körül mozog. A felmérések szerint több mint 60 ezer olyan munkahely van, ahol inkább kifizetik a rehabilitációs hozzájárulást, mintsem megváltozott munkaképességű személyeket alkalmazzanak.

Mint a Rehabjob esélyegyenlőségi szakértője mondta, a köszférában még inkább igaz, hogy kifizetik a milliós összegeket. A rehabilitációs hozzájárulást – ha meg is jelenik egy cég elszámolásában – valójában saját magának fizeti ki az állam. Szerinte tulajdonképpen gazdaságilag nem veszítenek semmit, az állam egyik zsebéből a másikba vándorol a pénz. "Az intézményvezetők feladata lenne, hogy ezt megakadályozzák, és felvegyenek speciális helyzetűeket is ” - tette hozzá.

Tapasztalata szerint egyébként Magyarországon egyelőre még nincs megfelelő társadalmi érzékenység a fogyatékkal élők, mozgáskorlátozottak vagy más speciális igényűek helyzetére. Azonban az a tendencia figyelhető meg, hogy a magáncégek egyre inkább nyitottak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában, elsősorban azért, mert nem akarják kifizetni a magas költségeket. Többeknek pedig jó tapasztalataik vannak, valószínű, hogy ha már egyszer alkalmaznak speciális helyzetű személyeket, akkor a későbbiekben is fognak.