"Nagyon félünk attól, hogy a migránsokat beköltöztetik a házainkba"

– minket is meglep, de a gyöngyöspatai romák körében ezt hallotta legtöbbször a hvg.hu tudósítója. A 2011-ben véres tömegverekedésig fajuló etnikai konfliktusáról elhíresült, 2500 fős Heves megyei város cigánysorán sok helyen majdnem beszakad a házak teteje, nincs folyó víz, vezetékes gáz is csak pár házban, de a köztévéből tájékozódó romák körében a migránsvész valós félelem.

Éppen áprilisban történt hét évvel ezelőtt, hogy Gyöngyöspatáról Richard Field amerikai üzletember 350 romát menekített ki, miután szélsőjobboldali erők megfélemlítették a helyi kisebbséget. A "Véderőt" a helyiek hívták ki, hogy „rendet tegyen”. A Fidesz-kormány elmúlt nyolc évének a mérlegét nem lehet megvonni a településen bekövetkezett változások nélkül. Gondoltuk mi.

Kasztrendszer az oktatásban

A helyi lakosság körében nincs konszenzus arról, mi történt 2011 tavaszán. Míg a romák körében mai napig élő trauma a Magyar Gárda masírozása, megfélemlítő jelenléte, fenyegetése, a nem romák körében inkább találkoztunk olyan véleménnyel, hogy ez már a múlt, azt a konfliktust kívülről gerjesztették, túl kéne már rajta lépni.

Reviczky Zsolt

Gyöngyöspatán úgy 400 roma él és tengődik a cigánysoron, zömük képzetlen (egy embernek van érettségije, talán tíznek szakiskolai végzettsége), soknak nincs meg az általános iskolai végzettsége sem, írni-olvasni alig vagy egyáltalán nem tudnak. Ezzel persze nehezen tudnak munkát találni, leginkább közmunkából élnek. Többen is arról számoltak be, mostanáig közmunkások voltak, de lejárt a szerződésük, nem tudják mi lesz.

Az oktatás – bár már több ítélet is kimondta, hogy a helyzetet fel kell számolni – a romák szerint még mindig szegregált, azaz külön tanulnak a roma és nem roma gyerekek, és az előbbieknek ez azt jelenti, hogy még a nyolcadik osztályban is a szorzótáblával foglalkoznak. Pedig épp gyerekkorban lehetne a társadalmi felzárkóztatást a leghatékonyabban biztosítani, elvileg az óvodakötelezettséget a kormány is ezért vezette be. Gyöngyöspatán azonban nem az állam próbál tenni a helyzet ellen. Pár kisebb civil szervezet szervez tanodát, hogy idegen nyelvet és informatikát oktasson nekik, köztük a Foncsorozó Egyesület is.

Az itt dolgozó aktivisták mesélik, hogyan ébredtek rá, hogy együtt kell kezelni gyereket és felnőttet, hogy mennyire alapélménye az ittenieknek a másodrendűség és az áldozati pozíció. Gyöngyöspatán a mélyszegénység, a munkanélküliség és a kirekesztés együtt van jelen.

Zajlik egy kártérítési per a helyi iskola szegregációs gyakorlata miatt, amivel pár százezer forinthoz jutnának a károsultak – az egyik érintett anya azt mondja, ő leginkább a gyereke oktatására fordítaná a pénzt. Arra panaszkodik, hogy nem kap semmilyen juttatást fogyatékos gyereke után, mert nem tudta elvinni felülvizsgálatra. Ez is egy tipikus probléma:

a sokgyerekes romák számos családbarát juttatástól elesnek, mert ilyen-olyan okokból nem tudják teljesíteni a szükséges feltételeket. Csak az olyan alanyi jogon járó juttatásokhoz férnek hozzá, mint a 13 ezer forintos családi pótlék.

„Vagy eszem, vagy melegszem”

A többségi társadalomhoz tartozók is beszámolnak különbségekről: a romák szerintük zajosak, kiabálnak, "nem tudnak viselkedni", igaz, az utóbbi félmondat gazdája a város másik szélén lakik, keveset találkozik velük. De hallottunk olyan véleményt is, hogy 2011 után elköltöztek a zűrös alakok – leginkább Kanadába, amely akkoriban valamiféle megváltó országként lebegett a patai romák szeme előtt. 

Reviczky Zsolt

Persze azt a többség is belátja, hogy vannak dolgos, jóravaló romák, ahogy a romáknak is volt pár jó szavuk a rendes gádzsókról, akik munkát adnak nekik. Ez a mezőgazdasági munka a romák egyik ritka munkalehetősége. A másik kitörési pont az alkalmi meló Budapesten: a fővárosi építkezéseken többen is dolgoznak. De a környékbeli gyárakban már nehezebb munkát szerezni – van, aki szerint ha egy helyi roma lakcímkártyáján meglátják, hogy patai, ez megpecsételi a helyzetét. Volt, aki emiatt költözött el. És persze találkoznak sima rasszizmussal is: telefonon lebeszéli a munkát valaki, odamegy a helyszínre, meglátják, hogy roma, máris ugrott az állás.

A 20 éves Dávid azon szorongott ottjártunkkor, hogy sikerül-e a környékbeli üzemben a tesztet elfogadhatóan megírni. Sokan ezen a szűrőn akadnak fenn, mivel nem tudnak írni. Dávidnak a betűk elvileg nem jelenthetnek gondot. Nős, felesége 18 éves, de még nem terveznek gyerekeket, "előbb egy rendes állás kéne".

A dimbes-dombos vidéken járva benézünk pár házba. Több az összeomlás szélén áll, van, ahol a tetőt csak a szentlélek tartja, a beázások miatt nem halogatható már a kisebb felújítás, de segélyt az önkormányzat nem ad erre. Az egyik házban nincs fűtés – fával tüzel a házigazda, de szociális alapon csak keveset kapott. Csak este gyújt be, mert akkorra nagyon lehűl a levegő – pedig mikor ott vendégeskedtünk, a házban sem volt 10 fok. De hát nincs mese, "vagy eszem, vagy melegszem".

„Milyen itt az élet? Szar.”

Közben épül a romák lakta házak mellett egy focipálya. Farkas János, aki összefogja a romákat, és vajdának hívják a többiek, azt magyarázza, az Oltalom Alapítvány által épített sportpálya és játszótér majd összefogja a fiatalokat, elfoglaltságot ad nekik. Ő is az oktatás fontosságát emeli ki, fontos lenne a nyelvtudás, hogy külföldön is könnyebben helyezkedhessenek el a romák, ha már itthon nehéz.

Reviczky Zsolt

"600 éve itt élünk Gyöngyöspatán", mondja Farkas, mintha bizonygatná, hogy ők ide tartoznak.

Politikai szinten is különbséget tapasztaltunk, erős kormánykritikus hangokat a nem romák köréből hallottunk inkább, érdekes módon az idősebbektől. A romák körében a Jobbik 2011 után persze szóba sem jöhet, és mivel nagyjából a közmédiából tájékozódnak, inkább Fidesz-párti véleményekkel találkoztunk.

A romák persze látják, hogy a helyzetük rossz. "Milyen az élet? Szar" – vágja rá az egyik kérdezett. A legnehezebb, hogy nem tudnak kitörni ebből a körből. A 2011-es nyílt konfliktus óta az ellentéteket ismét visszaszorították a mélybe, közben a mélyszegénység újra és újra kitermeli a maga, hátrányos helyzetű tömegeit. A romák körében hagyományosan sok a gyerek, de ha az oktatásuk ezen a szinten marad, remény sincs a helyzet megváltoztatására.

Reviczky Zsolt

A szakértők szerint ezek az oktatási programok csak nagyon hosszú idő, 20-25 év alatt tudnak hatni. Központi akarat kéne hozzá, politikai és társadalmi konszenzussal. A segíteni vágyó civilek adományokból élnek, erre nem lehet hosszabb távra tervezni. Mindeközben olyan dolgokat kell megtanítani az ittenieknek, mint hogy egy megbeszélt időpont az akkor van, amikor, nem egy órával előbb vagy később. Mert "az idő nem létezik a cigánytelepen", mondja a neve elhallgatását kérő szakértő.

Pedig a mélyszegénység felszámolása – Magyarországon 3-4 millió ember él így, csak harmaduk roma – a többségi társadalomnak is érdekében állna. Különben előbb vagy utóbb megint kiélesednek a 2011-eshez hasonló konfliktusok.

(Megpróbáltuk megszólaltatni a város polgármesterét is, Hevér Lászlóné először lemondta az interjút, írásban ígért választ kérdéseinkre, de egy hét alatt sem válaszolt.)