Tetszett a cikk?

1944. október 15-én a magyar vezetés megpróbált kiugrani a második világháborúból, de Horthy akciója nem sikerült. A németek által megszállt országban a nyilasok – és vezérük Szálasi – jutott hatalomra, aki még Horthyt is felelősségre akarta vonni. Ezzel Magyarország sorsa megpecsételődött, de néhány egyéni sors is hátborzongatóan alakult. Akadt olyan eset, amikor valaki zsidómentőből a nyilasok áldozatává vált, végül pedig maga is csatlakozott a kegyetlenkedőkhöz.

A tengelyhatalmak és Magyarország 1944-re már elvesztette a világháborút – ezt tudták a hazai vezetők is. Az októberi magyar kiugrási kísérlet azonban nem sikerülhetett, Magyarország és a náci Németország sorsa a korábbi években, részben a magyar revíziós politika, illetve a „tengely” által jóváhagyott terület-visszacsatolások miatt annyira összefonódott, hogy a háború végén már nem maradt mozgástere a magyar politikai vezetésnek. Így végül Hitlerrel együtt bukta el Magyarország a háborút – mondta Zeidler Miklós egyetemi docens, az MTA BTK Történettudományi Intézetének (TTI) főmunkatársa azon a keddi sajtóbeszélgetésen, amelyet az intézmény munkatársai a hetven évvel ezelőtti kiugrási kísérlet évfordulója előtt egy nappal tartottak a budai Várban.

Az Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjához tartozó TTI tudományos segédmunkatársa, Paksa Rudolf szerint a kiugrási kísérlet azért volt bukásra ítélve, mert a német csapatok mozaikszerűen vették körül a magyar egységeket 1944. október 15-ére, és a németek azonnal lefegyverezték (volna) a magyar tiszteket, akik követték volna Horthyt és miniszterelnökét, Lakatos Gézát.

Turbucz Dávid, a TTI tudományos segédmunkatársa szintén arról beszélt, hogy Horthy Miklós, a kormányzó 1944 októberében rosszul mérte fel a helyzetet. Saját kultusza foglyává vált ekkora már: elhitte, hogy a hadsereg egyetlen szavára engedelmeskedik, és a tisztek, főtisztek hozzá lojálisak. A kormányzó a hosszú évek óta körülötte kialakított mesterséges kultusz nyomán ugyanis tévesen mérte fel a hadseregben lejátszódó folyamatokat.

Paksa szerint ekkorra már a tisztek jelentős része – éppen a megelőző 25 év nevelése folytán – a szovjetekben az ördögöt látta, átállásuk ezért elképzelhetetlen volt a szövetségesek oldalára. Személyesen sem várhattak sokat a szovjetektől, hiszen arra szocializálták őket, hogy nekik nem lehet jövőjük kommunista uralom alatt. 

Paksa a rendezvény után a hvg.hu-nak elmondta, hogy miután az 1944. október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlet után Horthyt lemondatták a németek, és Szálasit tették meg Magyarország első emberének, a nyilas vezér még Horthy felelősségre vonását is kezdeményezte volna egy október 19-ei dokumentum szerint. Ez a felelősségre vonás elmaradt, Horthy ugyanis a németek őrizetében volt. (Szálasi a kiugrás miatt lépett volna fel Horthy ellen.)  A nyilasok így több magas rangú, Horthyhoz hű katonatisztet és katonai vezetőt vontak eljárás alá, amiért a kiugrásban közreműködtek. 

A kiugrást, annak előzményeit és következményeit nemzetközi és hazai szemszögből is vizsgálta rövid előadásában Borhi László, a TTI munkatársa és az amerikai Indiana Egyetem vendégprofesszora. Borhi az angolszász nagyhatalmak politikáját elemezve megállapította, hogy az USA-t és Angliát nem elsősorban a kelet-közép-európai államok és állampolgáraik sorsa foglalkoztatta. Bár 1943-ban voltak magyar remények arra, hogy az angolszászok partra szállnak a Balkánon, de valójában azonban erre nem volt reális esély, és arra sem, hogy ők szállják meg Magyarországot. Az angolszászok igazi célja az volt, hogy a tervezett normandiai partraszállás előtt Franciaországban csökkentsék a jelenlévő német haderőt. Az angolszászoknak tehát az volt érdeke, hogy a németek megszállják Magyarországot. Ebben nem játszott szerepet az itt élő zsidóság sorsa sem – a dokumentumok nem utalnak arra, hogy az amerikai vagy brit illetékesek foglalkoztak volna e kérdéssel.

Borhi a nemzetközi dimenziók kutatása mellett a háború és a terror hétköznapjaival is foglalkozott. A sikertelen 1944. októberi magyar kiugrási kísérlet után hatalomra került nyilasok vérengzéseiről megállapította: ezt amúgy családjukkal törődő apák, hétköznapi emberek, későbbi kommunisták, sztahanovisták hajtották végre. Néhány hétre azonban elszabadult a pokol 1944 végén Budapesten: a hétköznapi emberek a nyilasokhoz csatlakozva kisebb-nagyobb hatalomhoz jutva, akár katonákat, főtiszteket is kivégeztek egy pesti udvaron, ha az akadályozta őket rémtetteik végrehajtásában. Így rendőröket is megöltek, vagy lefegyvereztek. A rendőrök bűne is esetenként az volt, hogy a nyilasok által üldözött zsidók védelmében léptek fel.

A terror lélektanához hozzátartozott, hogy a nyilas rémuralmat nem is feltétlenül nyilas ideológiát képviselő emberek teremtették meg – mondta Borhi. Így B. O.-t, aki egyébként zsidókat bújtatott, illetve mentett 1944-ben, a nyilasok egy feljelentés nyomán elfogták, kegyetlenül megverték. A felismerhetetlenségig összevert férfit utóbb azonban megkérdezték, akar-e hozzájuk csatlakozni. Az életéért, családjáért remegő B. O. ekkor beállt a nyilasokhoz, és később ő is részt vett a kegyetlenkedésekben. A közvetlenül a háború után ellene indított első perben még felmentették – az általa mentett zsidó emberek tanúvallomásai is őt támogatták – 1971-ben viszont gyilkosságért és más kegyetlenkedésekért mégis elítélték.

Mindez Borhi szerint bizonyítja, hogy 1944-ben, a nyilas rémuralom idején egy hétköznapi ember is lehetett a zsidók megmentője, a nyilasok áldozata és nyilas hóhér – egy személyben. Paksa Rudolf szerint ez sem igazán meglepő, hiszen a Zimbardo-féle szociálpszichológiai kísérletek a 70-es években igazolták: ha teljesen hétköznapi embereket, kísérletre önként jelentkezőket véletlenszerűen két csoportra, „börtönőrökre” és „rabokra” osztanak, majd tényleg börtönszerű körülményeket teremtenek körülöttük, magukra hagyják őket, akkor két héten belül úgy elszabadul a pokol, olyan kegyetlenkedések történnek, hogy a kísérletet le kell állítani. 1944 végén egy ilyen gigantikus börtönné alakult át Budapest: a szovjet ostromgyűrűbe beszorított nyilasok és németek természetesen a „börtönőrök” voltak ekkor.

Borhi hozzátette ehhez: a nyilas pártszolgálatosok viszonylag kevesen voltak, de rémtetteikben ez nem akadályozta őket. Szerinte különleges az is, hogy míg Kelet-Európában általában az elmaradott területeken történtek a legsúlyosabb tömeggyilkosságok a világháború folyamán, addig Magyarországon a modernizált fővárosban következett be ugyanez.

Míg tehát Kelet-Európa legszegényebb vidékein egymillió embert öltek meg katonák és helybeliek – akár szomszédok is egymást, akár munkatársak is egymást -, addig Budapesten a lakosság egyik csoportja (nyilas pártszolgálatosok) irtották a lakosság másik részét (zsidókat, baloldaliakat, más ellenségesnek minősített személyeket).

Arra a kérdésre, hogy a kiugrás sikerülhetett volna-e? - a várbeli beszélgetésen résztvevő történészek többsége nemmel válaszolt, ugyanakkor elhangzott, hogy ha Magyarországnak sikerül átállnia a szövetségesek oldalára, akkor a nemzeti vagyon jelentős részét megkímélhették volna és az emberáldozat is kisebb lett volna. Ám ez azért volt irreális, mert Hitler Magyarországot stratégiai fontosságúnak tartotta a háború utolsó hónapjaiban: ennek oka az volt, hogy Románia 1944. augusztusi kiugrása után a tengelyhatalmak fennhatósága alatt csak Magyarországon volt kőolaj. Márpedig Hitler szerint „Berlin nélkül még lehet háborúzni, de a zalai kőolaj nélkül nem”. Végeredményben ez pecsételte meg Paksa szerint hazánk sorsát.

Szegő Iván Miklós

(a szerző az OSZK 1956-os Intézet munkatársa)

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!