szerző:
Gomperz Tamás
Tetszett a cikk?

Egy előre bejelentett megtorlás krónikája.

Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Friss cikkek a témában

Grósz (1988): Ha nem mi nyerünk, jön a fehérterror.

Orbán (2018): Ha mi nyerünk, jön a fehérterror.

30 év, szép keretes szerkezet, nevezhetjük történelmi fejlődésnek.

Szabad és demokratikus választás előtt a kormányfők általában arról szónokolnak, hogy milyen nagyszerű tetteket vittek végbe addig, és milyen még nagyszerűbb tetteket valósítanak meg, ha a nép nem vonja meg tőlük a bizalmát. Orbán tegnap semmi ilyesmit nem mondott. Nem dicsekedett az eredményeivel, ami persze érthető, de nem ígért semmi nagyszerűt sem. Nem beszélt az egészségügyről, nem beszélt az oktatásról, nem beszélt a gazdaságról. Semmi olyanról, amiről egy polgári társadalomban a politika szól.

Ehelyett kétszeresen megfenyegette a magyar népet. Megszállják az országunkat az idegenek, ha nem ő nyer. Megtorlás jön a Fidesz ellenfeleinek, ha ő nyer. Ennyi, a rettegés maradt a Fidesz egyetlen és végső mondanivalója a nemzetnek.

Orbogán azt akarja, hogy a hívei a betolakodóktól, az ellenfelei pedig tőle féljenek.

"A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is." – közölte. Az erkölcsi elégtételt - így vele kapcsolatban - nehezen tudjuk értelmezni, de a politikai és jogi retorzió bejelentését mindenki nyugodtan értse szó szerint. Ismerve a vádhatóság, a Fidesz-frakció és az Alkotmánybíróság működését, ez a fenyegetés pontosan azt jelenti, aminek hangzik: le akar számolni azokkal, akik miatt váratlanul cidriznie kell a puszta formalitásnak szánt, gondosan megbuherált választás előtt.

Az üzenet elsődleges címzettje Fethullah Gülen Simicska Lajos, de természetesen a neki szánt inget nyugodtan vegye magára bárki. Az áruló társamnak mondom, népem is értsen belőle. És a nép, amely látta, mi történt Esztergommal, a kockás inges mozgalomhoz csatlakozó iskolaigazgatókkal, a liberális filozófusokkal vagy Hadházy Ákossal, pontosan érti, mire utalt a színpadon az az ember, aki a hódmezővásárhelyi kudarcból újfent nem azt a következtetést vonta le, hogy túl agresszív volt, hanem azt, hogy nem eléggé.

Még hogy nincs a Fidesznek választási programja. Dehogynem, a bosszú – persze a szeretet, a béke és az összefogás nevében. Olvasóinkat megtisztelve nem tárgyaljuk ki részletesen, hogy a másik fenyegetés, a Magyarországot megszálló bevándorlókra vonatkozó, miért üres blöff.

Amit látunk, tekinthető tudományos kísérletnek is. A társadalom mekkora része tartja fontosabbnak azt, hogy valaki „Gyuri bácsival” harcolva távol tart egy képzeletbeli ellenséget, mint azt, hogy mennyivel alacsonyabb színvonalon él, mint az európai átlag (sokkal), az egészségben eltöltött éveinek száma mennyivel rövidebb a norvégokénál (10), a gyereke milyen minőségű képzést kap az iskolákban (PISA), az általa megtermelt jövedelem hány százalékát vonja el az állam (a felét), ebből mennyit visz haza a miniszterelnök családja és baráti köre (erről kérdezzék Kósa Lajost).

Mindez megkerülhetetlen kérdéseket vet fel a Békementen felvonuló tömeg mentális kondícióival kapcsolatban. Azokéval kapcsolatban nem, akik a programot megszervezték, mert ők feltehetően nem dőlnek be a saját propagandájuknak, de mit gondoljunk azokról, akik önként tapsolnak nekik?

Amíg a píszi terrorja alatt éltünk, erre nem nagyon tudtunk mit mondani. Addig lehetett elmenni, hogy amit a Fidesz állít, az egy irtózatos ostobaság, ezenfelül aljas szemétség. Na, de mi van azokkal, akik azért menetelnek, mert elhiszik, hogy egy 80 éves bácsi Amerikából migránsokat költöztet a lakásukba? Ha változik a propaganda, akkor holnap azt fogják elhinni, hogy a gyíkemberek mérget permeteznek az utasszállító repülőgépekről a levegőbe, holnapután pedig azt, hogy a zsidók keresztény gyerekek vérét keverik a maceszba. Ja nem, az tegnap volt.

Most, hogy Schmidt Mária felszabadított minket a píszi uralma alól, annyit biztosan megjegyezhetünk, hogy a paranoia egy bizonyos mérték felett már káros az egészségre. A félelem öl, butít és nyomorba dönt. Szerencsére le lehet jönni erről a függőségről is. Ki kéne próbálni, hogy megy-e egy napig köztévé nélkül, és ha igen, akkor érdemes fokozatosan növelni az M1- és TV2-mentes napok számát. Eleinte nagy lesz a sóvárgás egy Németh Szilárd-sajtótájékozató után, de idővel ez az érzés csökkeni fog. Ebben az időszakban tanácsos kerülni a többi Magyar Idők-olvasó társaságát, mert az erősen növeli a visszaesés kockázatát.

Hamarosan azt veszi majd észre a kedves felvonuló, hogy jobban tud aludni, már nem szorong attól, hogy egy szíriai 12 éves gyerek elveszi az állását a polgármesteri hivatalban, néhány hónap múlva pedig egészen megváltozik a környezetéhez való viszonya, olyan apróságokra is felfigyel majd, mint a kórházakban a mennyezetről lepottyanó egerek, vagy a télen fűtetlen iskolákban vacogó gyerekek. A tapasztalatok szerint ez egy nehéz pillanat, ilyenkor sokan visszamenekülnek a nem létező jelenségektől való félelem bódító biztonságához.

Persze arról árul el a legtöbbet a tegnapi felvonulás, aki erre ez érzésre építi a rendszerét.

Ő retteg ebben az országban a legjobban.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!