„Amikor Orbán Viktor először beszélt arról, hogy ’konszolidáció’ következik, teljesen feldobódtunk, hogy küldhetünk egy ütős jelentést a külügyminisztériumnak. Aztán beszélt róla még háromszor, majd kiderült, hogy az egészből nem lesz semmi. Hasonló történt más ügyekben is. Mi kerültünk kényelmetlen helyzetbe, így ma már jóval óvatosabbak vagyunk azzal, amit mond” – így jellemezte a hvg.hu-nak egy diplomáciai forrás a magyar kormányfőről náluk kialakult véleményt. Szavainak az ad aktualitást, hogy Orbán Viktor legutóbbi kijelentéseit a kárpátaljai magyarok önrendelkezéséről ismét napok óta kénytelen magyarázni mind a kormányfő maga, mind a kommunikációs stáb.

Mint ismert, beiktatási beszédében a kormányfő azt mondta, a kárpátaljai és az erdélyi magyarságot is megilleti az önigazgatás, a magyar útlevél, az autonómia. Az ukrán válság esetében a kormányfő szavait lehetett akár úgy is értelmezni, hogy miközben Oroszország Ukrajna keleti megyéit próbálja elszakítani az országtól, de legalábbis föderatív államszervezet létrehozására rábírni az új kijevi vezetést, Budapest nyugatról „jelentkezett be”.

A rutin meg az évek

Emiatt Kijevben bekérették a külügyminisztériumba a magyar nagykövetet, Donald Tusk lengyel kormányfő szerencsétlennek nevezte az elhangzottakat, Orbán pedig a pozsonyi nemzetközi biztonságpolitikai konferencián magyarázkodhatott, hogy „most alapvetően ukránbarát hangot kell megütnünk”. Igaz, később mégis nyílt vitába keveredett Tuskkal, amikor arról beszélt, hogy ha az EU nyújt segítséget az ukránoknak a gázvásárlásokhoz, akkor „elvárásaink is lehetnek”. Mire a lengyel kormányfő annyit mondott, a „gáz áránál fontosabb a szabadság”.

Orbán Viktor külügyminiszterek előtt tartott beszéde 2013. július 16-án. Mondja, és mutatja - ki, mire figyeljen?

Fülöp Máté

Az persze egy dolog, hogy Orbán szavait mindenki minimum úgy kommentálta, „ilyen érzékeny helyzetben erről beszélni nagyon szerencsétlen”; az viszont már tiszta szerencse, hogy információink szerint a miniszterelnök efféle megnyilvánulásait már egyre kevésbé veszik komolyan. „Ezek csak szavak, még ha nagyon szerencsétlen szavak is. Orbán Viktor egy rutinos politikus, és nem értem, hogy nem volt képes felmérni, árt azzal, amit mond. De a lényeg a tettek, abban pedig a magyar kormány következetesen viszi a közös uniós álláspontot” – mondta egy forrásunk. (Ettől függetlenül információink szerint több tagállamból is egyértelmű üzenetet kapott a magyar kormány, hogy az ilyen megnyilvánulások aláássák a közös uniós fellépés lehetőségét, így károsak.)

„Hagyják figyelmen kívül, amiket mondok” – egy, a Wikileaks által nyilvánosságra hozott amerikai követségi jelentés szerint ezt még a 2006-os választások előtt mondta diplomatáknak zárt körben az akkor még ellenzékben lévő Orbán. És mintha ez így is ment volna tovább. Mint megírtuk, a mostani voksolást megelőzően tavaly decemberben egy uniós diplomatáknak adott zártkörű reggelin személyesen tett ígéretet a „konszolidációra” Orbán Viktor, hogy aztán az ismét kétharmados parlamenti többséget szerző Fidesz-frakció első ülésén maga „tiltsa le” a szó használatát, mert úgysem az következik. Az ilyen esetek után mondta azt egy forrásunk, hogy már erős forráskritikával kezelve küldenek jelentéseket haza a miniszterelnöki megszólalásokról.

Blöff?

Mindezek miatt információink szerint például a határon túli magyarság és az autonómia ügyeiben fokozott érzékenységet mutató Szlovákiában nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget a beiktatási beszédben elhangzottaknak. „Robert Fico már pontosan tudja, hogy Orbán Viktorban nem csak egy megbízható partnert, de egy ’rokon lelket’ is megismerhetett, így Budapest sosem fogja túlzottan kiélezni ezt a dolgot a valóságban” – mondta egy, az ottani viszonyokra rálátó forrásunk, megjegyezve, az ilyen mondatok arra persze tökéletesen alkalmasak, hogy a magyar kisebbség ellen felhasználhassák őket.

Érdekes módon, még egy magyar kormánytag is arról beszélt a hvg.hu-nak, a határon túli magyarokkal kapcsolatos kijelentéseknek nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani. Forrásunk szerint nem lesz semmivel keményebb a magyar kormány álláspontja, mint eddig. „Mit tudnánk tenni például Romániával szemben azért, hogy ’kizsaroljuk’ az autonómiát? Mondjuk belengetjük a schengeni csatlakozás megvétózását? Egyrészt, ez még évekig nem lesz aktuális úgysem, másrészt Németország, Franciaország, Olaszország, egy sor nagy tagállam gátolja ezt, mindegy, hogy mi beleállunk-e” – hangzott a kissé meglepő okfejtés. Egyébként a harcias szavak mögötti mérsékeltebb álláspontot jelezheti az is, hogy tavaly novemberben a Magyar Állandó Értekezleten Orbán Viktor maga tette helyre Kovács Miklóst, a Fidesz-közeli Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetőjét, aki azt mondta, mivel Ukrajna „két fogaskerék (az EU és Oroszország) közé került, ezért kemény politizálással kellene engedményeket kicsikarni a magyar kisebbség érdekében”. (Érdekes egyébként, hogy akkor még Viktor Janukovics hatalmon maradásáért szurkolt a Fidesz és az MSZP is.)

Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár arról beszélt a köztévé péntek reggeli műsorában, „önálló életre keltek” a kormányfő szavai. Ez nem először fordul elő – a jelek szerint a diplomácia igyekszik megtanulni, hogy értékén kell kezelni időnként a kormányfői kijelentéseket. Ez ugyanakkor – több forrásunk szerint is – azért okoz problémát, mert éles helyzetekben, mint most az ukrán is, gyakran nehéz megismerni, hogy mit gondol valójában a kormányfő.

Egy forrásunk konkrét példaként említette, hogy a kormányzat a 444.hu kérdésére nem adott értékelhető választ arról, mi Budapest álláspontja az amerikai haderő közép-kelet európai telepítéséről. „Persze nem csak a sajtóból tájékozódunk, de máshonnan nem kapunk információt” – mondta egy forrásunk, példaként idézve, hogy Prágában, Varsóban nyíltan kezelik a kérdést.