"Az utóbbi időben valóban akadtak problémák" - Colleen Bell a HVG-nek

„Bár eddig tévés producerként, a magánszektorban dolgoztam, most kicsit visszakanyarodtam a kezdetekhez, hiszen a főiskolán a külpolitika érdekelt, erre a pályára készültem” – magyarázza életének irányváltását az USA új magyarországi nagykövete, a 48 éves Colleen Bell. A Chicago melletti Evanstonban, Colleen Clark Bradleyként született, apja ügyvéd, anyja belsőépítész.

A Virginia állambeli Sweet Briar Főiskolán 1989-ben nemzetközi kapcsolatokból, közgazdaságtanból és politológiából diplomázott. Washingtonban Sidney Yates képviselő gyakornokaként dolgozott. A bontakozó politikai pályába szappanoperába illő fordulat szólt bele: „24 éves voltam, amikor vacsorázni hívott gyerekkori szerelmem, akivel nyolc éve nem találkoztunk, de mielőtt az előételt kihozták volna, már tudtuk, hogy összeházasodunk.”

1991-ben kötött házasságot Bradley Phillip Bell-lel. Családi vállalkozásuk, a Bell-Phillipp Television Productions legismertebb programja a Gazdagok és szépek (The Bold and the Beautiful) című szappanopera, amelynek ő volt az egyik producere. A hétezredik epizódján túl tartó sorozat számos Emmy-díjat (tévés Oscart) gyűjtött be. Környezetvédelmi aktivistaként 2005-ben ismerkedett meg az akkor még szenátor Barack Obamával, akinek mindkét kampányában részt vett: a 2012-es választási hadjárat során több mint kétmillió dollárt gyűjtött, főként Hollywoodban.

A négygyermekes (két fiú, két lány) család főhadiszállása Los Angeles előkelő Holmby Hills negyedében, egy 1926-ban épült villa, ahol beköltözésükkor Gregory Peck volt a szomszédjuk, „aki mikulásvirággal köszöntött”. A jótékonykodásban és a művészetek támogatásában is aktív, amit a Los Angeles Megyei Képzőművészeti Múzeum és a washingtoni John F. Kennedy Kulturális Központ kuratóriumi tagsága, valamint a gyerekek és a családok ügyeivel foglalkozó nonprofit szervezetek dotálása is jelez.

– Bemutatkozó filmje igazi siker: pár nap alatt 122 ezren kattintottak rá az egyik internetes videomegosztón. Megszokott az új nagyköveteknél ez a fajta belépő, vagy tévés produceri háttere is közrejátszott abban, hogy ezt a formát választotta?

– Az amerikai külügy minden új nagykövet számára készít hivatalos videót. Én természetesen kicsit jobban odafigyeltem: végtére is ez a szakmám. Tettem pár módosítást, kiegészítést, és az egyik zeneszerző barátomat, John Nordstromot kértem meg, hogy komponáljon hozzá zenét.

Colleen Bell, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete

Túry Gergely

– Az is afféle szappanoperába illő drámai fordulat az ön életének forgatókönyvében, hogy a sikeres üzletasszony egyszer csak felhagy addigi életével, és a diplomáciai élet rögös útjára lép?

– Amerikában a köz szolgálata régi hagyomány. A családom több férfi tagja a hadsereg katonájaként ontotta vérét, vagy sebesült meg az USA értékeinek és érdekeinek védelmében. Az én életemben is elérkezett a pillanat, amikor úgy éreztem, a szolgálatban most rajtam a sor.

– De miért épp minket választott?

– Korábban már jártam Magyarországon, a gyerekeim egyike hátizsákos turistaként Debrecenbe is eljutott. Amikor Obama elnök megkérdezte, szeretnék-e az Egyesült Államok magyarországi nagykövete lenni, izgatott lettem, mert itt csodálatos embereket, gazdag kulturális örökséget ismertem meg. Az USA-t és Magyarországot sok közös érték és stratégiai érdek köti össze, és úgy éreztem, hogy ezeket nagykövetként jól tudom képviselni.

– Hogyan került ilyen közel Barack Obamához?

– Még újonc szenátor volt Illinoisból, amikor környezetvédelmi aktivistaként találkoztam vele a klímaváltozásról szóló törvény kapcsán. Fél órát beszéltünk. Amikor kijöttem a szobájából, azt mondtam a kollégáimnak, hogy egyszer még amerikai elnök lesz belőle. Egy évvel később hívott, és felkért, hogy vegyek részt az elnökválasztási kampányában.

– Vita van arról – és ennek az ön személye is része volt –, hogy helyes-e politikai kinevezetteket nagyköveti posztra ültetni. E gyakorlat támogatói azt mondják, az ilyen misszióvezető könnyebben tud kapcsolatba lépni az elnökkel. Az ön esetében is így van?

– Ez a vita már hosszú évtizedek óta zajlik. Politikai kinevezettként csak elismeréssel szólhatok azokról a karrierdiplomatákról, akiket megismertem, s akikkel most misszióvezetőként együtt dolgozhatok. Ami engem illet: a magánszektorból érkezve talán friss szemmel láthatom a helyzetet. Ebben segít az üzleti világban és a nonprofit szférában szerzett több mint két évtizedes tapasztalat. Szerencsémnek tartom, hogy hosszú és szoros kapcsolat fűz az elnök úrhoz, akit kivételes személyiségnek tartok, és örülök, hogy magyarországi nagykövetként szolgálhatok.

– Hogyan készült fel belőlünk?

– Egy hónapos intenzív nagyköveti szemináriumon vettem részt, és az amerikai külügyminisztérium Magyarországot ismerő, illetve a kétoldalú kapcsolatokban jártas kormányzati szakértők egész sorával szervezett számomra megbeszéléseket. Washingtonban találkoztam tudósokkal, civil szervezetek képviselőivel, és négy korábbi budapesti nagykövettel is. A felkészülés alatt folyamatos kapcsolatban álltam budapesti kollégáimmal, így André Goodfriend úrral is; rendszeres elemzéseket, illetve napi jelentéseket kaptam a helyzetről a magyarországi sajtó alapján. Ezek révén annyi információhoz jutottam, mintha – ahogy mondani szokás – tűzoltócsőből próbáltam volna inni.

– Még magyarul is megtanul a kedvünkért? Már csak apró akcentussal ejti Budapest nevét.

– Az amerikai külügyminisztérium kiváló nyelvi kurzusokat tart, de mivel a nagyköveti kinevezésem megerősítésére várva továbbra is végeztem a munkámat, inkább nyelvtanárt fogadtam, akitől az utóbbi egy évben hetente több órát is vettem. A magyar nagyon nehéz, de csodálatos nyelv.

– Az utóbbi két évtizedben nem emlékszünk olyan amerikai nagykövetre, akinek a nevét olyan széles körben ismerték volna a távozásakor, mint amennyire az önét még az előtt, hogy elfoglalta volna az állomáshelyét. Ön is érzékeli a politikai viták miatti megkülönböztetett figyelmet?

– Az utóbbi időben valóban akadtak problémák, de az én feladatom az őszinte párbeszéd és a nyitott kommunikáció fenntartása lesz. Az USA és Magyarország partneri viszonya nem új keletű, kapcsolatunk dinamikus és kiérlelt, nem egyetlen ügy határozza meg.

– Mit nevezne sikernek a nagyköveti megbízatása végén, amikor hazaindul?

– Ha a két ország közelebb kerülne egymáshoz. Obama elnöknek nemrég azt mondtam, olyan nagykövet szeretnék lenni, aki Magyarországon elmegy oda is, ahol az elődei még nem voltak.

– Például vízilabdameccsekre? Úgy hallottuk, már érdeklődött irántuk.

– Mielőtt Magyarországra indultam, a barátaim, ismerőseim nagy búcsúünnepséget rendeztek. Akadt vendég, aki az Arany Glóbusz díjátadó partiját hagyta ott. A gratulációk mellett volt, aki külön felhívta a figyelmemet a magyar vízilabdára. Úgyhogy erre is jutnia kell majd időmnek, ami nem lesz nehéz, mivel a családom nagy sportrajongó. Különösen a jégkorongot szeretjük. De a vizes sportok is közel állnak hozzám: Los Angelesben ez természetes, hiszen alig 15-20 percre lakom az óceántól. Ha a hullámok jók, feldobom a deszkámat a tetőcsomagtartóra, fogom a szörfruhámat, és irány a part, legyen akár hétköznap, munka előtt, vagy hétvége, a gyerekkel.