Tárgyilagos képet kell festeni a Horthy-korszakról, amely alig megoldható problémákkal nézett szembe, és végül kényszerhelyzetbe került - mondta Boross Péter volt miniszterelnök pénteken a Veritas Történetkutató Intézet által a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban rendezett konferencia bevezető eladásában. 

Az Egy korszak és névadója - Horthy Miklós és Magyarország a két világháború között című konferencián Boross Péter volt miniszterelnök azt mondta, kortársként beszél a korszakról és felidézte: tízévesen 1938-ban a kőszegi katonaiskolában kezdett tanulni, édesapja egy nagybirtokon volt erdőmérnök, és ebben a közegben nem volt érezhető, hogy bárkit kirekesztettek volna. Összejárt a helyi katolikus, református és zsidó értelmiség, "elég markáns, derék összejövetelek voltak ezek" - emlékezett Boross Péter, hozzátéve: családja 1943-44 karácsonyán is vendégül látott zsidó ismerősöket.

A volt miniszterelnök szerint a befogadó és - ahogy Szerb Antal fogalmazott - "gödörből mindig kimászni tudó" mentalitás tartotta életben a magyarságot, és ennek lerombolása tudatos nemzetrontás. Míg Széchenyi még úgy vélekedett: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak, addig ma már lekicsinylően mondják egyesek, "ez magyar módra készült".

"Ahol én éltem, nem volt antiszemitizmus" - mondta Boross Péter, aki azt mondta, hogy emellett azért volt sok bűn is abban a korszakban, ami nem méltó Magyarország befogadó múltjához. Utalt arra is, hogy Horthy 1993-as kenderesi újratemetésén két koszorú is érkezett "a hálás budapesti zsidóságtól".

A 444.hu-nak a konferenciáról szóló beszámolója szerint Boross azt is mondta, hogy bár nem tudja, hogy Budapesten milyen volt a helyzet, de egészen biztosan nem olyan, mint amilyennek 1945 után láttatták. Mint mondta, szerinte a múlthamisítás megnehízti, hogy Horthyról objektívan beszéljenek, és ezért sokan a szélsőségek felé fordultak.

A 444 szerint Boross azt is sérelmezte, hogy egy tavaly megjelent, levéltári dokumentumokat bemutató könyv (A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban - Levéltári dokumentumok 1941-47) szerint a magyar hadsereg háborús bűnöket követett el a Szovjetunióban a háború idején. "Elfogadhatatlan, hogy olyan könyv jelenik meg, miszerint a Magyar Hadsereg bűnöket követett volna el Szovjetföldön, ráadásul ezt egyetemi katedráról még oktatják is" - mondta Boross. 

A konferencián Szakály Sándor, a Veritas intézet főigazgatója előadásában idézte Gosztonyi Péter svájci emigrációban alkotó, már elhunyt történészt, aki szerint Horthy nem volt vérbeli politikus, de olyan bűnt nem követett el, amilyet egyes eszmék megszállott apostolai.

Szakály Sándor Horthy Tanácsköztársaságot követő hatalomra kerüléséről, 1920. március 1-jén a Nemzetgyűlésben lezajlott kormányzóválasztásról elmondta, hogy ez akkor a győztesek jóváhagyása nélkül nem történhetett volna meg. Horthy csaknem negyedszázadon át, egészen az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérletig tartó időszakban ideiglenes államfő, egy király nélküli királyság kormányzója. "Megválasztják a katonát, politikus lesz, de államférfi nem" - mondta Szakály. A konferencián felidézték Horthynak a kormányzóválasztás után több mint 30 évvel, már portugáliai száműzetésében írott emlékiratait is, amelyek szerint "bekövetkezett, amit mindig el akartam kerülni, belesodródtam a politikába".

Szakály Sándor azt mondta: Horthy a bel- és a külpolitikától is távol tartotta magát, ezt rábízta miniszterelnökeire; közülük Bethlen István az 1920-as években kiemelte az országot a trianoni traumából. A revízió, a békeszerződés felülvizsgálatának programja nemzeti közösséget hozott létre. Az nyilvánvaló volt, hogy a magyar hadsereg nem tudja sikerre vinni a revíziót, Hitler viszont a versailles-i békerendszer elfogadhatatlanságát hirdetette, és a Nyugat fokozatosan hátrált, engedett a német diktátornak. Magyarország a németek oldalára sodródott, ami eleinte területi gyarapodásokkal járt. A döntések és azok felelőssége Horthyé. A Szovjetunió elleni hadba lépés pedig, bár jogszerű, erősen vitatható, és ezért is felelősséggel tartozik az államfő, de ez nem egyenlő a bűnösséggel - fejtegette.

Amikor 1944 márciusában a német csapatok megszállták Magyarországot, Horthy környezetében azzal érveltek az államfő lemondása ellen, hogy szélsőséges erők jöhetnek. "Aki azt mondja, hogy a német csapatokat virágeső fogadta, összetéveszti az 1944-es Magyarországot az 1938-as Béccsel" - mondta Szakály. Ezután jött Magyarország történelmének egyik legtragikusabb időszaka, májusban megkezdődtek a deportálások, Horthy nyáron leállította, októberben pedig megpróbált kiugrani a német szövetségből, de nem járt sikerrel, és politikusból nem magasodott államférfivá - mondta Szakály Sándor.