Orbán saját politikai túlélését összeköti a Magyarország EU-tagságáról szóló népszavazással, amit a 2022-es parlamenti választásokkal egy időben tartanak. A népszavazást erőteljes, közpénzből finanszírozott EU-ellenes kampány előzi meg, a pro-európai hangok versenyhátrányból indulnak, a külföldön élő magyarokat szisztematikusan elzárják a szavazás lehetőségétől. Végül egy szűk többség Magyarország kilépése mellett dönt.

A Magyar Narancs szemlézte a Visegrad Insight szaklapot, amely Közép-Európa jövőjével foglalkozik egy különszám erejéig. A térség öt szakértője öt forgatókönyvet vázolt fel, hova juthatnak a V4 országai 2025-re.

Magyarország kilépése az Unióból a Közép-Európa kettészakadásával számoló forgatókönyvben szerepel. Egy másik lehetséges jövő az illiberalizmus előretörését veti fel, de van olyan szcenárió is, amely külső fenyegetettség vagy belső politikai változások miatt azt jósolja, hogy Közép-Európa visszatér az európai mainstreamhez. Felvetődik az is, hogy az erősödő orosz agresszió és az amerikai elzárkózás miatt biztonsági vákuum alakul ki a térségben, Közép-Európa országai a két világháború közöttihez hasonló helyzetben találják magukat.

A V4 felbomlására a tanulmány szerint akkor van esély, ha a következő években kiéleződik a kelet-nyugat ellentét az EU-ban, az Unió magja továbbviszi az integrációt a többsebességes Európa koncepció szerint, a jogállamiságot megsértő kormányokat pedig keményen megbüntetik.

Egy ilyen helyzetben a lengyel Jog és Igazságosság ugyan megnyeri a 2019-es választást, de kénytelen koalíciós kormányt alakítani. Az EU magországai bizonyos engedményekkel – kohéziós pénzek, védelmi beruházások – visszaállítják Lengyelországot az Európa-barát útra. Az egyre autoriterebb Fideszt pedig kizárja az Európai Néppárt a forgatókönyv szerint, az uniós pénzek visszafogása miatt megáll a gazdasági növekedés.

Ha ez megtörténik, válaszul Orbán népszavazást tart, aminek eredményeképp 2025-re kilépünk az EU-ból, mindössze egy olyan kereskedelmi megállapodást tartunk fenn, mint most a keleti partnerség országai, például Grúzia vagy Örményország. Ebben a forgatókönyvben a meglehetősen euroszkeptikus Csehország is elhagyja az EU-t (de a közös piac részese marad), az euroövezeti tag Szlovákia viszont egyértelműen az integráció mellett szavaz. De ez csak egy lehetséges forgatókönyv – hangsúlyozzuk.

De van egy illiberalizmus előretörését feltételező elképzelés is. Itt az európai integráció képviselői nemcsak ebben a térségben, hanem nyugaton is hatalomra jutnak, 2019 után blokkoló kisebbséget alkotnak az Európai Parlamentben és az Európai Tanácsban. Ennek eredményeképp egyre kevesebb közös politikai kezdeményezés indul, az EU 2025-re részben már csak névleges demokráciák közötti szabadkereskedelmi övezetté fejlődik vissza.

Erre akkor mutatkozik a legnagyobb esély, ha az EU nem találja meg a jogállamiság védelmének megfelelő eszközét, Közép-Európában pedig folytatódik a gazdasági növekedés, főként a kínai és orosz tőke beáramlása miatt. Az illiberálisokat erősítené az is, ha Nagy-Britannia viszonylag jól jönne ki a Brexitből, mert így könnyebb lenne minden kezdeményezést azzal megakasztani, hogy egyes kormányfők a kilépéssel zsarolják a többieket.

Ha az EU és az integráció megerősödik, a V4-ek perifériára szorulnak, és előfordulhat, hogy 2025-re Lengyelország, Csehország és Magyarország is elkötelezi magát az integráció és az euró bevezetése mellett.

*

A tanulmányt a Visegrad Insight és a German Marshall Fund munkatársai szerkesztették, azonban számos szakértővel konzultáltak. Magyarországról Feledy Botond, Hegedűs Dániel, Jarábik Balázs, Krekó Péter, Pistyur Veronika és Rácz András vett részt az előkészítő munkában.