Nem kellett volna, hogy így legyen. Az 1949 előtti közigazgatási bíráskodás helyreállítása nyugodtan lehetne a jogállam ünnepe és a témában három évtizede ügyködő Trócsányi miniszter életművének megkoronázása. A végrehajtó hatalom egyedi döntései feletti bírói kontroll jelenlegi formáját a kényszer, pontosabban a 32/1990. (XII.22.) AB határozat szülte. Jó érvek szólnak amellett, hogy például adó-, verseny-, médiahatósági, vagy éppen közbeszerzési ügyekben a rendes bírósági struktúrától elválasztott, a speciális szaktudást biztosító közigazgatási bírói kar lássa el a hatósági szervezetrendszer ellenőrzését.

Amikor az igazságügyi kormányzat – kétharmados többség híján – 2016 nyarán először látott neki a közigazgatási bíráskodás újjáélesztésének, a megszólaló szirénhangok a Fidesz trójai falovát látták bele a koncepcióba. Azt jövendölték, hogy az új közigazgatási bíróságokhoz terelnek majd minél több, politikailag érzékeny ügyet, az új bíróságokat feltöltik a közigazgatásból érkező janicsárokkal, a közigazgatási bíróságok irányítását pedig politikai kinevezettekre bízzák. Összességében: „bizalmi kezekbe” kerülhetnek nem csak választási, vagy közbeszerzési ügyek, de személyzeti kérdések, monopóliumellenes jogviták, s persze az adatkérések. Az akkori tervekből végül nem lett semmi.

A friss törvénytervezet a Kúria helyébe a Közigazgatási Felsőbíróságot, az Országos Bírói Tanácséba az Országos Közigazgatási Bírói Tanácsot, míg a Handó Tünde vezette Országos Bírói Hivatal szerepébe egyenesen az igazságügyi minisztert ülteti. Félreértések elkerülése végett: önmagában a miniszter igazgatási funkciója sem teljesen ördögtől való, hiszen a jogállam első nyolc évében az egész bírói szervezetrendszer kapcsán ez így működött. Nincs azonban semmiféle elvi indoka annak, hogy pont a végrehajtó hatalom bírói kontrollja kapcsán – a kormányzati hatalomtól mégiscsak elválasztott OBH helyett – maga a végrehajtó hatalom tartsa kézben a bíróságok igazgatási irányítását. Trócsányi ráadásul megkapná Handó Tünde sokat bírált hatásköreit: szabadon nyilváníthat eredménytelennek pályázatokat, a bírói önkormányzati szervtől függetlenül térhet el a pályázati rangsortól.

Képzeljük csak el, amikor Trócsányi miniszter bírói álláshelyre pályázó személyeket hallgat meg! Az új rendszer első bírósági vezetőit ráadásul gyakorlatilag szabadon válogathatja ki a miniszter, akinek kevéssé lenne kötött a keze a bírósági hivatalvezetők kinevezésénél. Ez a törvényjavaslat a legveszélyesebb beavatkozás lehet a független bíráskodásba 2010 óta.

A 2016-os koncepcióról folytatott pártközi egyeztetéseken távozó LMP-képviselőként magam is részt vettem. Az akkori szöveghez képest (ahol még nyoma sem volt a miniszter igazgatási funkciójának) hét fő garanciális elemet fogalmaztunk meg, amelyek teljesülése esetén nem kellett volna arra gyanakodnunk, hogy a narancsuralom éppen a trójai falovát tolja be az igazságszolgáltatásba. Lássuk, miként viszonyulnak a két évvel ezelőtti garanciális javaslatok a jelenlegi törvénytervezethez!

Fontos volna rögzíteni, hogy a közigazgatási bíróságok kizárólag közigazgatási jogvitákban járnak el. Ehhez képest a tervezet azt mondja, hogy a közigazgatási bíróságok eljárhatnak a hatáskörükbe utalt egyéb ügyekben is. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a munkaügyi bíróságokról a közigazgatási bíróságokra terelik a közszolgálat munkaügyi vitáit, továbbá itt landolhatnak a hatalomnak sok bosszúságot okozó, az átláthatóságot szavatoló közérdekű adatkérési perek is. Felső limitet határoztunk volna meg az egy naptári évben a közigazgatási bírói karba a közigazgatás felől érkezőkre. Ennek a felső limitnek most nyoma sincsen. A külső feltöltés elé más korlátot is állítottunk volna. Azt javasoltuk, hogy a Közigazgatási Felsőbíróság háromtagú ítélkező tanácsaiban legalább ketten már minimum ötéves bírói múlttal rendelkezzenek. Most semmi akadálya, hogy a jogerős közigazgatási bírósági döntéseket olyan tanácsok hozzák, ahol mindannyian frissen röppentek át éppen a közigazgatásból. Valamennyi bírósági vezetőnél feltételként írtuk volna elő a legalább három éve fennálló bírói megbízatást. Most viszont a miniszter bírósági vezetőnek nevezhet ki leköszönő hivatalnokokat is. Komoly politikai összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaztunk meg a közigazgatási bírákra: nem csak azok estek volna ki a rostán, akik öt éven belül képviselők voltak, de azok is, akik jelöltként indultak, párttisztségviselők, állami vezetők, miniszteri biztosok, az Országgyűlés által megválasztott vagy a miniszterelnök, a köztársasági elnök által kinevezett közjogi tisztségviselők voltak. A törvénytervezet most tágra nyitja a kaput a közigazgatási bírói pályára a politikai kinevezett tisztviselők előtt is. Előírtuk volna, hogy a központi honlapon a pályázatok kiírásával egyidejűleg közzé kell tenni a pályázati kiírást és a pályázati és vizsgakövetelményeket, továbbá az elbírálást követően a kinevezésre javasolt pályázatát, a meghallgatási jegyzőkönyvet, a pályázati bírálatot, valamint az érintett hozzájárulása esetén a kinevezésre nem javasolt pályázónál ugyanezeket a dokumentumokat. A tervezet a pályázati eljárás transzparenciájára érdemi rendelkezéseket nem tartalmaz. A közigazgatási bíróságok regionálisan jönnek létre, ugyanakkor ez azzal jár, hogy számos emberközeli hatósági ügyben is nagyon sokat kell utazni bírói jogvédelemért. Nem utolsósorban, a növekvő távolságok a jelenlegi, tapasztalt közigazgatási bírák közül is sokakat kiszórhatnak, egyszerűen egzisztenciális okokból. Ezért kezdeményeztük, hogy a megyeszékhelyeken jöjjenek létre ítélkezési pontok, ahol első fokon tárgyalhatják közigazgatási bírák a magánszemélyek és kkv-k kisebb értékű adó- és bírságügyeit, gyámügyeket, a szociális támogatásokkal és tb-ellátásokkal összefüggő ügyeket, valamint a lakáscélú ingatlanokkal kapcsolatos építési ügyeket. A törvénytervezet egyelőre süket ezekre a szempontokra.

A helyzet tehát a harmadik hatalmi ág intaktságát illetően jelen pillanatban súlyosabb, mint az elmúlt évek vészharang-kongatásainál bármikor. Egyetlen reményünk az lehet, hogy a bírói szervezeti indentitás eddig is ellenállónak bizonyult minden politikai machinációs szándékkal szemben.

A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő