A bírók nem beszélnek, nem is beszélhetnek. A legszigorúbban tiltják a rájuk vonatkozó törvények egyebek közt azt is, hogy kommentálják ítéleteiket, ezért is áll helyettük mindig a bírósági szóvivő a kamera elé. Így amióta Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke a vörösiszap-ítélet után belengette a bírói függetlenség revízióját, megjelent sokféle vélemény: a bírósági autonómiáért aggódó jogászok kiakadása, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) „el a kezekkel az önálló hatalmi águnktól” válasza vagy az enyhe ítélet miatt tüntetők dühödt tiltakozása.

A hvg.hu kérésére több bíró is vállalta, hogy elmondja véleményét arról, hogy mennyire tudja munkáját befolyás nélkül végezni – mivel állásukat kockáztatják, név nélkül. És meglepő módon, ahelyett, hogy ők is habzó szájjal védték volna függetlenségük sérthetetlen szentségét, éppen arról beszéltek, hogy mindennapi munkájukban már rég nem lehetnek függetlenek.

Ítélethirdetés a vörösiszapperben

MTI / Nagy Lajos

„Először is, azzal természetesen egyetértek, hogy nem lehet kívülről megregulázni a bíróságokat, pláne úgy, hogy politikai kampányt húznak egy közfelháborodást kiváltó ítéletre. De a bíróságok államszervezeten belüli közigazgatási függetlenségét meg kell különböztetni az egyéni bírói függetlenségtől. Utóbbi a lényeg, és ez a munkánkban jelenleg nem létezik” – jelentette ki egyikük.

Szerinte ugyanis a befolyásolás nem úgy érvényesül, hogy kívülről, direktben belenyúlnának a döntéseikbe, vagy „leszólnak”, hanem a jelenlegi struktúrát alakították ki úgy és töltötték fel a kulcsposztokon olyan emberekkel, hogy az közvetve mégis megvalósul. „Az alaptörvény szerint a függetlenség azt jelenti, hogy a bíró csak a törvénynek alárendelt. A valóságban viszont a központi és helyi vezetők igenis befolyásolni tudják az ítélkezést. Annyira, hogy az egyes esetekben már sérti az ügyekben érintett emberek jogát a tisztességes eljáráshoz” – magyarázta az egyik megkérdezett bíró.

A függetlenség ápol, s eltakar

„A bírói függetlenség elve mögé lehet bújni, ha a döntés valamiért tényleg támadható. De ha jön a kritika, akkor is simán rá lehet mondani, hogy nehogy már megsértsék az ítélkezés függetlenségét” – mondta egyik bíró forrásunk. Beszélgetésünkben csak hekkelt ítéletnek nevezett minden bírósági döntést, amelynek meghozatalakor nem csak a törvények számítottak.

Valamennyi forrásunk azt mondta: a befolyásolás alapja a legprimerebb módon az egzisztenciális kiszolgáltatottságuk. Hiába szabályozza ugyanis törvény, szerintük a mostani hierarchiában a bírók minősítése, előmenetele és ezekhez kötődő javadalmazása egyáltalán nem objektív. „Például hiába rögzítették jogszabályban, hogy a bérelőmenetel automatikus, szolgálati időhöz kötött, ez torzul a rendkívüli előresorolás lehetősége miatt. Vagy azzal, hogy a vezetőkön múlik, továbbléphet-e egy bíró városi szintről megyei bíróságra. Ahogy az is rajtuk múlik, hogy nem megfelelő minősítést kapva ne lépjen előre” – állította egyik forrásunk.

Igenis létezik a talárbecsület

Azt is valamennyi háttérben nyilatkozó bíró elismerte, hogy a szervezeten belül generálisan létezik és kihat a munkára az a vélekedés, mely szerint inkább ne derüljenek ki a bakik, tilosba tévedések vagy szakmai hibák. „Iszonyúan félnek attól, hogy ’sérül a tekintély’, pedig ez pontosan a téves, de kimosdatott ítéletek miatt sérül. Az emberek ezért vesztették el a bizalmukat” – fogalmazott egyik forrásunk.

Egy kollégája szerint a szakmán belüli, negatív értelemben vett összetartás olyan szintű, hogy olykor a másodfok inkább félrenéz, bár kiszúrja, hogy valami nem stimmel az ítélettel. „Ha jogi, minősítési hiba van, akkor egyszerű, visszadobja. De ha sejthető is a részrehajlás, valaminek az egyoldalú értékelése, sok esetben inkább nem lép” – mondta.

Túry Gergely

Szerintük ezért vannak legfeljebb elvétve olyan ügyek, mint a szegedi bíróé, aki tavaly ősszel tizenkét év börtönt kapott vesztegetés miatt. „A kisebb hibák ki sem derülnek, de mindannyian tudjuk, hogy még komolyabb szabálysértésnél is ki lehet mosdatni a tilosba tévedő bírót. Még akkor is, ha a panaszos az Alkotmánybíróságig is elmegy az igazért. Az ugyanis, hogy egy rossz döntés miatt számon kérik-e, megint csak a főnökein múlik, akik sokszor inkább nem indítanak fegyelmi eljárást” – mondta az egyik bíró. Egy másik példát is mondott: hiába jut el egy bírósági eljárás nemzetközi fórum elé, és állapítja meg egy sor ügyben a strasbourgi bíróság, hogy jogsértően járt el a magyar szerv, mégsem vár kötelező felelősségre vonás arra, aki a jogsértő ítéletet hozta.

Már az ügyek elosztásával is lehet manipulálni

Egy büntetőügyeket tárgyaló forrásunk úgy összegezte a bírók szerinte is elkeserítő jelenlegi helyzetét: „nem szólnak, mert akkor kirúgják őket”. Azon a bíróságon is rendszeresen vannak a vörösiszapperhez vagy a felzúdulást okozó Hagyó-perhez hasonló nagy ügyek, ahol ő tárgyal, és mint mondta, olykor „kaptak is érte”. „Volt egy értekezlet, ahol részt vett a bírósági igazgatási szervezet egyik vezetője. És egyszer csak megjegyezte: nehéz úgy küzdeni a régóta várt bírói illetményemelésért, ha közben ilyen és ilyen ítéletek születnek – és kezdte sorolni. Sokat elmond a helyzetről, hogy senki nem állt fel és ment ki, pedig ez nyomásgyakorlás” – mesélte.

Forrásaink szerint rengeteg múlik az ügyek kiosztásán, vagyis az úgynevezett szignálási renden. Ennek persze szintén vannak elvileg kőbe vésett eljárási szabályai, amelyektől eltérni is csak adott feltételek esetén lehet, például ha lelkiismereti vagy más okból a bíró úgy érzi, nem tudna elfogulatlan döntést hozni.

Kényes ügyet nem bíznak akárkire

Csakhogy a gyakorlatban ennél jóval több esetben osztanak el ügyeket ki nem mondott, szubjektív tényezők alapján. „Tipikusan ez van a kényes ügyekben – és minden ügy az, amikor politikai és/vagy gazdasági szereplő kerül a vádlottak padjára” – magyarázta az egyik bíró. Jól ismeri az informális háttérfolyamatokat, maga is volt kollégiumvezető, akinek feladatkörébe tartozik az ügyek szortírozása.

A valódi függetlenséget forrásaink szerint a teljesen automatikus szignálási rend jelentené, egyes országokban például gépesítve van az ügyek véletlenszerű szétosztása vagy egyszerűen a beadványok érkezési sorrendjéhez kötve rotálják a bírókat.

Ehhez képest forrásaink szerint senki nem mondja ki, de van, hogy koncepciózusan „inkább valakire” bíznak egy ügyet, ahogy olyan is, hogy „inkább nem rá”, mert „nem tudná hozni”. „Van elvárás, és mindig tudjuk is, hogy mi az. Az igazi bíró ennek ellenére tud jó ítéletet hozni. A vörösiszapper bírója szerintem így járt el, ott lebegett a feje felett, hogy mit vár a népharag, a politika, de ez nem befolyásolta. De azért nem irigylem” – mondta az egyik forrásunk.

Már nem is kell leszólni

Egy az iszappert közelről követő forrásunk is ugyanezt mondta, szerinte a Veszprémi Törvényszéken volt „az igazi forró krumpli esete”. „Állítólag senki nem nagyon akarta vállalni, egyedül ez a fiatal bírónő maradt. Tudtuk, hogy gyesről jött vissza, nyilván bizonyítani akart, ez meg is látszott, szinte túlzottan precíz volt: minden betűre rákérdezett, volt olyan szakértő, akit heteken át hallgatott ki” – magyarázta jogász forrásunk, aki önkéntelenül többször is úgy fogalmazott: óriási dolog, hogy végül így „mert” ítélni a bíróság.

Demonstráció Veszprémben február 4-én a vörösiszapperben született elsőfokú ítélet miatt

MTI / Bodnár Boglárka

„Minden ilyen nagy ügynél a vezetőség felbolydul: szinte tapintani lehet házon belül a törekvést, hogy ’de jó lenne túllenni rajta úgy, hogy ne legyen belőle balhé’. Márpedig egy ilyen rossz szellemiségű szervezetben az ítélet is olyan lesz” – mondta egy polgári szakos bíró. Kollégáihoz hasonlóan ő is azt mondta, már nem a „leszólástól”, a nyílt nyomástól kell tartani, hanem attól, hogy erre már nincs is szükség. „A politikai váltással mostanra kicserélődött a belső vezetés és a szakmai irányítás, már minden poszton a ’megfelelő’ ember van. Ez nem újdonság, és nem a Fidesz kormányra kerülése óta van így, de soha nem érvényesült ilyen mértékben” – jelentette ki.

Szerinte ez azért nem bukott még ki, mert „sokan már beleszocializálódtak ebbe a rendszerbe”, más bírók pedig úgy vannak vele, „mit szenvedjenek feleslegesen, hozzák, amit elvárnak tőlük”. Mert ha nem, akkor „teljesen elvágod magad”.