„Már ősszel ismert volt, hogy lesznek konzisztóriumok” – mondta Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora, elismerve azt is, hogy maguk a rektorok javaslatára jönnek létre ezek a testületek. A felsőoktatási törvény – az Átlátszó Oktatás szerkesztősége által közreadott – tervezett módosítása szerint a konzisztóriumok meglehetősen leszűkítenék a rektorok mozgásterét, fontos kérdésekben kapnának vétójogot. Maruzsa Zoltán egy szegedi fórumon hivatkozott arra, hogy a kancellár munkáját segítő testület felállításának ötlete épp a Magyar Rektori Konferencia tagjaitól származik. Szabó Gábor a hvg.hu-nak erre azt mondta, hogy a helyettes államtitkár semmi újat nem közölt ezzel, valóban a rektorok tettek erre javaslatot még tavaly ősszel, de ez nem titkos javaslat volt, hanem szerepel az akkor elkészített Felsőoktatási Stratégiában. „Akik most meglepődtek, valószínűleg nem olvasták azt” – fogalmazott.

Szabó Gábor maga is támogatja a konzisztórium létrehozását, szerinte vannak jó külföldi tapasztalatok, a bevezetendő struktúra alapját a sikeres németországi minta adja. Szerinte a stratégiában foglaltaknak megfelel a jelenleg ismert törvénytervezet, ám különösen ügyelni kell a konzisztórium tagjainak kiválasztására, arra, hogy azok mindenki számára elfogadható, tekintélyes szakemberek legyenek, mert a kiválasztás magában rejthet hibalehetőségeket. (Hogy ne menjünk messzire: a SZTE kancellárja jelenleg Devecz Miklós, aki ezt megelőzően a ZTE FC Zrt., korábban a MÁV Zrt. vezetője volt, s mint ismeretes, kancellári pályázatában a paraszti logika mentén írta le terveit. Egyébként az sem feltétlenül megnyugtató, hogy egyelőre nem ismertek összeférhetetlenségi kritériumok – így könnyen olyan cég képviselője is bekerülhet a testületbe, amely egyébként az intézménnyel üzleti, beszállítói kapcsolatban áll.)

Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Auditorium Maximumában Kihívások 2.1 címmel rendezett felsőoktatási fórumon 2015. április 22-én

MTI / Kelemen Zoltán Gergely

Szabó azt sem tartja aggályosnak, hogy a testület hatásköre kiterjedhet olyan területekre, amelyek eddig a rektor, illetve a szenátus jogkörébe tartoztak, szerinte korábban is jól működött a gazdasági tanács, amelynek a jóváhagyása nélkül nem kerülhetett az intézmény költségvetése a szenátus elé.

Szerdán szóltak

Azt, hogy miképp zajlott a minisztériumi egyeztetés a szakstruktúra-átalakításról, jól jellemzi a szegedi példa. Bár a rektorok bizonyos kérdésekről képben lehettek, a múlt hét közepéig nem kérték ki a karok, tanszékek vezetőinek, illetve az egyetem oktatóinak véleményét. Múlt szerdán aztán szóltak, hogy péntek délig véleményezzék az úgynevezett szaklistát. Olyan információk is eljutottak az oktatókhoz, hogy vasárnap rendkívüli ülést tart a rektori konferencia a szakstruktúra-változásokat érintő kérdések átbeszélésére.

Ami az SZTE-t illeti, a szaktárca koncepciójába a vizuális kultúra, az országosan működő szabadbölcsészet szakon oktatott vallástudomány és filmes szakirányok nem fértek bele. (Miközben az egyetemi juhászképzés jövőre is marad.) Az andragógiát, ami az egyik legnépszerűbb képzés Szegeden, szintén csak egy másik szak szakirányaként lehet majd felvenni – annak ellenére, hogy az OECD statisztikája szerint Magyarországon katasztrofális képet mutatnak az élethosszig tartó tanulásra vonatkozó adatok. Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkara dékánja kérdésünkre megerősítette, hogy ő a rektori konferencia bölcsészet- és társadalomtudományi bizottsága elnökének felkérésére elküldte állásfoglalását, melyben a megszüntetendőnek ítélt szakok megmaradása mellett érvelt. Maga a rektor is ellenezte a vizuális kultúra szak leépítését, de az ő véleményét sem vették korábban figyelembe.

Szombaton aláírásgyűjtés indult a közösségi oldalon: a Palkovics László felsőoktatási államtitkárnak, Maruzsa Zoltán helyettes államtitkárnak, valamint a Magyar Rektori Konferenciának címzett petíciót egy nap alatt 900-an írták alá. Ebben a filmes szakok és a vizuális kultúratudomány oktatásának megszüntetése ellen tiltakoznak.

Süketek párbeszéde

Az aláírásgyűjtés nem független Maruzsa múlt szerdai látogatásától, miután többen úgy ítélték meg, hogy a fórumon elhangzott érvek a helyettes államtitkárnál süket fülekre találtak. Maruzsa az egyetemi érdekvédelmi szervezetek egy korábbi meghívására érkezett Szegedre, nem rejtve véka alá, mennyire elégedett magával, amiért nem mondta le az oktatókkal és hallgatókkal a találkozót az időközben Budapesten utcára vonuló diákok tiltakozása miatt. A többórás süketek párbeszéde nem zökkentette ki Maruzsa Zoltánt, hogy ugyanazt a kommunikációs panelt ismételgesse, melynek állandó eleme az „egyedi elbírálás” volt, valamint az, hogy miközben csökken a hallgatói létszám, ezzel ellentétesen még nő is a választható szakok száma. A kari HÖK vezetője többszöri nekifutásra próbálta megtudakolni, hogy miért nem engedik, hogy magától megszűnjön egy szak, ha valóban nincs érdeklődés iránta, de erre a kérdésre nem kapott választ.

A helyettes államtitkár csak akkor lett kissé ingerültebb, amikor felkészültségét vonta kétségbe az egyik oktató, miután arra hívta fel a figyelmét, hogy a vizuális kultúra nem azonos a filmes szakiránnyal. Ezen Maruzsa szemmel láthatóan felhúzta magát. Pedig 2010-ben létrehozott Vizuális Kultúra Tanszék nem filmeseket képez, hanem a kreatív ipar számára készít fel fiatalokat, akikre nem csupán nálunk, hanem külföldön is nagy kereslet van – nem véletlenül írták alá az online petíciót már legalább tucatnyian Münchentől New Yorkon át Amszterdamig.

"Egyedi látással"

Sokakat felbosszantott az az ismétlődő hivatkozás, hogy minden egyes szakot „egyedi látással” és szemlélettel tettek mérlegre. Az egyedi elbírálás a kritikusok szerint minimum következetlenséget takar, rosszabb esetben elfogultságot és kivételezést. Maruzsa először arról beszélt, hogy a szakok számát a csökkenő hallgatói létszám miatt kell mérsékelni (a csökkenést természetesen kizárólag a demográfiai hullám, s nem a forráskivonás, a tankötelezettség hosszának visszanyesése, középiskolák összevonása/megszüntetése eredményezi), a tiltólistára mégis nagyrészt a legnépszerűbb szakok kerültek. Aztán azt mondta, hogy a munkaerő-piaci hatékonyság volt a döntő kritérium. Ennek alátámasztására azonban nem készültek alapos idősoros vizsgálatok, amire hivatkoznak, abban is az eltörlendők sok esetben eredményesebbek, mint a megmenekülő szakok.

A Szegedi Tudományegyetem standja az Educatio Kiállításon 2015 januárjában

Fazekas István

A legmegdöbbentőbb érv az volt, hogy a helyettes államtitkár szerint a szakmegszüntetések esetében csak szaknevekkel való zsonglőrködésről van szó, aminek az a logikája, hogy a hasonló nevű szakok megtartása felesleges. (Vagyis, hogy a vizuális kultúra és a filmtudomány szakok, vagy azok, amelyek nevében benne van a média és/vagy a kultúra, tulajdonképpen ugyanazok, így nem is kell belőlük annyi.) Maruzsa szerint ennek felismeréséhez elég elgondolkodni az elnevezéseken: az emberfia látja, hogy ezek azonosak, tehát törölhetőek. Szegény hallgatók tisztára megzavarodnának a sok hasonló elnevezésű szaktól, tisztogassuk meg nekik a terepet!

Túl tág. Vagy túl szűk

Ezután kiderült az is, hogy az egyik szakot azért kellett megszüntetni, mert túl tág a merítése (társadalmi tanulmányok alapszak), a másikat azért, mert túl szűk (vallástudomány szakirány BA). Világosan kirajzolódott, hogy nincs egységes logika, és hogy a szakjegyzékkel kapcsolatban a Magyar Akkreditációs Bizottság a szakindításhoz szükséges szakmai állásfoglalásai nem képeznek hivatkozási alapot. A helyettes államtitkár szerint a tervezetet az intézményi elfogulatlanságoktól sem mentes, megosztott Magyar Rektori Konferencia szentesítette.

A fórumot szegedi oktatók és hallgatók a tiltakozás kulturált formájaként választották: gondolták, hogy szervezetten, egy találkozón kezdeményeznek párbeszédet a szaktárca képviselőjével. Az egyetemi érdekvédelmi szervezet meghívta a találkozóra a SZTE rektorát és a kancellárt is, más elfoglaltságra hivatkozva azonban egyikőjük sem jelent meg az előadóteremben, ahol az udvarias „eszmecserét” végig érezhetően feszültség kísérte. Csak az utolsó percekben szakadt el néhány résztvevőnél a cérna: egyikőjük az oktatók bérezését, egy másik a kancellár szerepét firtatta. Úgy tudjuk, nem maradtak következmények nélkül a felszólalások.