Schengen sírját ássák - megint sorba kell állnunk a határon?
A pénteki EU-s belügyminiszteri csúcs témája a terorrizmus elleni harc és a migrációs nyomás problémája. Mindkettővel összefügg, hogy a luxemburgi soros uniós elnökség javaslatára visszaállhat az uniós országok közötti határellenőrzés, amit pénteken élesen utasított el a visegrádi négyek közös nyilatkozata. Pontosan miről is van szó, és hogy hatna ez ránk? Elmagyarázzuk.
Miért akarják visszaállítani a belső határokat?
A külső határok ellenőrzése (ami schengeni előírás) nem működik, menedékkérők ezrei érkeznek naponta az Európai Unió területére. Mivel se az EU-28-ak, se a Schengen-országok részéről nincs meg a közös akarat a menekültügyben való arányos, közös teherviselésre, a célországok szélsőséges esetben a belső határok átmeneti időre szóló részleges vagy legrosszabb esetben teljes visszaállításával védenék meg az érdekeiket. Schengen felfüggesztése az EU egyik legnagyobb vívmányának átmeneti megszűnését jelentené. Az egyik fő probléma Magyarország és Szlovákia teljes elzárkózása a kötelező menekültkvóták ügyében (mindkét ország hivatalosan is benyújtotta az EU Bíróságához a keresetét, hogy megsemmisítse a rendelkezést), valamint hogy Görögország nem képes saját határait megvédeni. Athén azonban ma belement abba, hogy a Frontex erősítést küldjön a határaira (amit eddig visszautasított), így leginkább a renitens V4-országok maradnak meg problémaforrásnak. (Lengyelország a kormányváltást követően szintén euroszkeptikus hangokat hallat, nem mellesleg állítása szerint már befogadott 500 ezer ukrán menekültet.) A belső határok visszaállításának fenyegetésére válaszul létre is hozták a Schengen barátai-kört.
Mire válaszolnának Schengen felfüggesztésével?
Ez ránézésre szimpla politikai fenyegetésnek tűnik, de van racionális magyarázata a belső határellenőrzés visszaállításának. A célországok a menekültáradat miatt olyan pénzügyi és társadalmi nyomásnak vannak kitéve, hogy azt nem tudják hosszú távon önmaguk kezelni. Előbb-utóbb korlátozniuk kell a menekülteknek járó jogokat és juttatásokat, sőt, a társadalmi nyomásnak engedve versenyfutásba kellene kezdeniük egymással, hogy melyik ország vágja meg jobban ezeket a jogosultságokat, csakhogy a feléjük tartó migrációt más országokba tereljék. Erre a kiszorítósdira, amibe a délkelet-európai országok a Magyarországon épült kerítés miatt kezdtek bele, a célországok nem hajlandók. Amennyiben Európa egységes álláspontra jut a menekültprobléma tehermegosztása terén, és sikerül közösen megvédeni a külső határokat, akkor a belső határok sem kerülnek veszélybe. Ellenkező esetben a belső határok részlegesen és átmeneti időre szóló visszaállítása simán valósággá válhat.
Ez lenne a mini-Schengen?
A mini-Schengen kifejezést hivatalosan kerülik, pedig lényegében erről van szó: a Schengen-térség azon részén maradna érintetlen a személyek szabad mozgása, melyek erősebben együttműködnének a menekültkérdésben. (Ilyenre más ügyekben is van példa: lásd az euróövezeten belüli gazdasági kormányzás megerősítése: hatos, majd kettes csomag, amely az euróországok fiskális politikáit koordinálja.) A logikája magából a Schengeni Egyezményből is levezethető: a menekülteknek adott tartózkodási engedély az övezet összes országára érvényes, amelyik ország nem kér belőlük, az húzza újra a határokat.
Hogy érinthetné a mini-Schengen a magyarokat?
A határellenőrzés bevezetése esetén több időt kéne a határokon tölteni, ez leginkább azoknak rossz hír, akik naponta ingáznak Ausztriába, Szlovákiába. A magyar foglalkoztatottak 2,1 százaléka ingázik vagy költözik átmenetileg, legfeljebb 1 évre külföldre munkavállalás céljából, legtöbben Ausztriába ingáznak (83 százalék), de Pest és Zala megyéből is járnak a szomszédba dolgozni. Nekik biztos nagy érvágás, hogy formális határátlépésen, ellenőrzésen kell átesniük. Az ingázók 70 százaléka férfi, 5 százalékuk 40 évesnél fiatalabb. Az ő elégedetlenségük csapódna le mini-Schengen bevezetésével valakin - vagy a kormányon, vagy az EU-n. A KSH adatai szerint a magyar települések 42 százalékában él olyan, aki Ausztriában vállal munkát. Az ingázók közül 48 százalék végzett szakiskolát, szakmunkásképzőt, egyharmaduk érettségizett, tizede diplomás, és 7 százalékuk csak nyolc általánost tud felmutatni. A trend az, hogy egyre nő a közép- és felsőfokú végzettségű ingázók aránya - de ők is inkább alacsonyabb végzettséghez kötött munkákhoz jutnak. Kérdés, hogy egy ilyen határprocedúra hatására hányan mondanának le az ingázásról.
Miért pont két évre?
Azt, hogy ideiglenes jelleggel a belső határok ellenőrzését rendkívüli veszélyhelyzet vagy nagy kockázatú rendezvények (futball-vb, G8-as, G7-es csúcs) esetén vissza lehet állítani akár egy hónapra is (10 nap, ami további hússzal meghosszabbítható), a Schengeni Egyezmény eredetileg tartalmazta. Az egyezmény végrehajtásáról szóló rendelet 2013-as módosítása a belső határok ellenőrzésének lehetőségét a schengeni térségben két évre emelte fel, amennyiben a térség valamilyen krízishelyzetnek (például terrorfenyegetettség) van kitéve. Ennek az európai mechanizmusnak az életbe léptetéséről az Európai Tanács dönthet a Bizottság kezdeményezésére. Ha a Tanács nem ülésezik, a Belügyminiszterek Tanácsa határozhat erről. A javaslat egy vagy több tagállamnak lehetőséget ad a személyek ellenőrzésének újbóli bevezetésére a belső határokon, amennyiben az Unió segítségének dacára a schengeni külső határokat nem sikerül megvédeni. Ha az EU erre engedélyt ad, a határellenőrzést az érintett országok maguk aktiválhatják.
Mit okozhat még egy korlátozottabb schengeni rendszer?
Ha a mai tervek valósulnak meg, Franciaország is kimarad a mini-Schengenből. Ez azt jelentené, hogy a mediterrán térséggel erősítené a kapcsolatait az ország, mivel ezzel kimaradna az északi országok szövetségéből - Spanyolországgal és Olaszországgal építene szorosabb szövetséget. Azaz felgyorsulhatna a többsebességes Európa koncepciójának megvalósulása, amely a különböző fejlettségű területekből különböző régiókat alakítana ki. Magyarország is sorsközösségbe kerülne a visegrádi országokkal - a mini-Schengen tervet már ilyen szinten ítélték el. Ez a kétéves átmeneti folyamat az EU felgyorsuló szigetesedését indíthatná be.