Túry Gergely
HVG: Mi a baj Magyarországgal? címmel tizenöt évi itt-tartózkodás után könyvet ír. Korábban sok kritikát kapott, mert élesen bírálta a magyar politikai és társadalmi helyzetet. Említ a könyvében azért pozitív változásokat is?
Erik D'Amato: Amikor 1999-ben ideköltöztem Prágából, az egyik leglátványosabb különbség az volt a két város között, hogy itt nem voltak hipszterek. Prágában mindenki az volt. Itt alig akadtak olyan szórakozóhelyek, ahová ezek a jellemzően innovatív szakmákban dolgozó, kultúrával sokat foglalkozó, trendi huszonévesek járhattak volna. Budapest most az alternatív fiatalok paradicsoma, sokak szerint a leglakhatóbb európai város. De persze Németország is nagyon klassz hely volt az 1920-as években, aztán láthatjuk, mi történt kicsivel később.
HVG: Éppen az után lett a Budapest Business Journal című hetilap főszerkesztője, hogy a Fidesz először hatalomra lépett. Milyen különbséget lát az akkori és a mostani kormány ténykedése között?
Erik D'Amato: A mostanihoz hasonló szándékok vezették az első Fidesz-kormányt is: akkor Ferihegy államosításáról és az M1-es fizetős sztráda lenyúlásáról írtunk cikkeket. Mostanra el is felejtettük, hogy ezek megtörténtek. Akkoriban azért tartottam magam rossz szerkesztőnek, mert nem éreztem elég érdekesnek a cikkeinket. Magyarország unalmas módon haladt előre, főleg ahhoz képest, hogy mi történt a környékbeli országokban. Koszovóban például háború dúlt. De ami unalmas, az jó; Svájc is unalmas, az emberek jól élnek. Akkoriban Magyarországon nem történtek a maihoz hasonló aberráltságok. A mostani az előző Fidesz-kormány koncentrált változata. Ezzel együtt is nagyon meglepett az utóbbi időkben tapasztalt elszántsága.
| Erik D'Amato |
A világhírű amerikai kísérleti pszichológus, Michael R. D'Amato fiaként politikai közgazdaságtant tanult Hampshire-ben. Az 1990-es évek elején a később a Euromoney által bekebelezett, a fejlődő piacokra fókuszáló International Media Partners nevű New York-i médiacég résztulajdonosa volt. Évekig közreműködött az IMF és a Világbank hírlevelének készítésében. Először a Prague Business Journal vezető szerkesztői posztjáért választotta Európát, majd 1999-ben az ugyanehhez az amerikai hátterű cégcsoporthoz tartozó Budapest Business Journal főszerkesztője lett. Két évig a BBC-nek készített rádióműsor-sorozatot a térség gazdasági és üzleti helyzetéről. Tíz éve megalapította All Hungary Media Group nevű médiavállalkozását, és szűk piacokra fókuszáló online újságokat készített a magyarországi politikai, társadalmi helyzetről, az ingatlanpiacokról és a kultúráról. Ötvenévesen, idén nyáron úgy döntött, megválik itteni érdekeltségeitől: 15 év után elhagyja Magyarországot, és visszaköltözik New Yorkba, hogy gyermekei amerikai iskolába járhassanak. |
HVG: Mivel magyarázza a stílusváltást?
Erik D'Amato: Amerikában általában nem jön vissza az elnök, ha egyszer veszített. Még egy igazán csodálatos személyiséggel megáldott politikai vezérnek is óriási frusztráció és trauma, ha hirtelen távoznia kell a hivatalából, majd négyévi ellenzéki szerep után sem sikerül megnyernie a választásokat. Orbán Viktor a végsőkig megkeseredett.
HVG: És miért nem tud ezzel a helyzettel élni az ellenzék?
Erik D'Amato: Már akkor is szkeptikus voltam, amikor 2002-ben hatalomra került a baloldal. Nagyon jól láttam, mennyire nem foglalkozott a Fidesz az ország pénzügyi helyzetének stabilizálásával, így nyilvánvaló volt, hogy a Medgyessy-csapat ígéretei teljesen abszurdak, hogy a miniszterelnök, aki még csak nem is volt tagja annak a pártnak, amelyik a hatalomba ültette, gyenge és katasztrofális. És az ellenzék mai tagjai is tragikusak. Meg kellene tanulniuk végre olyan politikai mozgalmat kreálni, amelyiknek világosan definiálhatók a céljai. Az MSZP az 1990 óta eltelt időszakot inkább neoliberális, mintsem baloldali pártként abszolválta. Olyan a párt, mint egy csomó bolsevik néni, akiket egyáltalán nem érdekelnek a modern liberális politika olyan elemei, mint például a melegjogok. Csak akkor térhet magához az ellenzék, ha teljesen padlót fog. Ahogyan az alkoholisták is, akiktől talán jobb nem elvenni az üveget, inkább megvárni, míg abszolút lenullázzák magukat, s ha nem pusztulnak bele, esetleg képesek újrakezdeni. A baloldal már majdnem elérte ezt a szintet. Az LMP pedig egy vicc: a pártban alig van, aki valamennyit is dolgozott, épített, adott vagy vett eddig. Nem is tudom, mit gondolnak, talán egyenjogúsági szemináriumokra kellene járnunk reggeltől estig?
HVG: Hogy látja a magyarországi helyzetet a külföldi média?
Erik D'Amato: Lustán. Mindenhol ugyanazokat a sztorikat írják meg, és senki sem hajlandó kicsit is mélyebbre ásni. Csak a politikai elvekről beszélnek, nem szánnak időt a mögöttes anyagi mozgatórugók feltárására. Nemrég beszélgettem egy Magyarországról tudósító külföldi újságíróval, aki nem is hallott a nemzeti dohányboltok körüli botrányról! Amikor a jobbikos Gyöngyösi Márton azt mondta, hogy listázni kellene a zsidókat, a hír bejárta az egész világot. Pedig csak butaságot beszélt. Csalódott vagyok, hogy a külföldi média nem vette a fáradságot a korrupciós sztorik felderítésére. A legnagyobb botrány, amiről egyáltalán nem írnak, hogy Magyarország putyinizálása nagyrészt uniós forrásokból történik. Óriási a verseny ezekért az ingyenpénzekért, mert egy részüket jól el lehet lopni. Épp ezért senki sem akarja feltárni ezeket az ügyeket; a jobboldal nem beszél róluk, mert csak a pénzt akarja, a baloldal pedig nem tartaná szerencsésnek, ha bármi negatívum nyilvánosságra kerülne az EU-val kapcsolatban. Sokkoló!
HVG: Az átlagemberek szemszögéből mit tart a fő bajnak Magyarországon?
Erik D'Amato: Azt, hogy az utóbbi négy évben apró szigorítások sorozatával nehezítik az életüket, és fosztják meg őket a szabadságuktól. Kedvezőtlenné tették az üzleti környezetet mindazok számára, akik nincsenek közel a közpénzbugyrokhoz. Nehezebb lett megkeresni a napi betevőt, vagy egyszerűen csak az államtól független polgárnak maradni. Pedig ez volna a nyugati civilizáció alapja! Hogy a családoknak legyen megfelelő anyagi hátterük, megtakarításaik és ingatlanuk, és hogy ne legyenek kitéve minden apró kérdésben az aktuális politikai hatalom kényének-kedvének.
Túry Gergely
HVG: Miért tartja kedvezőtlennek az üzleti környezetet?
Erik D'Amato: A harmadik világ legrosszabb tulajdonságait egyesíti: nagyon bürokratizált, hatalmas a korrupció és a káosz, csakhogy eközben itt nincs akkora növekedési potenciál, mint a fejletlen országokban. A befektetők a legőrültebb helyeket választják, de ott óriási profitokat tudnak elérni. No itt aztán nem! Akadtak ugyan bizonyos ágazatok, például a bankszektor, ahol magas volt a profit, de nyilván azért, mert ezeken a területeken a kockázat is magas volt. Egy magyarországi kisvállalkozásnak a 27 százalékos forgalmi adó mellett szinte nincs is esélye a túlélésre, ha tisztességesen működik. A 27 százalék nyereségnek lenne jó, de helyette a kormányzathoz csatornázzák. Az egyedüli módja annak, hogy valaki boldoguljon, ha megpróbál ebből valamennyit visszalopni. A régióban Magyarországon a legmagasabb a GDP-nek az a része, amit a kormány oszt vissza.
HVG: De hát Magyarországot a startupok paradicsomának mondják!
Erik D'Amato: Az egész startupos őrület egy nagy Patyomkin-falu. Ha nem lennének a százmilliós támogatások és a nagy felhajtás e cégek körül, nem nagyon hallanánk sikerekről. Sajnos akármilyen kreatívak és képzettek a hazai fiatalok, ha a helyi piacon próbálnak boldogulni, szinte elképzelhetetlen, hogy nemzetközi sikereket is elérjenek, mert el vannak foglalva az itteni apró-cseprő ügyekkel, a számláikkal, a kiskapuk keresésével. Azok a cégek viszik valamire, amelyeknek másutt van a központjuk, és például magyar programozókból húznak hasznot. De vajon mi lesz a hazai startupokkal, keresett már rajtuk pénzt bármelyik kockázatitőke-alap? Csak végtelen történeteket hallunk arról, mennyire nagyszerű a Prezi, de lassan ideje volna számszerűsíthető magyarországi sikereket felmutatni.
HVG: Segíthet Magyarországon, ha a kínai modellt követve „illiberális állam” lesz?
Erik D'Amato: Nem tudom, mit értett a kormányfő kínai modellen, az ugyanis nem más, mint szimpla diktatúra. Minden közül a legrosszabb. Csak annak jó, aki helyet kap a pártvezetésben, és lophat a közpénzekből. Egyébként a Nyugat mindig is felháborítóan engedékeny volt Kínával szemben, elnézte, hogy olyan kommunista párt vezeti az országot, amelynek a tagjai milliárdosok. Éppen ezért annyira veszélyes: mindenre képes, ha a hatalom fenntartása a cél. Hatalom a hatalom kedvéért. Nem lehet tudni, mi következik ezután, lehet, hogy valamiféle posztdemokratikus államszervezet jön létre – a változás nagyon lassú lesz, és sokáig fog tartani. Nem sokkal az után, hogy ideköltöztem, Fehéroroszországban tanulmányoztam a politikai helyzetet. Azt hittem, a tanulmány, amit az ott-tartózkodásom alapján írtam, a Lukasenko-rendszer nekrológja lesz. Nos, egy rezsim sokáig bírja.
HVG: Vajon hol van az a pont, amikor a magyar politikai rezsimet már diktatúrának lehet nevezni?
Erik D'Amato: Nehéz megmondani. Ha valaki Oroszországban „El a kezekkel Ukrajnától!” feliratú kitűzővel sétál az utcán, jó eséllyel azonnal betuszkolják egy rendőrautóba. Ettől még messze vagyunk. Potter Stewart amerikai főbíró azt mondta, amikor a pornográfiáról kérdezték: „Nem tudom definiálni, de felismerem, ha látom.” Nem tudom, eljutunk-e a diktatúráig: ha a liberálisok elmennek az országból, és a határon túli magyarok mind megkapják a választójogot, olyannyira megváltozhat a szavazók összetétele, hogy nem is kell ilyen apróságokkal törődnie a kormánynak.
G.TÓTH ILDA
