Magyarország lehet a kitoloncolók országa
Az ENSZ menekültügyi szabályait sértheti, ha a kormány nem egyedileg bírálja el a menekültügyi kérelmeket, hanem homogén csoportként kezeli az úgynevezett biztonságos kibocsátó vagy biztonságos harmadik országból érkezőket. Mindez a jéghegy csúcsa: a decemberben szakmai egyeztetésre kiadott törvénytervezet alapján ezeknek az embereknek a menekültügyi eljárásában több, garanciális szabály se lenne biztosítva, már ha a kormány eredeti szándéka fennmarad.
A kormányzati politika a „gazdasági menekülteket”, illetve a „megélhetési bevándorlókat” találta meg aktuális ellenségként, akiknek az ügyében gyorsított eljárással határoznának. Mint arról Kósa Lajos alelnök a hétvégén beszélt, a Fidesz kezdeményezi a menekültügyi eljárások gyorsítását, hogy azt akár néhány napos határidővel is le lehessen bonyolítani. Ehhez az úgynevezett biztonságos kibocsátó ország és a biztonságos harmadik ország kategóriáját használnák, és így aki ilyen – a kormány által listázott – államokból érkezik menekültként Magyarországra, azt akár „azonnal vissza lehet fordítani”.
Orbán Viktor röviddel a párizsi merényleteket követően is nyilvánosan bírálta az európai bevándorláspolitikát, de mint ahogy a hvg.hu értesült róla, a kormány már tavaly decemberben szűk körben bemutatta az új menekültügyi törvénytervezetet, melyet megküldött a szakértő hazai civil és Magyarországon is tevékenykedő nemzetközi szervezeteknek. Mint ahogy arról írtunk, a Fidesz-KDNP bevándorlóellenes politikája nem új keletű: Orbán már a 2000-es évek elején is a családok támogatásán és legfeljebb a magyar ajkúak honosításán keresztül szeretett volna megoldást találni a társadalom elöregedésének problémájára. A bevándorláspolitika tematizálásához pedig az is hozzájárulhatott, hogy Orbán nem akarta hagyni, hogy a Jobbik retorikája uralja ezt a területet – a párizsi terrorakciókat követve figyelemmel is lehetett kísérni a két párt egymásra licitálását. Ami a Kósa-féle javaslatban újszerű, hogy az nagy valószínűséggel nemzetközi egyezményeket is sérthet.
Minden történetet meg kell ismerni
„Az ENSZ 1951-es menekültügyi egyezményének aláíró országai vállalták, hogy nyitva hagyják az ország határait az ideérkező menekültek előtt, és hogy a menedékkérelmük elbírálása minden esetben egyedi módon történik” – mondta a hvg.hu-nak Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának magyarországi szóvivője.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden egyes menedékkérő történetét meg kell ismerni, külön kell vizsgálni, és határozatot hozni róla. Ez a legtöbb esetben valóban heteket vesz igénybe, nagyságrendekkel lerövidíteni nem lehet.
A szóvivő elismerte, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is sok esetben bírálta, hogy az eljárások akár hosszú hónapokig, fél évig vagy még tovább is elhúzódtak, de ennek hátterében humanitárius okok voltak: az, hogy az érintetteket nem szabad hosszú hónapokon át bizonytalanságban tartani.
Tranzitország
Kósa Lajos a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal tavalyi számait idézte, mely szerint az elmúlt három évben meghússzorozódott a menedékkérők száma, és a 42 ezerből 535 kapott valamilyen menekültvédelmi státuszt, ergo, a többi gazdasági menekült. A Fidesz alelnöke mondandójában aztán ellent is mondott magának, hiszen a menekültek döntő többsége nem várja meg az idegenrendészeti eljárása végét, hanem aki teheti, 48 órán belül továbbáll. Így aztán a menekültek körülményei, a történetük az esetek többségében egyáltalán nem válik megismerhetővé a magyar hatóságok számára, így az sem jelenthető ki róluk (még ha el is tekintünk a fogalmi definiálás nehézségeitől), hogy „gazdasági menekültekről” van szó.
Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke szerint azt, hogy Magyarország mennyire nem célországa az európai bevándorlásnak, jelzi, hogy sokan, akiket elkapnak a határon, nem is kérnek nálunk menekült státuszt. „Inkább a gyors kitoloncolást választják, hogy visszakerülve Szerbiába újra nekifussanak, hátha legközelebb eljutnak abba az országba, ahová igyekeznek, és már ott kérjenek menedékjogot” – mondta Pardavi, aki szerint nem ritka, hogy 3-4-szer is eljátssza ezt valaki.
Mint ahogy arról (H)idegen – Menekültek Magyarországon című sorozatunkban írtuk, a Dublini Egyezmény értelmében annak az országnak kell lefolytatni a menekültügyi eljárást, amelyben az érintett fennakad a hatóságok ellenőrzésén és amelyben benyújtja menekültügyi kérelmét. Magyarországon a kérelmet benyújtók nagyjából 10 százaléka kerül az idegenrendészeti eljárás idejére őrzött táborba, ahol – családok esetében legfeljebb 30 napon, egyedülállók esetében legfeljebb fél éven belül – döntenek a státuszukról. A legtöbben nyílt táborba kerülnek, ahol nem is várják ki az eljárásuk végét, hanem még annak lezárulta előtt továbbutaznak egy nyugat-európai országba. Ha fennakadnak idegenrendészeti ellenőrzésen, és az ujjlenyomatok alapján azonosítják őket, akkor visszatoloncolják őket oda, ahol a menedékkérelmi eljárásuk elindult. A Bevándorlási Hivataltól próbáltunk adatokat szerezni arról, hogy a Dublini Egyezmény értelmében eddig hány menedékkérőt toloncoltak vissza Magyarországra, ami jelezné, hogy a hatóságoknak mennyire gyűlt fel a feladatuk, de megkeresésünkre a cikk megjelenéséig még nem kaptunk választ.
Mi az a gyorsítás?
Kósa a menekültügyi törvény módosítását részben az uniós jogszabályok változásával indokolta. Ezt megkérdezésünkre Pardavi Márta sem vitatta, viszont a decemberben a civileknek is megküldött magyar tervezet még ezen túlmenően is szigorítana.
A jogvédő szerint az új szabályok célja valóban az, hogy gyorsabbak legyenek a menekültügyi eljárások. A még nem végleges módosítások alapján az eddigi kétfázisú közigazgatási eljárás – 30 napos előzetes vizsgálat, majd ezt követő 60 napos érdemi eljárás – megszűnne, rögtön az elején eldőlne egy rövid interjú alapján, hogy tovább vizsgálják-e érdemben a menedékjogi kérelmét vagy gyorsított eljárást alkalmaznak vele szemben, mint például olyannal, aki biztonságos származási országból érkezik.
Csakhogy az új gyorsított eljárásban sokkal kevesebb eljárási garancia lenne azoknak az ügyében, akik biztonságos származási országból érkeznek. „Akiről úgy gondolják, hogy nincs itt keresnivalójuk, azoknak az ügyében az eddig 60 nap helyett már 15 nap alatt meg kell születnie a menekültügyi határozatnak, ami ellen ez után 3 napon belül lehetne csak bírósághoz fordulni” – magyarázta Pardavi, hozzátéve, hogy három nap alatt kizárt, hogy a menedékkérő jogi segítséget tudjon kérni. Ez már így is nehéz az Európában kivételesen rövid jelenlegi, 8 napos határidőn belül.
De legalább ennyire hátrányosnak tartja a jogvédő, hogy amennyiben valaki az elutasító döntés ellen bírósághoz fordul, annak nincs halasztó hatálya, hanem külön kérnie kell, amihez szintén jogászi segítség kell. „Ez alapvetően ellentétes a hatékony jogorvoslathoz való joggal, amit a nemzetközi, illetve az uniós jog is garantál” – mondta Pardavi Márta. Pont ezért az uniós irányelv is rögzíti, hogy elegendő időt – legalább egy hetet – kell adni arra, hogy az elutasítás ellen fel tudjon lépni, ehhez jogi segítséget, tolmácsot kell biztosítani számára.
Kapásból elveszik a kedvüket
A Helsinki Bizottság társelnöke szerint feltehetően a nagyszámú koszóvói menekültkérő miatt került elő a biztonságos származási országra való hivatkozás, és hogy arra utalva lehessen elutasítani a kérelmeket. (Koszovóiak, afgánok és szírek voltak tavaly azok, akik a legtöbb menedékkérelmet nyújtották be a hatóságokhoz. – szerk.) Pedig a koszovói helyzet megítélése korántsem ilyen egyértelmű: nemrég Franciaországban például törölték Koszovót a biztonságos származási országok listájáról a francia államtanács döntése nyomán.
A Helsinki Bizottság egyébként más dolgokat is kifogásolt a tervezetben, amely például a menekültügyi őrizetben levők helyzetét sem javítja: „Jelenleg is gond, hogy családok menekültügyi őrizetbe kerülnek, vagyis fogdakörülmények közé, pedig például a koszovóiak közt nagyon sok a kisgyerekes család. Egy órát sem szabadna egy gyereknek ilyen helyen töltenie. A tervezet viszont azt is lehetővé tenné, hogy rendőrségi fogdán vagy akár börtönökben tartsák fogva a menedékkérőket, noha semmilyen bűncselekményt nem követtek el” – mondta Pardavi Márta, aki szerint más uniós országban is létező gyakorlat, hogy ezzel a „szándékolt eszközzel gyakorlatilag elveszik a kedvüket a menedékkérés jogának gyakorlásától”.
A Magyar Helsinki Bizottság azzal a változtatással sem ért egyet, hogy a menedékkérőt arra kötelezzék, hogy felvegye a származási országának a hatóságaival a kapcsolatot, illetve a hatóságnak is lehetősége lenne erre. „A menekültügyi hatóságoknak ez persze könnyítés lenne, de régi alapelv, hogy ez tilos, amíg nincs döntés arról, hogy fenyegeti-e veszély, ha visszakerül. Hiszen lehet, hogy pont ettől kellene védeni. Jelenleg is gyakori, hogy a visszaküldött személyt már a reptéren várják és egyenesen a börtönbe kerül” – mondta.
Kanizsai Nagy Dóra a már elismert menekültekkel foglalkozó Református Menekültmisszió vezetője a hvg.hu-nak elmondta, hogy az integrációt nagy mértékben fenyegeti a megállás nélküli vándorlás. Az, hogy Európa bármely „biztonságos országa” már sokadik állomása a migrációnak: a menekültek zöme ugyanis általában egy szomszéd országban húzza meg magát az otthoni elviselhetetlen állapotok elől, amíg ott is tarthatatlanná nem válik a helyzetük. Ezt követi az országról országra vándorlás: mire a svédet vagy a németet elkezdi tanulni egy általános iskolás korú gyerek, lehet, hogy az már a 6. vagy 7. nyelv lesz a számára és rendes tanévet esetleg még sehol nem töltött le.
Kanizsai külön utalt arra, hogy a vallási üldöztetés a genfi konvenció alapján a legsúlyosabb üldöztetési kategóriák egyike, így a vallási menekülteket kiemelten körültekintően kell kezelni. Mégis előfordulhatott olyan eset is, hogy iráni keresztényeket toloncoltunk vissza Iránba, mert az eljáró bíró nem látta bizonyítva a vallásosság meglétét. Márpedig egy magyar bíró nem mindig tudja megítélni, hogy egy felnőtt korban áttért keresztény esetleg az iszlámban használatos nevén hívja-e a keresztény hit alakjait, bibliai szereplőket. Keresztényként visszatérni Iránba vagy Pakisztánba pedig komoly kockázat, amiben az európai keresztény menekültügyi szervezetek egyetértenek.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
