Déjà vu érzésük lehetett a minap azoknak, akik ott voltak a tervezett bodai atomtemetőről szóló fórumon a pécsi Civil Közösségek Házában, és látták a mindenre elszánt 50-60 érdeklődőt. Szűk tíz évvel ezelőtt épp így indult a város külterületére tervezett NATO-lokátor elleni tiltakozás, ami másfél éven belül helyi népszavazáshoz, majd alig négy év múlva az addig teljhatalmú baloldali városvezetés összeomlásához és az egykor legnépszerűbb szocialista politikus, Szili Katalin kétharmados vereségéhez vezetett.

A tét most összehasonlíthatatlanul nagyobb: 1600 milliárd forintról és a térség sorsát minimum évezredekre meghatározó ügyről van szó.

Itt nincs végső megoldás

Bár a bodai atomtemető ügye most óhatatlanul összekeveredik a paksi bővítéssel, ez a történet jóval régebben indult. Az Antall-kormány a rendszerváltás után szembesült azzal, hogy a Szovjetunió nem hajlandó átvenni a kiégett, ám még így is nagy aktivitású fűtőelemeket, ezért Paks közelében kellett létrehozni egy átmeneti tárolót – idézte fel a fórumon tartott előadásában Kóbor József, a Lehet Más a Politika szakpolitikusa, egyben a Pécsi Tudományegyetem sugárvédelmi felelőse.

Onkalo atomtemető

Posiva Oy / Jussi Partanen

A szó szerinti és átvitt értelemben is forró hulladék tárolására létrehozott létesítmény 50 évig képes kielégíteni az igényeket, ám egyrészt ebből már eltelt 20, másrészt a felszín feletti megoldás nem túl optimális biztonsági szempontból. Kóbor József érzékletes példája szerint egy kiégett fűtőelem még 100 évvel a leselejtezése után is olyan sugárzást bocsát ki, ami egyméteres közelségben egy óra alatt halálos sugárbetegséget okoz, és ezt a szintet a fűtőelem még jó ideig tartani tudja. Egy végleges tárolónak így nyilvánvalóan nem csupán évszázadokra, hanem évezredekre kell helytállnia. Kóbor szerint az emberi léptékkel felfoghatatlan időintervallum miatt nincs is biztosan végleges megoldás.

A rejtekhely sem biztos

Ahhoz, hogy egy tárolót legalább jelenlegi tudásunk alapján biztosnak lehessen nyilvánítani, rengeteg paramétert kell figyelembe venni a talaj összetételétől kezdve a geológiai aktivitásig – nem szerencsés például olyan helyen magas sugárzású anyagot tárolni, ahol egy földrengés összedönthetné a létesítményt. A másik kritikus faktor a társadalmi hatás: valamiért kevesen szeretnek atomhulladék közelében élni, még ha az mélyen a felszín alatt található is.

Jelen tudásunk szerint véglegesnek mondható atomhulladék-tároló építésében a finnek járnak legelöl, de még ott sem készültek el. Az első szállítmányokat egy évtizeden belül fogadó, Onkalo (finnül Rejtekhely) névre hallgató létesítmény az ország északi, ritkán lakott részén található, a legközelebbi nagyváros, Oulu 83 kilométerre fekszik innen, a 22 ezres Kemi pedig 32 kilométerre. A 145 ezres Pécs központja 18 kilométerre található Bodától, nyugati pereme viszont alig tízre, légvonalban pedig még kisebb a távolság.

Jól jelzi, hogy a finneknél alkalmazott technológia is mennyire gyerekcipőben jár, hogy egy svéd kutatócsoport 2012-ben kimutatta: a tervezett tárolási eljárás jóval kevésbé tartós, mint azt az építő cég állította.

Nekünk Boda kell

Magyarországon 2012-ben készült el a bátaapáti atomtemető, ám a 68 milliárdból felhúzott létesítmény csak a kis és közepes aktivitású hulladékot tudja befogadni, azaz a kiégett fűtőelemeket nem. Márpedig ezek itt maradnak a nyakunkon, hiszen a Paks2-szerződésnek is lényeges pontja, hogy a fűtőelemek egy néhány éves oroszországi kiruccanás után Magyarországon kerülnek végleges elhelyezésre, jelen állás szerint Pécs szomszédságában. Ennek a szó szerint halálos hulladéknak a biztonságos elhelyezése alig vethető össze a kis és közepes aktivitású tárolókkal; míg a bátaapáti tároló „csak” 68 milliárdba került, a végleges atomtemető kapcsán 1600 milliárdról van szó.

Boda térségében már évtizedek óta zajlanak a vizsgálatok, az itteni agyagkő tűnik jelen állás szerint a legalkalmasabbnak a sugárzó anyag hosszú távú tárolására. A jelenlegi ütemterv szerint 2017-ben épülne meg itt egy mélységi kutatólabor, majd ha minden jól megy, a 2040-es években indulna meg a kiégett fűtőelemek és a leselejtezett, radioaktívvá vált paksi alkatrészek elhelyezése.

Hogy miért is vált több évtizeddel a megnyitása előtt fontossá az atomtemető ügye a pécsieknek? A helyi ellenzék szerint azért, mert most van még lehetőség a megépítését megakadályozni.

A legtöbb pécsit eddig nem igazán foglalkoztatta a gigantikus beruházás, leginkább azért, mert nem is nagyon tudnak róla. A 460 fős Bodát és a környékbeli településeket folyamatosan tájékoztatják a tervezett beruházásról, ám a szintén a szomszédban található Pécs 150 ezres lakosságát már nem sikerült informálni. Mint a fórumon kiderült, mindez nem a tároló létrehozásáért felelős Radioaktív Hulladékkezelő Kft. (RHK) hibája, a cég ugyanis néhány éve felajánlotta a lakossági tájékoztatást a pécsi városvezetésnek, az viszont nem kívánt élni a lehetőséggel. A fideszes vezetés okkal tart a várható politikai vihartól, sok választása azonban valószínűleg nem lesz.

Tubes-ügy a négyzeten?

Ne feledjük, arról a városról beszélünk, ahol a Tubesre tervezett NATO-lokátor elleni civil mozgalom néhány év alatt átrajzolta a közéleti viszonyokat, és óriási szerepe volt abban, hogy a baloldali fellegvárból stabil jobboldali erősség legyen. A tubesi csata most nagyobbrészt ugyanazokkal a szereplőkkel, ám megváltozott szereposztással megismétlődhet.

A fórumon látható volt, hogy a bodai atomtemető ügye összehozta és aktivizálta a megosztott és gyenge helyi ellenzéket, hiszen az eleve atomenergia-ellenes LMP-hez mind a Jobbik, mind a Demokratikus Koalíció helyi szervezete csatlakozott. A szocialisták nem képviseltették magukat, ám az Országgyűlésben a pécsi Tóth Bertalan volt az, aki az atomtemetőre is vonatkozó atomenergetikai törvény módosítása ellen érvelt – a helyzet pikantériáját jól mutatja, hogy Tóth tagja volt annak a szocialista városvezetésnek, amely megégette magát a Tubessel.

Tiltakozás a ''Civilek a Mecsekért Mozgalom'' szervezésében a tubesi kilátónál a tervezett NATO-radar megépítése ellen 2006. május 27-én

MTI / Kálmándy Ferenc

Eközben a „polgári oldali” erjedésre utal, hogy az atomtemető elleni harc egyik legaktívabb résztvevője a szűk egy évvel ezelőtt még a pécsi Fidesz legszorosabb szövetségesének számító Összefogás Pécsért Egyesület (ÖPE), amelynek alelnöke, Kővári János 2010 és 2014 között a Fidesz országgyűlési képviselője volt. A fideszes városvezetés a meghívó ellenére nem jelent meg a fórumon, épp úgy, ahogyan annak idején eleinte a szocialisták is a lokátorellenes erők elhallgatására törekedtek, nulla sikerrel.

100 méteres körzet

Szemben a Tubes-üggyel, az Orbán-kormány most jól körbeaknázta jogilag a bodai atomtemetőt, hiszen ahogy azt Kővári János hangsúlyozta, a helyiek kezében semmilyen jogi eszköz nem maradt. Az atomenergetikáról szóló törvény friss módosítása például 100 méterben (!) határozza meg azt a területet, amelyen belül a létesítendő nukleáris objektum közelében élők beleszólhatnak annak létrehozásába. Ha tehát valaki netalán azt tapasztalná, hogy a harmadik-negyedik szomszédja egy kiszuperált atomtengeralattjáró-reaktort állít üzembe vízmelegítés céljából a kertjében, semmit sem tehetne. Mindez azt is jelenti, hogy nem csupán a pécsiek, de például a Bodától pár percre található Bicsérd lakóinak véleménye sem számít jogilag semmit.

Mindehhez hozzátartozik, hogy a NATO-lokátor esetében sem a jogi eszközök bizonyultak döntőnek, hanem a közvélemény nyomása. A figyelem felkeltése pedig máris megindult: az Együtt aláírásgyűjtést szervez, az LMP népszavazásban gondolkodik. Az Európa zöld fővárosa címre sikertelenül pályázó pécsi városvezetésnek, amely 2020-ig 31 milliárd forint uniós forrás beérkezésében bízik, nincs sok mozgástere: a Paks2-t és az atomenergiát erőltető Orbán-kormánnyal nem mehet szembe, a helyi ellenzéknek viszont 2010 óta először van olyan ütőkártya a kezében, amellyel sarokba szoríthatja a Fideszt.

Néhány éves időtávlatban ez a bodai atomtemető körül induló harc tétje, miközben a szakértőket az is foglalkoztatja, hogy milyen jelzéssel lehet úgy jelölni a radioaktív hulladékot, hogy a tízezer év múlva élő, feltehetőleg teljesen más nyelvet beszélő utódaink is felismerjék az atomtemető esetleges felfedezésekor, hogy mibe botlottak.