500 ezer forint – ennyit kellett biztosítékként letétbe helyeznie Ciarán Francis Tobinnak, hogy hazatérhessen Írországba egy rövid nyaralással egybekötött családi esküvőre 2000 szeptemberében. Ekkor már javában tartott az ellene indult büntetőeljárás, miután április 9-én Leányfalun autójával halálra gázolt egy testvérpárt, egy ötéves kisfiút és kétéves kishúgát. A hazánkban dolgozó ír a vakáció után ígéretéhez híven családostul visszajött, három hónappal később viszont végleg elhagyta az országot. Pontosabban 14 évre: ennyi ideig tartó kiadatási huzavona után idén januárban pár napra visszatért, hogy kipipálva a magyar büntetés-végrehajtás kötelező köreit, egy ír börtönbe visszaszállítva végül letöltse büntetését.

Az 500 ezer forint az eljárási szabályok alapján visszajár, így a magyar állam ennyivel lóg Tobinnak most, hogy a büntetés bebiztosítására többé nincs rá szükség. Információnkat Koszta János, a Budapest Környéki Törvényszék szóvivője megerősítette, sőt, kérésünkre egészen pontosan kiszámolták, mennyit kap majd kézhez a félmilliós óvadékból. „A bűnügyi költségek levonása után 335 296 forint jár vissza a letétbe helyezett összegből, amit a szabadságvesztés büntetés letöltése után kell kifizetni” – közölte a bírósági szóvivő. Addig a pénz a bíróság gazdasági hivatalának számláján pihen, ahová még 2000 őszén Tobin letétként befizette.

A bíró döntése miatt legális volt a hazatérése

Csakhogy a biztosítékot engedélyező bírósági döntés téves jogalkalmazáson alapulhatott – állítja egy ügyet közelről követő forrásunk, aki jelenleg is az igazságszolgáltatásban dolgozik, ezért nevének elhallgatását kérte. „Jogilag védhető ugyan a biztosíték elrendelése, csakhogy a bírónak tudnia kellett volna, hogy ezt az intézményt nem ilyen esetekre találták ki. Már azért is aggályos az egész, mert a vonatkozó paragrafus szerint akkor lehet a biztosítékkal megváltani a jelenlétet, ha az érintett külföldön él. De Tobin – bár ír állampolgár – évek óta Magyarországon élt, ide kötötte a munkája, és csak egy rövid írországi tartózkodás miatt kérte a biztosíték engedélyezését” – magyarázta.

Francis Ciarán Tobin

MTI / Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium / Burger Zsolt

A biztosíték lehetősége azonban elsősorban azért nem járt volna Tobinnak forrásunk szerint, mert a halálos gázolásnál jóval kisebb súlyú bűncselekményeknél szokták alkalmazni a gyakorlatban. Így például balesetet okozó kamionosoknál, vagy lebukott csempészeknél bólintanak rá, hogy a kihallgatás után útjukra engedhessék a külföldieket biztosíték ellenében, hiszen a várható pénzbüntetés, illetve bűnügyi költség úgyis megtérül. „Ebben az esetben az eljárás a terhelt távollétében lefolytatható” – rendelkezik a büntetőeljárási törvény, amelynek indoklásából is egyértelműen az szerepel, hogy  "kisebb tárgyi súlyú bűncselekményeknél" lehet alkalmazni.

Tobin esetében azonban „a várható büntetés súlyossága alapján túl méltányos volt a biztosítékról szóló döntés, mert tudni lehetett, hogy ennek letöltendő szabadságvesztés lesz a vége. Főleg, mert nem sokkal előtte, 2000. szeptember 9-én már megvolt a vádirat. De világosan látszott a férfi felelőssége az összes körülményből, így főleg a közlekedési szituációból is” – állította a bírói gyakorlatban jártas informátor. Az ír ugyanis a lakott területen megengedett sebességnél jóval gyorsabban – nagyjából 80 kilométer per órával – hajtott át Leányfalun, elsősorban emiatt vesztette el az irányítást járműve felett, amely a járdára csapódva legyalult egy közlekedési táblát, majd elsodorta a nagymamájukkal a zebránál átkelésre várakozó kisfiút és a babakocsiban lévő kislányt. Az eljárásban ugyan hivatkozott Volvo S40-es céges autójának műszaki hibájára és durrdefektre is, de a hatóságok ezeket kizárták.

Attól kezdve azonban, hogy a biztosítékról szóló döntés megszületett, ez nemcsak az egyszeri hazaruccanást tette lehetővé Tobin számára, hanem innentől megvolt a lehetősége, hogy egészen a jogerős befejezésig távollétében folytatódjon az eljárás. „Vagyis jogi értelemben egyik hazatérésekor sem szökött meg, hanem elengedtük. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egészen a jogerős ítélet végrehajtásáig ettől kezdve igazoltan volt távol, még csak az útlevelét sem kérhették volna vissza tőle, a biztosítékkal megváltotta a szabad mozgását” – mondta igazságszolgáltatásban dolgozó forrásunk.

Kevés a biztosíték, az ügyész is elengedte

Szerinte ráadásul a biztosíték összege is kevés volt, a biztosítékot ugyanis ahhoz kell mérni, hogy egy elmarasztaló ítéletnél ebből végre lehessen hajtani a pénzbüntetést, illetve kikényszeríthető legyen az elítélt közreműködése. Ahogy kell, Tobin összes személyi adatát, körülményét már az eljárás kezdetén felvették, információink szerint az aktájában az szerepel, hogy egy hazai biztosítótársaság egyik vezetőjeként havi 200-250 ezer forint a jövedelme. Igaz, hogy felesége nem dolgozott, így az egy főre jutó összeg kevesebb, de a nagyjából két havi fizetésnek megfelelő óvadék megfizetése valószínűleg nem okozott számára gondot – és nem jelentett kellő visszatartó erőt sem.

A biztosítékot engedélyező döntést Ficzere Mária bíró hozta meg, ő azonban nem sokkal később elment ügyvédnek, így máshoz került az eljárás. Sikerült elérnünk Ficzerét, aki a biztosíték lehetőségét és összegének nagyságát firtató kérdésünkre annyit mondott: „úgy láttuk, hogy elengedhető”, amit szerinte igazol, hogy Tobin először vissza is jött. „Most is  elengedném, ha döntenem kellene” – tette hozzá az ügyvéd, aki több kérdésünkre nem válaszolt, mert „többé nem kíván az üggyel foglalkozni”.

A biztosítékot engedélyező bírósági döntésnek ugyanakkor az ügyészi indítvány ágyazott meg: információink szerint a Pest Megyei Főügyészség eleve azt javasolta, hogy Tobin kérésének adjon helyt akkori nevén a Pest Megyei Bíróság. „A vádhatóság biztosan úgy látta, hogy amúgy is megvan az elítéltetéséhez szükséges bizonyíték, a végrehajthatósággal meg nem foglalkoztak, csak amikor már baj volt” – vélte forrásunk. Úgy tudjuk, hogy az ügyészi indítványról a bíró egy napon belül határozott.

Kifejezetten szeretik a „távollétes” ügyeket

A Tobin távollétét jóváhagyó bírósági döntésbe igazságszolgáltatási forrásunk szerint az is közrejátszhatott, hogy sok bíró egyáltalán nem bánja, ha a vádlott nincs jelen a tárgyalásokon. „Ez is benne lehetett, sok bírót tudnék mondani, aki örül, ha nincs jelen az érintett. Sokkal könnyebb úgy tárgyalni, gyorsabb is, hiszen nincs ott, hogy akadékoskodjon, jöjjön mindenfélével. Igenis van egy olyan be nem vallott bírósági hozzáállás, hogy a távollétes ügyek jobbak”. Persze, ilyenkor van jogi képviselője az érintettnek, a büntetőeljárási törvény kifejezetten elrendeli, hogy a biztosíték fejében jogosan távollévő vádlott védőjének részt kell venni az eljárásban. Másrészt ilyenkor már előre, a biztosíték engedélyezése iránti kérelmében fel kell hatalmazni a védőt arra, hogy úgynevezett kézbesítési megbízottként a hivatalos iratokat átvegye.

Így attól kezdve, hogy letétbe került a biztosíték, az eljárás iratait már nem is neki, hanem a kézbesítési megbízottnak küldik meg, és az ő kötelessége ezeket továbbítani megbízójának. Tobin védelmén többen is dolgoztak, köztük a későbbi igazságügyi miniszter, Bárándy Péter is, a kézbesítési megbízott egy másik ügyvéd volt az első- majd másodfokú büntetőeljárás során. Egészen 2003 novemberéig, amikor információink szerint maga jelentkezett a bíróságnál azzal, hogy már megszakadt kapcsolata ír ügyfelével, így a továbbiakban nem tudja neki továbbítani a hivatalos megkereséseket, iratokat. Megkerestük Tobin kézbesítési megbízottját, aki megerősítette, hogy megbízatása így szűnt meg, amikor nem kapott többé megbízást tőle, ugyanakkor nem akart nyilatkozni az ügyről.

Pontatlan jogszabály, amit a botrány után keményítenek

A bíró és az ügyész felelősségén kívül az is felmerülhet, miért nem húzták meg szigorúbban annak határait, amikor biztosíték ellenében távol lehet a vádlott. Ez a törvényalkotók is feltűnt, ugyanis 2008-ban – amikor a Tobin-ügy csúcsra járatva napirenden van a médiában – módosítják a büntetőeljárási törvényt: ettől kezdve egyáltalán nincs lehetőség biztosíték, és így távollét engedélyezésére, „ha a bűncselekmény halált okozott”.

Az akkori büntetési gyakorlatot követő forrásunk szerint egyértelmű, hogy Tobin miatt próbálták utólag kiküszöbölni a hiányosságot, aminek köszönhetően az ír gázoló legálisan távozhatott az országból. A törvénymódosítást az akkori igazságügyi miniszter, Draskovics Tibor nyújtotta be, aki egy sor alkalommal ígért kemény fellépést az akkor már elítélt férfi kiadatásáért, az indoklásban sejtelmes utalásként viszont csak annyi szerepel, hogy „a jelenlegi ítélkezési gyakorlatban előforduló problémák elkerülése érdekében”.

A 2008-ban elfogadott módosítással vezették be azt is, hogy a biztosíték iránti kérelemben arról is nyilatkozni kell, hogy „ha ez a büntetés-végrehajtás érdekében szükséges”, hogy a külföldi önként visszatér Magyarországra, „elősegíteni a kiszabott büntetés végrehajtását”.

Leadta volna az útlevelét

Tobin viszont még simán ki tudta használni a laza jogi szabályokat, egy hozzá abban az időszakban közel álló magyar ismerőse szerint maga sem hitte el, hogy nem kell újra leadnia útlevelét, miután az írországi utazásról visszajött, mert eredetileg csak ezért kérte a biztosíték lehetőségét. Forrásunk soha nem nyilatkozott korábban, ezúttal is csak nevének elhallgatása mellett mondott a hvg.hu-nak részleteket arról, hogyan élte meg a gázoló azt az időszakot.

„Lejelentkezett a hatóságoknál, hogy újra itt van, három hónapig várt, miközben az ügyvédje útján tudatta, hogy év végéig tart magyarországi munkája, és ekkor lejár a tartózkodási engedélye is” – mondta, vagyis még a munka nélkül maradt Tobinnak kellett volna meghosszabbíttatnia az itt tartózkodását, miközben szabadon távozhatott. Az eljárást Tobin oldalán végig követő forrásunk „pongyolaságnak” nevezte, hogy nem kérték be az útlevelét, még csak be sem hívták újabb kihallgatásra. „Jó, nem dübörgött az ajtón, de várt. És biztos vagyok benne, hogy megint leadta volna az iratait, ha erre kérik” – állította.

MTI / Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium / Burger Zsolt

Már csak azért is, mert szerinte Tobin „hallatlanul megviselt ember lett” a baleset után. „Amit tett, arra egyszerűen nincs mentség, ez nyilvánvaló. De kevesen tudják, hogy ez az ember addig mennyire szerette Magyarországot, tele volt pozitív élményekkel, mert kifejezetten arra szánta az itteni kiküldetését, hogy megismerjen minket” – mondta. A baleset hétvégéjén is kirándulni volt terhes feleségével, kisfiával és egy másik baráti házaspárral, ahogy szinte minden szabadidejében az ország valamelyik részét járta.

Még riogatták is a magyar börtönviszonyokkal

A gázolás után elmondása szerint szinte lincshangulat volt, többtucatnyian gyűltek össze, és „a legenyhébb megjegyzés a ’verjük agyon’ és a ’halálbüntetés’ volt. Ennek ellenére forrásunk állította, még a leányfalui polgármestert is felhívta, hogy mikor lesz a temetés, mert legalább koszorúkat akart küldeni. „Végignéztük a teljes szellemi és lelki tönkremenetelét, pedig egy okos, sokat dolgozó családapa volt” – jegyezte meg.

„A közhangulat, a sajtó miatt egyre jobban félt, egy idő után valóságos fóbiája kezdett kialakulnia a magyar börtönbe vonulástól. Több ír jogász is volt mellette, és úgy tudom, ők is azt erősítették benne, hogy milyen barbár viszonyok vannak, és alig beszélve a nyelvet bent még elviselhetetlenebb lenne a helyzete. Például kiderítették neki, hogy a bv-ben végezhető munkák balesetvédelmi és egyéb szabályzatai akkor nem léteztek angolul, és ezért azt mondták neki, hogy egy cellában kellene évekig lennie, egyáltalán nem dolgozhatna, nem járhatna ki” – mesélte, hozzátéve, hogy ezzel „nem amellett akar kampányolni, hogy nem is szörnyűség, amit Tobin tett”.

Az ír hazatérése után megszakadt vele a kapcsolata, csak most látta a tudósításokban, amikor rövid időre visszatért, hogy utána hazájában folytathassa a szabadságvesztés letöltését. Mint mondta: „le lehet olvasni az arcáról, hogy ez neki célba érés”, mert „biztos, hogy rosszul döntött, mikor nem vállalta a büntetést”.