Az elmúlt két évben több mint tízszeresére nőtt a menekültek és bevándorlók száma, ám mindezt egyáltalán nem követte a menekülttáborok egészségügyi személyzetének fejlesztése,  ráadásul az elvileg kötelező szűrővizsgálatok is késve, és nem teljes körűen valósulnak meg.

Ezek a fő megállapításai annak a magyarországi menekülthelyzetet folyamatosan monitorozó munkacsoportnak, melyet a migrációs egészségügy nemzetközi szinten is elismert szakértője, Szilárd István vezet. A jó hír, hogy rettegett egzotikus betegségek behurcolásától gyakorlatilag nem kell tartanunk.

A turisták veszélyesebbek

A hozzánk érkező menekültek több hónapot, esetenként éveket töltenek utazással, mire a határunkra érnek. Mindez jóval hosszabb, mint ezeknek az akut betegségeknek a lappangási ideje, így az esetleges fertőzés még jóval azelőtt hatalmasodik el áldozatain, hogy Magyarországra, de akár Európába érnének. Így annak a közvélekedésnek, hogy a „menekültek behozzák magukkal az ebolát” semmi alapja nincs.

AFP / Alberto Pizzoli

Paradox módon ebből a szempontból a legális módon az országba érkező turisták sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, ők ugyanis akár 12 óra alatt az országba érhetnek egy súlyosan fertőzött régióból, mondta lapunknak Szilárd István.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a fokozódó menekülthelyzet ne jelentene komoly egészségügyi kockázatot Európa számára. Szilárd erre példaként egy a közelmúltban lezajlott berlini kanyarójárványt említ, amely egy bosnyák kislányhoz volt köthető; a fejlett országokban már-már elfeledett betegség futótűzként terjedt szét a védtelen helyi lakosság körében, több halálos áldozatot követelve.

Rég elfeledett betegségek

Hasonló kanyarójárvány azért nálunk nem fordulhatna elő, miután a kötelező oltási program következtében a lakosság 99 százaléka immunis, tehát ebből a szempontból sokkal jobban állunk, mint a védőoltások tekintetében jóval liberálisabb Németország. A probléma lényege ettől függetlenül ugyanaz: a migránsok saját országuk közegészségügyi helyzetének megfelelő védettséggel és kórtörténettel érkeznek, márpedig rengeteg kiinduló országban egyáltalán nem alakult ki modern közegészségügyi ellátórendszer, míg más országokban, mint például a polgárháború által sújtott Szíriában, szó szerint szétbombázták azt. A menekültek így több esetben elfeledett betegségeket hozhatnak magukkal.

A védőoltással megelőzhető betegségek újbóli megjelenése az Európai Unióban azért is jelent problémát, mert a mai orvosgenerációk praxisuk során nem is találkozhattak ezekkel a kórokkal, így azok felismerése és kezelése jelentős késedelmek és nehézségek árán lehetséges csak. „Egy több száz fő megbetegedését jelentő járvány kitörése – amint az Berlinben történt – súlyosságát, emberveszteségét tekintve  túlszárnyalhat egy terrorista attakot is” – hangsúlyozza Szilárd István, holott „csak” egy elvileg már rég legyőzött betegségről van szó.

A belga haditengerészet egyik katonája kenyeret oszt

MTI / AP / Gregorio Borgia

A valódi kockázatok megítélését nehezíti, hogy Magyarországon nem létezik átfogó elektronikus adatbázis a bevándorlók egészségügyi helyzetéről, csupán részleges, papíron rögzített adatsorok érhetőek el – ezek elektronikus rögzítése és egy átfogó adatbázis létrehozása most a pécsi munkacsoport egyik fő célkitűzése. A részleges adatokból kirajzolódó kép mindenesetre elgondolkodtató.

Szűrővizsgálatok helyett plakátok

Miközben a nyilvántartásba vett migránsok elvileg kötelező módon átesnek – többek között – TBC, HIV, szifilisz és hepatitis B szűrésen, a debreceni befogadó állomáson a ténylegesen elvégzett szűrések száma 10 százalék alatt volt 2013-ban és 2014-ben, mondja Marek Erika egyetemi adjunktus, a munkacsoport tagja. Mindez elsősorban az egészségügyi ellátó személyzet túlterheltségének és az óriási fluktuációnak köszönhető, amely fényében könnyen kikövetkeztethető, hogy a jelenlegi helyzet, amikor az érkezők száma is jóval nagyobb, a helyzet biztosan nem javult.

A rendelkezésre álló adatok így biztosan nem reprezentatívnak. Az mégis látható, hogy az adott betegségcsoportokban már kiszűrt fertőzések aránya a körükben magasabb, mint a magyar lakosság körében. Ám ahogy Szilárd István fogalmaz: nem ijesztően magasabb. A szakember a fő problémát inkább a vizsgálatok késedelmében látja: akár több hetet is kell várni egy-egy vizsgálatra, miközben a zárt közösségben az esetleges fertőzések továbbterjedhetnek. Pedig létezik már olyan immuntechnológiai szűrési módszer, amely révén meg lehet állapítani a migránsok védettségi állapotát. De ezt mégsem alkalmazzák, pedig a Pécsi Tudományegyetem immuntechnológiai bázisa szívesen nyújtana ebben segítséget. (A migránsok az esetek többségében együttműködőek a vizsgálatok során, hiszen a kooperáció megtagadása az egészségügyi személyzettel elvileg jogalapot szolgáltathat a kiutasításra is.)

Szakemberhiány

Egyre látványosabb a táborokban a szakemberhiány: májusban például megszűnt a védőnői szolgálat a debreceni befogadóállomáson, ami – figyelembe véve a kisgyerekes családok és terhes asszonyok egyre növekvő számát – teljességgel érthetetlen. Háziorvos is csak naponta két órát rendel az ország legnagyobb menekülttáborban, míg gyerekorvos csupán hetente két alkalommal áll rendelkezésre.

Még rosszabb a helyzet a mentálhigiéné terén, pedig ahogy Marek Erika hangsúlyozza, a rengeteg esetben traumatizált, szülőföldjükön és az út során abúzusok sorát elszenvedett migránsoknak igen nagy szüksége lenne pszichológiai segítségnyújtásra; ehhez képest ilyenre hetente egy alkalommal van lehetőség. A debreceni táborban a januári adatok alapján hivatalosan 770 menedékkérő tartózkodott, ám a pécsi munkacsoport tapasztalatai szerint a terheltség már 150-200 százalékos.

Az olasz vöröskereszt munkatársai látnak el egy bevándorlót

AFP / Jean-Christophe Magnenet

Míg a táborok személyzete alapszinten tisztában van a szükséges egészségügyi előírásokkal, mindez egyáltalán nem mondható el azokról a rendőrökről és rendészekről, akiket egyre nagyobb számban vezényelnek ki a déli határszakaszra a súlyosbodó menekülthelyzet miatt. Ők jelentik a védelem első vonalát, az ő esetükben a legnagyobb a fertőzésnek kitettség, még sincsenek felkészítve arra, hogy hogyan kezeljék az egészségügyi kockázatokat, mondta Szilárd István, aki erre irányuló pozitív kezdeményezéseket eddig csak Csongrád megyében tapasztalt. Az egyetem készített egy felmérést: ez alapján még a táborok személyzete sincs kellően tudatában azokra a kockázatoknak és kihívásoknak, melyek az eltérő egészségügyi kultúrák találkozása és a migránsokra jellemző „betegségmix” jelentenek.

Majd Ausztriából importáljuk

A pécsi munkacsoport jó ideje szorgalmazza már a migráció egészségügyi vonatkozásaival tisztában lévő szakemberek képzését, és a Pécsi Tudományegyetem egy nemzetközi konzorcium élén, Európai Uniós támogatással, az elmúlt évek során ki is dolgozott egy migrációs egészségügyi mesterképzést. A helyzet abszurditását mutatja, hogy bár a munka dandárját magyar szakemberek végezték, a képzést előbb sikerült akkreditáltatni a szomszédos Ausztriában, mint nálunk.

Jelen állás szerint tehát az is elképzelhető, hogy a kritikus szakemberhiányt osztrák segítséggel, képzési együttműködésben kell orvosolnunk. „Sajnos úgy tűnik, hogy az egészségügy nemzetgazdaságon belüli rossz érdekérvényesítése a migráció területén is jelentkezik” – jegyezte meg Szilárd István, aki kollégáival együtt csak abban reménykedhet, hogy a nagyobb baj kitörése előtt észbe kapnak a döntéshozók.