Dobszay János
Dobszay János
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Kétezer-tizenkettőben volt a HVG Portré-rovatának vendége Esterházy Péter. Beszélt arról, miért szeretett Budapesten élni, egykori arisztokraták és mai oligarchák közötti különbségről, feleségéről, az író árnyékában felnövő gyerekeiről, és arról, mi volt az, aminél nélkül a létezést nem tudta elképzelni.

HVG: Hol jobb ma Esterházy Péternek lenni: Budapesten vagy Berlinben?

Esterházy Péter: Ha köztünk marad: szeretek és elég jól is tudok Budapesten élni. Berlinben vagy Nápoly alsón nyugodalmasabb. Például nem hazaárulózhatnak le, mert nem a hazám. Külföldön úgy viselkednek az emberrel, mint egy 62 éves, viszonylag neves magyar íróval.

HVG: Álmaiban ma is olyan Toscanában szeretne élni, ahol angolok laknak és magyarul beszélnek?

E.P.: Hát, azért az jó lehet. De ha elmegy az ember itthonról, mégiscsak egyedülebb van. Ha dolgozom, akkor ez nem érdekel. Viszem magammal a szobámat, amely magyar szavakkal van tele, meg egy kisebb Szabó Ervin Könyvtárat. Mert az nekem kell, hogy bármikor oda tudjak nyúlni például egy Pázmányhoz. Az meg vastag. Vinni macerás.

HVG: Ha valaki, ön tudja, mi a különbség az egykori arisztokraták és a ma oligarchái között.

E.P.: Nekem szerencsém volt, mert amikor arisztokrata családomat, egyházamat megismertem, mind hatalom nélküliek voltak. És egy hatalmasság, amelynek nincs hatalma, az rokonszenves. A XV. század oligarchái sem voltak jobbak a maiaknál. Gondolom, az őseim is, amikor megszerezték, amit meg kellett szerezniük, legyilkolták és elárulták azokat, akiket kellett. Az már érdekesebb, mit jelent kulturálatlan újgazdagnak lenni. Csak a gőgös példa kedvéért: ha valaki nem tud jól késsel-villával enni, de intelligens, egy elegáns vacsoratársaságban rögtön leveszi a mozdulatokat. Csakhogy ez neki sokba van. Az állandó figyelés miatt a vitákban hátrányba kerül. Sokszor ütközünk abba, hogy egy helyzet megoldásához nincs kultúránk, nincs tapasztalat, nincs közmegegyezés. Például hogy már az első szónál pfujoljunk, ha a parlamentben zsidóznak. Gondolkodás nélkül. Mint a levegővétel.

HVG: Megritkultak a közéleti jelenségekre reflektáló publicisztikái...

E.P.: Jobb szeretem az elemzőst, a tárgyszerűt, mondjuk egy Majtényit, mert az leír valamit, több a haszna. Amit én tudok, kevesebb: lábjegyzetelés. Nyelvkritika. Ha valamit nagyon nem értek.  Azért az sajátos, hogy a kilencvenes évekbeli szövegeim mai helyzetekben is szóról szóra beidézhetők. Csak akkor a maiaknál sokkal kisebb, szelídebb ügyeket is már felháborítónak tartottunk.

HVG: Közérzetjavítónak viszont ott van önnek a szeretett futball állami megtámogatása.

E.P.: Nem hittem volna, hogy ilyen viszolyogva gondolok majd a focira. A sportújságíróknak láthatóan nincs meg a politikai rutinjuk,  hogy meddig kell benyalni. Túlnyalnak. Ha a játékos luftot rúg, akkor nem kell azt mondani, hogy milyen érdekes trükk volt, mert látjuk a tévében, hogy nem ez történt. A közérzetemnek amúgy nincs országos jelentősége. A tetejében én alkatilag mindig eggyel jobban vagyok, mint kellene. Ha jól megy a munkám, akkor önzően a közérzetem is jó.

HVG: Nagy anekdotázó. Meséket miért nem ír?

E.P.: Élő sebet tetszenek érinteni meg. Igazi csalódás vagyok magamnak, hogy nem írtam gyerekkönyvet! Pedig van elég gyerekem az élményekhez. Valamit még nem értettem meg a meseírásból. Hogy a gyerekeknek is jó legyen, meg engem is érdekeljen. Pedig hihetetlenül jó oroszlán vagyok, ezt az unokáim is elismerik. Igaz, az oroszlánok meg nem tudnak írni. A kisgyerek valami teljeset tud a világról. Ezt veszélyezteti az iskola. Még csak nem is kell hozzá Hoffmann Rózsa – na jó, egy kis rózsaság azért kell.

©

HVG: Esterházy gyerekként nem lehetett könnyű, de az író apa árnyékában az ön csemetéinek sem.

E.P.: Ez ügyben bizonyos rezignáltsággal szemléltem a gyermekeimet. Meglepett – s ez nem az intellektusomat dicséri –, amikor kiderült, hogy ez probléma egyáltalán. Sokáig lazán viselték, nem voltak meghatódva semmilyen hírességi effektustól. Szolidan közepes apa volnék. Bár... Sokáig úgy gondoltam, mint apaságom fényes csúcsára, hogy bármikor bejöhettek a szobámba, ha matematikai segítségre vágytak. Aztán nemrég a Zsozsó típusú lány gonosz paródiában előadta, hogyan is zajlott ez le. Hogy én állítólag már a harmadik mondat után üvöltöztem volna, hogy mit nem lehet ezen érteni. Ők meg már csak azt lesték, miként tudnának úgy kisomfordálni, hogy ez az ordítozó alak meg ne sértődjék.

HVG: Művei első kritikusa a felesége: neki olvassa fel az aznapi penzumot. Ma is működik?

E.P.: Igen, de kicsit szigorodott a helyzet; amikor döntenie kell az igazság és a lelki csipkéim közt, immár keményen az igazságot választja. Hiába kérem, ne azt mondja, hogy amit írtam, szahar, mert azt én is tudom, ezért ki sem jöttem volna a szobámból. A szerzetesi életforma lenne nekem való. Egy kéjvágyó szerzetesé. Egész nap dolgoznék és imádkoznék a kolostorban. De azért kéne egy jó szakács is. Vagy inkább szakácsnő. Ritka az ilyen kolostor, hacsak a dolgozószobám nem az. A sok ki-be ugrálás a könyvből az életbe és vissza, és megint, ez viszi el az energiát.

HVG: Abszurd a kérdés: ha elvesztené írói képességeit, megszűnne létezni?

E.P.: Írás nélkül el tudnám képzelni, ahhoz nem ragaszkodom görcsösen. De ha nem lenne viszonyom a nyelvhez, ez az erős, anyanyelvi viszony, azzal az intenzitással, kiszolgáltatottsággal és örömmel, amely engem a magyar nyelvhez fűz, nem tudom, mim maradna. Németnyelv-érzékem is van, csak csálé, hűvösebb, racionálisabb, nincs mire támaszkodjék. Az a forró kapcsolat, amely a magyarhoz köt, nagyon része lett az életemnek. Nélküle vak lennék. És képzavar.

 

Esterházy Péter

„Nincs olyan konzervatív kritérium, amelyiknek ne felelnék meg: arisztokrata felmenők, demográfiai vonalon a legszigorúbb elvárások is teljesítve; szeretem a focit, horribile dictu a könyveim másról se szólnak, mint Isten, haza, család” – jelzi a 62 éves író, hogy a formai szempontok alapján akár az úgynevezett „nemzeti együttműködés rendszerének” kegyeltje is lehetne. Igaz, nem is vágyik rá. Már a rendszerváltáskor megüzente: „Földet vissza nem veszek!” A címeitől, rangjaitól és vagyonától megfosztott grófi család sarjaként maga is átélte a kitelepítést. Iskoláit már Pesten végezte. A piaristáknál osztályelső volt, de mivel származása miatt a bölcsészet szóba se jöhetett, maradt a matematika, „amelyben semmilyen alkotói képességem, de aki Pogány tanár úrnál ötös, az már egy szint”. 1974 és 1978 között a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében merült alá. „Nem az vagyok, aki már 12 évesen angol gótikus regényekkel próbálkozott, 22 évig szinte semmit nem írtam.” Azóta nincs megállás: az 1976-ban megjelent Fancsikó és Pinta óta félszáz könyve jelent meg. Önéletrajzi, illetve annak látszó regényei közös jellemzője az erős nyelvi meghatározottság: „nem leírom a valóság egy részét, hanem mondatokat eszkábálok, és azok valóságát ellenőrzöm”. Igaz, ez ügyben „nagyon az orromra lett koppintva” – utal történelmi családregénye, a Harmonia Caelestis megírását követő fájdalmas szembesülésre: apja is írt ügynöki jelentéseket. A legendás fegyelemmel dolgozó író – „minden reggel kilenckor az asztalomnál ülök” – a Nobel kivételével minden rangos irodalmi díjat megkapott.

Grafikus feleségével, a könyveinek borítóit tervező „Gitta nevű nővel” Rómaifürdőn él. Gyermekeik már kirepültek: Dóra épp fordít, Marcell – többek közt – Franciaországban képzőművész, Zsófi Berlinben konferenciaszervező és anya, Miklós képkeretezésből él. (A portré 2012 decemberében készült - a szerk.)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Magyar orvoscsoport: Még évekig tarthat a szétválasztott ikrek rehabilitációja

Magyar orvoscsoport: Még évekig tarthat a szétválasztott ikrek rehabilitációja

Felgyújtották Patkó Bandi 300 száz éves, legendás fáját

Felgyújtották Patkó Bandi 300 száz éves, legendás fáját

Négy beteget agyonvert egy infúziós állvánnyal, kilencet megsebesített egy alkoholbeteg Romániában

Négy beteget agyonvert egy infúziós állvánnyal, kilencet megsebesített egy alkoholbeteg Romániában

50 éves palackpostát halásztak ki a tengerből Alaszkában

50 éves palackpostát halásztak ki a tengerből Alaszkában

Orbán: A magyar demokráciát ért bírálatok politikai természetűek, nincs ténybeli alapjuk

Orbán: A magyar demokráciát ért bírálatok politikai természetűek, nincs ténybeli alapjuk

Coutinho orvosi vizsgálatra Münchenbe érkezik

Coutinho orvosi vizsgálatra Münchenbe érkezik