A testülethez az alapvető jogok biztosa fordult, aki szerint a hajléktalanok nyilvánvalóan nem tudnak létezni alapvető ingóságaik, például takarójuk, hálózsákjuk, váltóruhájuk nélkül. Bár az önkormányzat egyik rendeletében meghatározta, hogy mely városrészekben tilos az „életvitelszerű lakhatás”, az említett mondattal e felsorolástól eltérően az egész városban megtiltotta azt. Ez pedig Székely László szerint sérti az alaptörvényt.

Stiller Ákos

Az Alkotmánybíróság egyetértett azzal, hogy az önkormányzatok a szabálysértési törvényen túlmenően további magatartásokat nem tilthatnak meg a hajléktalanoknak. Ám elfogadta azt a magyarázatot, amelyet a Somogy Megyei Kormányhivatal vezetője adott az ombudsmannak. Eszerint az említett rendelkezés nem a hajléktalanokra vonatkozik, hanem arra, hogy „egyes városrészekben… egyes lakossági csoportok lakóházaik előtt a járdát, egyéb közterületet elfoglalva, bútorokat kirakva élik mindennapi életüket, a járdát teljes egészében elfoglalva akadályozzák a gyalogos közlekedést”. Erről nem szól a szabálysértési törvény, ezért kellett beleírni a rendeletbe – állította a kormányhivatal. Ezért végül a bírák többsége nem nyúlt hozzá a rendelethez, csak a kötelező értelmezését írta elő.

Különvéleményt hárman nyilvánítottak. A hamarosan távozó Kiss László és Lévay Miklós, valamint Czine Ágnes a rendeletből is törölte volna a vitatott mondatot. A bírónő azt írta: ha tényleg arról van szó, amire hivatkoznak, akkor azt konkrétabban és egyértelműbben kellett volna megfogalmazni.