Mondjon le! – ez a politikai kommentár is elhangzott Trócsányi László igazságügy-miniszter nagy vihart kavaró előadása után. Pedig Trócsányi mindössze szűk két percben szólalt fel egy olyan konferencia miniszteri paneljében, melyet a társadalmi radikalizálódásra adott büntetőjogi válaszlépésekről tartottak uniós igazságügyi-miniszterek részvételével. (Trócsányi a panel 69. percénél kezdi mondandóját.)

Előadása elején pár mondatba érintette, hogy Magyarországról nem érkeztek dzsihadisták Szíriába, országunk viszont tranzitország, tőlünk repülnek Isztambulba a Nyugatról Szíriába igyekvő iszlamista fiatalok. Utána az EUObserver tudósítása szerint arról is beszélt, hogy Európában 12 millió roma lehet a radikalizáció célpontja.

Trócsányi László Az alkotmányozás dilemmái című könyvének bemutatóján 2014-ben

MTI / Kelemen Zoltán Gergely

A lap erre a részletre a panelt követően még rákérdezett egy meg nem nevezett szóvivőnél, aki szerint a romák, mivel szegények, társadalmilag depriváltak, jobban ki vannak téve radikális eszméknek. Trócsányi álláspontja pedig csak egy hipotézis, amit még nem tártak fel teljességgel, és a miniszter felvetését nem kéne megfontolás nélkül lesöpörni. Az EUOberserver tudósítása végül - meglehetősen szabad asszociációval - Magyarország összekapcsolja a romákat a szíriai dzsihadistákkal címmel jelent meg, és a cikk a fenti narratívával pillanatok alatt körbefutott az interneten. A miniszter igyekezett gyorsan cáfolni, hogy ilyet nem mondott. De akkor mi történt?

Nem is úgy értette a miniszter, de akkor hogy?

Nézzük, pontosan mi hangzott el: “Én egy másik aspektusra szeretném felhívni a figyelmet, amiről eddig nem volt szó. A radikalizmus azonban más csoportokat is érinthet. Európában egy 10-12 millió roma lakosság él. Magyarország Európai Unió soros elnöksége alatt nagyon kiemelt programként tekintettünk az Európai Unió roma keretstratégiájára. Úgy érezzük, hogy rendkívül fontos dologról van szó. 12 milliós közösség Európában, le vannak szakadva, az ők társadalmi felzárkóztatásuk rendkívül fontos, hisz ők is áldozatai lehetnek a radikalizációnak. Tehát szeretném, ha az Európai Bizottság a roma keretstratégia programot a jövőben is kiemelt programként tekintené.”

Trócsányi szavai egy csomó kérdést indukálnak: Miért érintheti a romákat a radikálizáció? És hogyan? A nem roma leszakadtak miért vannak védve a radikalizáció ellen? Miként lehetnek a romák az áldozatai a folyamatnak? Megannyi kérdés, mindenesetre a tudósítás sugalmazásai ellen az Igazságügyi Minisztérium hevesen tiltakozott, majd a hvg.hu-nak külön is reagált: "A tárcavezető hozzászólásának első mondataiban említett harcosoktól, továbbá a büntetés-végrehajtási intézményekben történő radikalizációtól éppen hogy kifejezetten elválasztotta a roma közösség sorsát, a konferencián korábban említett témákhoz, nézőpontokhoz képest új, azoktól független ügyként említette kiszolgáltatottságukat, az abból fakadó veszélyeztetettségüket". Azaz Trócsányi és az IM szerint a radikalizálódás áldozatai lehetnek a romák.

További tisztázó kérdéseink után az IM megerősítette ezt az olvasatot: "A történelmi tapasztalatok alapján tényként fogadható el, hogy válságidőszakokban a radikális elemek gyakran választják célpontnak a különböző kisebbségi helyzetben lévő közösségeket. Szintén tény, hogy a magyarországi roma közösség a radikalizmus áldozatává vált, hiszen különösen a 2008–2010 közötti időszakban gyakorivá váltak a romákkal szembeni rasszista motivációjú, súlyos, erőszakos bűncselekmények, valamint az illegális paramilitáris szervezetek által folytatólagosan elkövetetett, roma közösségek tagjai elleni erőszak. Sajnálatos, hogy az akkor hivatalban lévő kormányok nem léptek fel kellő erővel e jelenséggel szemben.

A roma közösség védelme érdekében a 2010-ben hivatalba lépett Orbán-kormány szigorította a büntető jogszabályokat, valamint fellépett a radikalizációval szemben.

Fontos hangsúlyozni továbbá, hogy a büntetőjogi és rendészeti lépések mellett Magyarország Kormánya számos más, a társadalmi integrációt erősítő lépést is tett: EU-elnökségünk idején szorgalmazta sikerrel az uniós roma keretstratégia elfogadását, majd az Országgyűlés elfogadta a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Terve és a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia – mélyszegénység, gyermekszegénység, romák – összhangjáról szóló jelentés elfogadásáról szóló 48/2012. (VI. 19.) OGY határozatot."

Bármenyire próbáltuk dekódolni az IM bő lére eresztett válaszát, továbbra sem érthető, hogyan került a csizma az asztalra: miként kapcsolódik össze a radikalizálódás és a roma felzárkóztatás – olyannyira, hogy ezt maguk a romák sem értik. A Roma Sajtóközpont cikke keresi Trócsányi szavainak értelmét, és a minisztérium hivatalos értelmezésére: "Ennek ugyan nem sok értelme van – hiszen miért pont a romák lennének a terroristák célpontjai? – de kétségtelen, hogy a fent idézett mondatoknak ilyen értelmezést is lehet tulajdonítani."

Volt már kormányzati előzmény

Mivel korábban már volt példa félreérthető kormányzati megszólalásokra e téren, számítani lehetett arra, hogy a nyilatkozat nagy visszhangot vált ki. Trócsányi maga májusban már egyszer beszélt arról, hogy a 800 ezer magyar roma felzárkóztatása olyan áldozatokat követel a magyar államtól, amelyek mellett már nem jut forrás a menekültekre. Orbán Viktor pedig arról értekezett a külügyi dolgozók és misszióvezetők előtt, hogy „Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik, valahol, valamikor eldöntötték. Ezt mi megörököltük, ez a mi helyzetünk. Ez egy adottság. Ezt senki nem kifogásolhatja, se így, se úgy. Nekünk kell ezzel együtt élnünk. De mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt, nyugati irányba különösen nem, hogy ők is éljenek együtt egy nagyszámú roma kisebbséggel." Eme tárgyiasító és szembefordító retorikával szemben emelte fel szavát Setét Jenő, az Ide tartozunk! közösségi hálózat aktivistája, akivel hosszabban is beszélgettünk a Roma Büszkeség Napjáról, amely épp és a médiából, illetve a hatalom felől érkező megbélyegző mindennapi üzenetek ellen próbál hatni.

"Le kellene mondatni a romáknak a minisztert"

Setét most is úgy véli, nem érti, miért kell egy ilyen konferencián kijátszani a cigány kártyát, előrángatni a témát a hajánál fogva. A romákra sosem volt jellemző, hogy szélsőséges eszmékhez csatlakoztak volna, ugyanakkor évtizedek óta szembenéznek a szélsőségesekkel. Ezért sem érthető, Trócsányi miért emeli ki új aspektusként a romák áldozattá válását – Setét hosszasan sorolja a bolgár, szlovák, cseh, francia eseményeket, amikor a romák (állami vagy marginalizált erők által) atrocitásokat szenvedtek el. Az sem újdonság, hogy a mérsékelt jobboldali politikusok nem állnak ki eléggé a romaellenes megnyilvánulások ellen, mondta Setét, aki szerint a roma integráció eredményeivel nem nagyon lehet dicsekedni ma Magyarországon, mert csekélyek.

Temetés Kislétán

Stiller Ákos

Voltak olyanok, akikből az eredetileg az EUObserver értelmezésében megjelent hír sokkal vehemensebb reakciót váltott ki. Kalla Éva roma írónő például már úgy fogalmazott: "Azt gondoltam, ez egy elmebeteg, s ez a nyilatkozat megint csak arra jó, hogy a romák ellen uszítson. Noha szerintem még a nácik sem nagyon hiszik el, hogy a romák az ISIS terroristái között találják meg a megoldást a hazai problémáikra. A minisztert most le kellene mondatni a romáknak, nem tudom, lesznek-e, akik felszólítják erre."

Egy médiában dolgozó roma értelmiségi pedig, aki neve elhallgatását kérte, így reagált a Facebookon az első hírekre: "Kevés emlékem van a gyerekkoromból, de van egy, ami nagyon mélyen belém vésődött. Anyukám, aki egy temperamentumos és erős asszony, miután elutasították a rá szabott munkát, megfogott és komoly arccal azt mondta: lányom, azt soha ne felejtsd el, hogy egyvalami mindig ott lesz a hátadon. a C betű. Nem moshatod le soha. CIGÁNY. Mindig ott lesz. Reggel, este, öregen, fiatalon. (...) amikor elindult a menekültválság, rögtön felmerült: mi leszünk a következők? mi leszünk majd, akit gyűlölni fognak? hallgathatom majd nap mint nap, amit anyám egy életen át hallgatott? (...) Én már kapok rám szabott munkát, de úgy látszik, az a sok minden, ami miatt anyukám örömében sírt, meg a büszkeségtől, az se volt elég ahhoz, hogy ne vádoljanak meg azzal, hogy radikalizálódni fogok, és halomra ölök. Nem fogok. Helyette megköszönöm anyukámnak, hogy a kezdetektől úgy nevelt, hogy tudjam, büszkeség is az a C betű. És nemcsak azért, mert miénk a legjobb töltött káposzta a világon. Hanem azért, mert mi mindig, minden körülmények között gerincesek voltunk, és azok is maradtunk, mert mi nem bántottunk soha másokat csak azért, mert más színű, és nem ütöttünk vissza akkor sem, amikor minket bántottak. Pedig jó párszor előfordult. Hát, ilyenek vagyunk mi, dzsihádista cigányok."