A Fidesz folytatja háborúját a képzelt ellenségek ellen, ezt jelzi már a belengetett alaptörvény-módosítás is – vonja le a kudarcot vallott vasárnapi népszavazás tanulságait az e heti HVG elemzése. Erre azért is számítani lehet, mert a referendum az unióban nem tette Orbánt erős emberré, idehaza pedig felülírta a hagyományos politikai törésvonalakat, és a kormánypárt számára is kiderült, hogy szavazóbázisa elapadt, pedig lassan nyakunkon a 2018-as választás.

Orbán Viktorék erről persze nem beszélnek, ellenkezőleg, kétségbeesve keresték és találták meg hivatkozási alapként a 2003-as EU-s referendumot arra, hogy a vasárnapi részvételt nagynak, legitimálónak állíthassák be. Pedig noha a 2003-as EU-népszavazáson kevesebben mondtak igen a belépésre, mint most nemet a kormány kérdésére, azon a referendumon többen vettek részt, mint a mostanin, nem beszélve arról, hogy 2003-ban részvételi küszöb nem volt, az eredményességhez pedig elég lett volna az összes választásra jogosult negyedénél több azonos voks. A Fidesz-kormány a vasárnap nemmel szavazó 3,3 milliónyi választót (az összes jogosult  37 százalékát) kizárólag a magáénak szeretné látni, de ez nincs így, mert sok százezer lehet köztük Jobbik-szavazó, illetve akár a baloldal híve.

A kvótanépszavazás után az is a nagy menetelés folytatására ösztönözheti a Fideszt, hogy egyértelműen kiderült, Budapest nem az övé, vidéken pedig olyan helyeken sem sikerült a mozgósítás, ahol pedig erősnek hitte magát vagy erősen menekültellenesnek a választókat. A HVG címlapsztorija részletesen bemutatja ebben az erőtérben az ellenzék helyzetét is, illetve azt, mennyire tűnik viccnek, hogy a Kétfarkú Kutya Párt a pillanatnyi állás szerint a parlamentbe jutáshoz elegendő támogatottsággal bír.