Vajda Zoltán, a KNP pályázatkezelési és fejlesztési osztályvezetője a programról az MTI-nek hétfőn elmondta: céljuk, hogy invazív növényektől mentes, tiszta magterületeket hozzanak létre. A tájidegen, agresszívan terjedő fajok ugyanis "felfalják" az eredeti flóra élőhelyeit és kiszorítják az őshonos növényeket a homokterületekről. Ahol ezek a növények elterjednek, ott a változatos, sokszínű táj helyett egysíkú gyommezők alakulnak ki. 

Ennek megakadályozása és a kiskunsági táj jellegzetességeinek - egyebek mellett a hazánk pótolhatatlan természeti értékei közé tartozó boróka, árvalányhaj, naprózsa, és az egész világon csak itt előforduló tartós szegfű élőhelyeinek - megóvása érdekében két éven át gyomlálással, kaszálással, legeltetéssel, kivágással, és egyes esetekben, nagyon körültekintően alkalmazott gyomirtószeres kezeléssel távolítják el a nem kívánt fajokat.

Utóbbi lehetőséghez kizárólag végső megoldásként folyamodnak majd – hangsúlyozta Vajda Zoltán, hozzátéve: fokozottan figyelnek arra, hogy védett természeti területek és azok környéke ne szennyeződjön az irtás során. Épp ezért a munkát képzett növényvédelmi szakemberek irányítják, és speciális, gyorsan lebomló vegyszert használnak méghozzá úgy, hogy az anyagot kenéssel, vagy pontszerű szórással, célzottan juttatják ki.

Kiemelte: a Kiskunsági Nemzeti Park számára egy 790 millió forintot meghaladó uniós pályázati támogatás tette lehetővé a napokban kezdődő és 2015 júniusában záruló program elindítását. A munkálatok csak a nemzeti park területein folynak majd, és a Fülöpházi homokbuckák, az Ágasegyháza Orgoványi buckák, a Bugaci ősborókás, valamint a Kéleshalmi homokbuckák területén összesen mintegy 2200 hektárt érintenek. 

Közölte: mivel az invazív fajok eltávolítása rendkívül sok időt és kézzel végzett precíz munkát igényel, ezért a természetvédelmi projekt várhatóan 130-150 helyi lakosnak is munkalehetőséget biztosít. Az ártereken a gyalogakác, míg a homokterületeken a selyemkóró, más néven vaddohány eltávolítása a legfontosabb feladat. Bár utóbbi gazdasági szempontból nem haszontalan, hiszen jó mézelő, a védett élőhelyeken komoly kárt okoz – fogalmazott az osztályvezető. 

Jelezte: a selyemkóró – mely hazánkban Bács-Kiskun-, Tolna-, és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a legelterjedtebb - kaszálással, gyomlálással vagy legeltetéssel kiirthatatlan. A gyökere olyan anyagot termel, amely után számos gabona és más növény nem képes életben maradni.

Érdekességként említette, hogy az Európai Unióban 12 milliárd eurót, az Egyesület Államokban 80 milliárd eurónak megfelelő összeget költenek évente hasonló védekezésre. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 163 különösen veszélyes inváziós fajt tart számon a kontinensen. Az egyik legrégebbi tájidegen inváziós növényfaj hazánkban az akác, a legújabb pedig az igen veszélyes kaukázusi medvetalp, amely már a Kiskunságban is felbukkant, és súlyos, égési sérüléshez hasonló bőrirritációt okoz.