„A zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg hat köbméter légtér, és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén három négyzetméter, a fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson.” Ez az a mondat az 1996-os igazságügyi miniszteri rendeletben, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisítésre ítélt tavaly ősszel. Ez még azelőtt történt, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) pilot-ítéletében kimondta, a túlzsúfolt magyar börtönökben raboskodóknak jár a kártérítés a magyar államtól.

Kártérítési perek a büntetés-végrehajtással szemben

Az Alkotmánybíróság azt követően ült össze határozatot hozni 2014. október végén, hogy három, a Fővárosi Törvényszék előtt lévő kártérítési ügyben a bíró az Ab-hez fordult. Mivel mindegyik eljárás tárgya az volt, hogy az illetőt (a kártérítésért perlőt) a börtönben az előírtaknál kisebb mozgásterű zárkában tartották fogva, az Ab egyesítette a beadványokat és egy eljárásban bírálta el azokat. Miután az Ab-ülésén a kifogásolt igazságügyi miniszteri rendelet pontját egyezménysértőnek és Alaptörvénybe ütközőnek találták, elrendelték annak március 31-i hatállyal történő megsemmisítését.

Az Ab határozatában felhívta a figyelmet arra is, hogy az IM-rendelet 2010. október 24-ével módosult, és addig a jogszabály szövegének „legalább” kitételét felcserélték a „lehetőleg” és „lehetőség szerinti” kifejezésekkel, amellyel a rendelkezést olyan megengedő jogszabállyá tette, amely alapján ad absurdum az sem lenne jogellenes, ha a jogalkalmazó teljesen megvonná a mozgásteret a fogvatartottaktól.

Kevesebb mozgástér, mint a nemzetközi előírás fele

Az Ab határozatát becsatolta a Fővárosi Törvényszéknek (FT) egy, a büntetés-végrehajtással szemben szintén kártérítési pert indító volt rab. A felperes négy hónapig volt előzetes letartóztatásban 2010-ben. Ez idő alatt négy zárkában is megfordult, és mindegyikben az egy főre jutó szabad mozgástér 1,78 és 2,28 négyzetméter között volt. Vagyis sehol sem közelítette meg az 1996-os miniszteri rendeletben írtakat – szerepel a hvg.hu birtokában lévő keresetpontosításban, amelyben a megjelölt kártérítési igény másfél millió forint a fogvatartás óta eltelt időszak utolsó napjától, a kifizetésig járó kamattal együtt.

A fogvatartott szerint a büntetés-végrehajtás megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, az emberi méltóságot, továbbá a vele való bánásmód nemzetközi szerződésbe és Alaptörvénybe ütközik. „Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, e minimális élet-, illetve mozgástér biztosítása nélkül olyan túlzsúfoltság jön létre, amely megakadályozza az érintettekkel való, emberhez méltó és őket adottságaiktól független megillető bánásmódot, így embertelen, megalázó bánásmódnak, büntetésnek minősül – hívták fel a FT figyelmét az Ab-határozatban írtakra.

A taláros testület egyébként megállapításaiban hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának korábbi, a fogvatartás körülményeit vizsgáló ítéleteire is, amelyekben a négy négyzetméternél kisebb mozgástér biztosítását az 1993-ban kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 3. cikkét sértő, embertelen és megalázó bánásmódként értékelte.

Hat kártérítést már megfizet az állam, több száz ügyben döntenek még

A strasbourgi bíróság hat magyar rab fogvatartásával kapcsolatban megállapította az embertelen bánásmódot, ezért a magyar államot mintegy 74 ezer euró kártérítésre ítélte. Összességében azonban több milliárd forintra kiadása lehet majd Magyarországnak, ugyanis a EJEB előtt mintegy ötszáz hasonló, a magyar börtönök túlzsúfoltságára panaszkodó, elbírálásra váró ügy van. Erről Magyar Gábor ügyvéd beszélt a hvg.hu-nak, aki mintegy kétszáz fogvatartott kártérítési eljárását viszi Starsbourgban.

Az ügyvéd által mondottakat a Magyar Helsinki Bizottság, amely szintén képviselt rabot az EJEB előtt azzal egészítette ki, hogy a strasbourgi bíróság pilot-ítéletében arra kötelezte az államot, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának felügyelete mellett hozza meg a szükséges általános és egyedi intézkedéseket, melyek felszámolják a jogsértő helyzetet, és megoldják a magyar büntetés-végrehajtási rendszerben fennálló strukturális problémákat.