„Kényszerítés miatt nyomoznak Kiss-Rigó püspök ellen” – ez volt Tanács István tudósításának címe a Népszabadság 2014. március 22-i számában. Arról szólt, hogy az Orosházi Járási Ügyészség kényszerítés bűntettének gyanúja miatt nyomozást rendelt el Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök és helynöke cselekedeteivel kapcsolatban, mert egy állítólagos csalás miatt bejelentést tévő egyházi alkalmazottat kirúgással fenyegettek, sőt végül ezt meg is tették és a szolgálati lakásból is kirakták. Egy külön keretes írás „Politizáló pap” címmel jellemezte a püspököt, kiemelve sportszervező tevékenységét, sok iskola egyházi kézbe vételét, és azt, hogy 2010-ben személyesen kampányolt Lázár János mint képviselőjelölt mellett.

A püspök pert indított. Egyrészt cáfolta, hogy az említett egyházi alkalmazottat megfenyegették volna, másrészt közölte, hogy őellene nem indult semmilyen nyomozás. Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Kimondta, hogy a lap a valóságnak megfelelően tájékoztatott. Előzetes ítéletet nem mondott ki, hiszen az olvasók számára egyértelmű volt, hogy a feljelentés tartalmát ismerteti, a nyomozás pedig még folyamatban van. A „Politizáló pap” alcím alatt írtak pedig a cikk szerzőjének a véleményét képezték, amelynek szóhasználata nem volt indokolatlanul sértő vagy megalázó.

Fellebbezés után a másodfokú bíróság ezzel ellentétesen mindenben a főpapnak adott igazat. Eszerint a cikk valótlanul állította, hogy a felperesekkel szemben büntetőeljárás volt folyamatban, hiszen a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyt, valamint a bejelentő megfenyegetéséről és az ellene folytatott hajszáról szóló közlés is valótlan állításnak minősült. A lap emellett megalapozatlanul talált összefüggést a Lázár János melletti kampányolás és a később elnyert állami támogatás között.

Ekkor a Népszabadság kiadója kért felülvizsgálatot a Kúriától, amely az elsőfokú ítéletet erősítette meg, tehát nem marasztalta el az újságot. Kifejtette, hogy a cím valóban pontatlan, de az írás egészéből kiderül az igazság. A püspöknek pedig „mint közéleti szereplőnek fokozottan tűrnie kell a személyével, tevékenységével kapcsolatos kritikai megnyilvánulásokat”.

Ezt a kúriai ítéletet semmisítette meg most az Alkotmánybíróság, de kizárólag a cikk címe miatt. Az ugyanis valótlan volt, nem folyt nyomozás a püspök és munkatársa ellen. Ezt nem menti, hogy az írás tartalmából kiderül, mi volt a helyzet. Ezért új eljárásnak kell következnie, amely az Ab ezen határozata alapján végleg tisztázza, megsértették-e a püspök személyiségi jogait.  De ennek kimondása után az Ab hangsúlyozza: minden mást helyesen ítélt meg a Kúria. Például azt a tényt, hogy a püspök „rendszeresen tett politikai állásfoglalásokat, megjelent az egyik országgyűlési képviselőjelölt kampányeseményén, sportfejlesztései révén egyházi tisztségén túl is aktív szereplője a helyi társadalmi életnek, illetve az általa képviselt intézmények több esetben részesültek állami támogatásban”.

Ha ugyanis egy egyházi tisztségviselő saját egyéni döntése alapján a vallási közössége életéhez szorosabban kötődő szférából kilépve a közéleti vitákban és a politikai történésekben aktív szerepet vállalva vesz részt, akkor személyiségi jogainak védelme a szólás- és sajtószabadsággal szemben „fokozottabban szorul háttérbe ahhoz képest”, amit egyházi tisztsége önmagában indokolna. Tehát „a Kúria a szólásszabadság kiemelt védelmét szolgáló, az indítványozókat az őket érintő véleményekkel szemben fokozott tűrésre kötelező tesztet az Alaptörvénnyel összhangban alkalmazta, és jogértelmezését az irányadó alkotmányossági szempontoknak megfelelően alakította ki”.

Különvélemények nem voltak, mert az ítélet megsemmisítésével mindenki egyetértett, de több alkotmánybíró másképp érvelt. Horváth Attila és Varga Zs. András szerint a Kúria „alaptörvény-ellenesen tekintette közszereplőnek az egyházi tisztséget viselő személyeket”, mert itt egy egyházi belügynek tekinthető munkaügyi vitáról volt szó, és az nem közügy.