Alaptörvény-módosításhoz vezethet az önkényuralmi jelképek körüli büntetőjogi bizonytalanság.
Rá se hederítettek a választók Vajnai Attilára és kommunista törpepártjára, mégis alkotmánymódosításhoz vezethet a politikus tíz éve húzódó ügye. A Munkáspárt alelnökeként Vajnai 2003 februárjában vörös csillagot viselt, az emiatt indult büntetőeljárásban hol elítélték, hol felmentették törvényszékek. Mígnem a múlt héten – az azóta a Thürmer-párttól elszakadt, az ügy érintettjeként az Alkotmánybírósághoz (AB) forduló Vajnai panaszára – az AB április 30-ai hatállyal megsemmisítette az önkényuralmi jelképekről szóló büntetőszabályt.
Szó sincs persze arról, hogy az AB a vörös csillagot vagy a horogkeresztet vette volna védelmébe – egy büntetőjogi szabályt mondott ki alkotmányellenesnek. A törvényhozásnak az új előírás megalkotására időt is adó testület nyomban leszögezte, hogy „az önkényuralmi jelképek használatának büntetőjogi fenyegetettsége indokolt lehet, mert a XX. század szélsőséges politikai diktatúráihoz kötődő szimbólumaival összefüggő magatartások egyrészt érzékenyen érinthetik, illetve sérthetik az emberi méltóságot, másrészt ellentétesek az alaptörvényből levezethető alkotmányos értékrenddel”.
Ám a jogállami felfogás szerint a büntetőjog az ultima ratio, a végső érv, s ahogy a bírák fogalmaztak, „a törvényhozó a büntetendő magatartások körének meghatározásakor nem járhat el önkényesen, hanem valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni”. Az AB egyik kifogása az volt, hogy a megsemmisített Btk.-szabály túl tágan fogalmaz, „nem differenciál, hanem a jelképhasználatot általában rendeli büntetni, jóllehet a célzat, az elkövetési módozat vagy a kiváltott eredmény figyelembevétele az egyes szimbólumok esetében elengedhetetlen lehet”. Így aztán a büntetőbíróságok eddigi ítéletei is ellentmondásosak.
Különös Fidesz-politikusok szájából hallani a felháborodott szavakat, hogy az AB megváltoztatta álláspontját, hiszen éppen ők azok, akik alaptörvénybe foglalnák a 2012 előtti AB-határozatok hatálytalanságát (HVG, 2013. február 16.). Az akkori, a rendszerváltáshoz közelebb született bírói érvelés szerint „a demokratikus társadalom védelmét jelenti az, s ezért nem alkotmányellenes, ha az állam a jelen történelmi helyzetben a demokráciával ellentétes, vagyis önkényuralmi hatalmi rendszerek adott jelképeivel kapcsolatos, egyes konkrét magatartásokat tilt meg: a terjesztést, a nagy nyilvánosság előtti használatot, közszemlére tételt”.
Csakhogy az alkotmányőrök szerint indokolt meghagyni a testületüknek, hogy „a változó körülményekre tekintettel ugyanabban az alkotmányossági összefüggésben új vagy más indokot találva ismételten alkotmányossági vizsgálatot folytathasson le”. Az új indokot meg is találták: az Európai Emberi Jogi Bíróság (EJEB) Vajnai kontra Magyarország ügyben hozott 2008-as ítéletét. Ebben a strasbourgi jogászok kimondták: a vörös csillag nem tekinthető kizárólag kommunista jelképnek, az ma a nemzetközi munkásmozgalom, valamint demokráciákban bejegyzett pártok szimbóluma is. Ezt az álláspontját a strasbourgi bíróság azóta több döntésében megerősítette (az EJEB-álláspont alapján 2011-ben a lengyel alkotmánybíróság is kilőtte az ottani hasonló büntetőszabályt). Ezt aztán sokan értelmezték úgy, hogy a bíróság kettős mércét alkalmaz, a kommunisták bűneit enyhébben ítéli meg, mint a náci rémtetteket.
Ez azonban politikai álláspont, nem jogi. Az utóbbi években fideszes médiajogászként elhíresült s a strasbourgi döntést kritizáló Koltay András például így írt erről 2010-es tanulmányában: „a döntésből efféle általános következtetés nem vonható le, az EJEB döntése egy konkrét tényállásra vonatkozik (és mint láttuk, elvben alkalmazható lenne a horogkereszt kapcsán is), a horogkeresztről egyáltalán nem ejt szót, és közvetlenül nem utal a kettős mérce megengedettségére”. Tény ugyanakkor, hogy a kommunista jelképként híres-hírhedt ötágút (és például az osztrák címerben ma is fellelhető sarló-kalapácsot) Európában, sőt az egész világon másképp kezelik, mint a náci horogkeresztet.
Nincs ez másképp Magyarországon sem. Mindennapos vörös csillagos hirdetés az 1863 óta létező holland Heineken sörgyáré, amely a tévék főműsoridejében is látható a Bajnokok Ligája közvetítéseikor. Az amerikai Converse ruháin-cipőin ugyancsak gyakran ott virít a csillag – a budapesti üzletekben is. Ezeket, talán a nemzetközi visszhangtól tartva, senki sem vette ki a kirakatokból – szemben azzal, hogy a magyar történelmet megcsúfolva a kilencvenes években Puskás Ferenc aranycsapatos meze került tiltólistára a csillagos Rákosi-címer miatt.
„Amíg Európában a vörös csillag nem önkényuralmi jelkép, amíg nem jön létre a kommunizmus nürnbergi pere, ahol az emberiség egyszer és mindenkorra elítéli a totális rendszerek minden formáját, addig a kommunizmus nem múlt idejű történelem” – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter egy vasárnapi, esztergomi rendezvényen. Ez és a hétfői parlamenti felszólalások is jelzik, a kormány nem tágít a büntetőszabály újraalkotásától, s ha szükségesnek ítéli, megtoldja az alaptörvényt egy ezt segítő paragrafussal.
A megoldás nem lesz egyszerű, az alkotmánybírákat is megosztotta a csillagügy: a tizenötből öten párhuzamos, öten különvéleményt fogalmaztak meg. Bragyova András például egyetértett a döntéssel, de más indoklással, ő főleg a véleményszabadság korlátozását látta a Btk.-szabályban. Paczolay Péter elnök az azonnali megsemmisítést pártolta, leszögezve: „a szólásszabadság alaptörvény-ellenes korlátozásánál nincs alkotmányos indok arra, hogy az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezést időlegesen hatályban tartsa”. Lenkovics Barnabás – és a különvéleményéhez csatlakozó Balsai István és Szalay Péter – viszont a 2000-es döntésre visszautalva azt hangsúlyozta, hogy „az alkotmányos értékekkel összeegyeztethetetlen véleménynyilvánítást” az alkotmány nem védi.
A kormánypártok álláspontjához – mint Orbán Viktor miniszterelnök hétfői, a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján elmondott beszédéből is kiderül – az AB-határozatot teljesen elutasító Szívós Mária érvelése áll a legközelebb. Ő úgy gondolja ugyanis, hogy a 2000-es AB-döntés miatt el kellett volna utasítani a beadványt, mert „érdemi vizsgálatnak sem lett volna helye, hiszen (...) ítélt dologról van szó”. Az EJEB-döntés pedig Szívós szerint nem elég ok a váltásra. De a bírónő biztosra ment, és leszögezte: érdemi vizsgálat esetén elutasító döntést kellett volna hozni. Nem szükséges a megsemmisítés – tette hozzá –, létezik ugyanis a helyes bírói gyakorlat, a büntetőjogi tilalom valójában az önkényuralmi jelképekre mint politikai szimbólumokra vonatkozik. Szívós szerint ráadásul a Ház kevés időt kapott a cselekvésre. A túl közeli, április 30-ai határidő pedig annak kockázatával is jár, hogy „Magyarországot ellepik a külföldről érkező neonáci fiatalok, akik a nemzetiszocialista szimbólumok égisze alatt fognak »ünnepelni« és tüntetni, mivel a hatályos magyar büntetőjog ezt immáron nem tiltja”.
Erre aligha kerül sor. Az expressz alkotmányozás hívének számító Fidesz–KDNP-nek nemhogy két hónap, de két óra is elég egy Btk.-módosításhoz. Aztán a megoldás – szokás szerint – vagy jogállami lesz, vagy nem.
JUHÁSZ GÁBOR
Börtönbe zárták Oroszországban, megkínozták Fehéroroszországban, farkasszemet nézett Putyinnal, de a saját démonaival nem sikerült megküzdenie.
Néhány szón, gesztuson múlt, hogy 1990-ben sikerült megfékezni Marosvásárhelyen a halálos áldozatokat követelő román-magyar összecsapásokat, és nem borította el egész Erdélyt az erőszak.
Batházi Tamás szerint Wladár Sándornak szexuális viszonya volt a húsz éve elhunyt, hírhedten keménykezű Széchy Tamással.
A volt igazságügyi miniszter elmúlt másfél éve került fókuszba.
Szamosvölgyi Péter gyáva senkinek nevezte az őt kritizáló hozzászólót.
